Kritika

Hol marad a forradalom? – Minden, mit szerettem

Mindig meglep, milyen keveset tudunk mi, magyarok a lengyel Szolidaritásról. Ugyanakkor mindig örömmel tölt el, ha egy erről szóló film készül, pláne, ha az eljut a hazai mozikba is. Éppen ezért baj, hogy a Minden, mit szerettem jórészt alkalmatlan arra, hogy akár csak kicsivel jobban megismertesse velünk ezt a számunkra is igen jelentős történelmi eseményt.

A tárgyalt alkotással harmadik nagyjátékfilmjét jegyző Jacek Borcuch jól érezte meg, hogy érdemes lenne olyan filmet forgatni, ami a fiatalok szemszögéből idézi meg a harminc évvel ezelőtt Lengyelországban történteket. Fogott is néhány érettebb kamasz srácot, összeállította őket egy punk bandába, ám ahelyett, hogy egyszerűen hagyta volna a fennálló politikai hatalom ellen lázadó fiatalok történetét kibontakozni, jócskán túlírta a sztorit, aminek végeredménye egy kicsit se-se jellegű alkotás lett.

Adott tehát az anarchiajeleket pingáló banda, melynek énekese és vezetője a 18 év körüli Janek (Mateusz Kosciukiewicz), aki meglehetősen félénk mivolta ellenére már a film elején elcsábítja a szép Basiát (Olga Frycz). Ezzel el is indul egyfajta problémalavina, hiszen míg Janek örege párthű katonatisztként szolgálja a hazát, addig a lány apja a reformokat követelő Szolidaritás-mozgalom egyik éllovasa. Ennyi éppen elég ahhoz, hogy találkáiknak titokban kelljen zajlaniuk, ám sajnos ahhoz is, hogy a film ezzel a hatalmas klisével nagyjából ki is végezze a szituációban rejlő feszültségeket.

Hamar eljön ugyanis az a pont, mikor a két szerelmes kapcsolata megszakad, melynek oka, hogy Basia apját épp Janek apjának emberei vitték el, és zárták börtönbe a felkelésekben történt aktív részvétele miatt. És mi jön ezután? Nagyjából semmi: Janek éli tovább világát, néha még gondol Basiára, de közben már idősebb nőkkel keveredik szexuális kalandokba, emellett pedig tökéletesen megtestesíti mindazt, amit az ironikus bölcsesség mond: egy szabad országban minden szabad ember azt csinál, amit szabad.

De hova lett közben a Szolidaritás? És mi lett a punk bandával? Ők sajnos végképp átadták a helyet a kissé túlzott szentimentalizmussal átitatott romantikus szálnak. Félreértés ne essék, nem az a bajom a filmmel, hogy romantikus dráma lett belőle – bár kétségtelen, hogy nem annak indult –, hanem az, hogy még csak az se! Basia ugyanis jó időre eltűnik a színről, amikor Janek kényszerből a nagyszüleihez megy apjával, hogy haldokló nagyanyja ápolásában segédkezzen. A mama azonban hamarosan eltávozik az élők sorából, ezért főhőseink hazatérnek a szürke hétköznapokba, ezzel is bizonyítva, hogy ennek a mellékszálnak sem volt túl sok értelme.

Vagyis annyi talán mégis, hogy ezzel még súlytalanabbá vált a történet, és érdektelenebbé a film. Jól látszik a rendezői törekvés, mely a történelmi helyzettől kezdve a lázadó-romantikus kamaszkoron át a halálig mindenből megpróbált egy kicsit bemutatni, ám sajnos az is, hogy a szálak összefésülése és egyetlen gombolyaggá alakítása közben az egész alkotás valahogy kiesett a direktor kezéből. Talán ha Borcuch csak egy kicsit jobban elsajátította volna a lengyel dokumentarista filmiskola örökségét, vagy akár csak egyszer konzultált volna valakivel az idősebb filmkészítő-generációból, akkor mindez jobban ment volna neki.

Ostorozhatnám még tovább a filmet, de mégsem teszem, hiszen kétségtelen, hogy a sok negatívum mellett akad számos erénye is. A kopottas, bár közel sem egységes képi világ, mellyel hitelesen teremti meg a harminc évvel ezelőtti atmoszférát, valamint a jó színészválasztás mellett elsősorban azért dicsérendő alkotás a Minden, mit szerettem, mert vállalkozik a fajsúlyos történelmi események idejének ábrázolására. Hogy mindezt nem a legmagasabb szinten kivitelezi, az talán betudható az alkotói kiforratlanságnak, vagy a túlzott vállalásnak. A végeredmény mindenesetre egy keserédes, de örömteli mosoly.

Minden, mit szerettem (Wszystko, co kocham)
színes, feliratos, lengyel filmdráma, 95 perc, 2009

rendező: Jacek Borcuch
forgatókönyvíró: Jacek Borcuch
zeneszerző: Daniel Bloom
operatőr: Michal Englert
producer: Renata Czarnkowska-Listos, Jan Dworak
vágó: Agnieszka Glinska, Krzysztof Szpetmanski

szereplők:
Mateusz Kosciukiewicz (Janek)
Katarzyna Herman (Staszek)
Jakub Gierszal (Kazik)
Igor Obloza (Diabel)
Olga Frycz (Basia Martyniak)
Andrzej Chyra (Janek apja)
Anna Radwan (Ela, Janek anyja)

IMDb
www.allthatilove.pl

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés