Moziban

Holdfényben minden ember kék – Holdfény

Holdfény (Moonlight,

Egy fiú, egy srác és egy férfi története a Holdfény – mind ugyanaz a személy, mégis teljesen mások. Van a filmben valami egészen varázslatos: egyszerre mesél egyetemesen az emberről és helyi szinten Amerikáról. Univerzális felnőtté válás és lokális szociodráma egyszerre.

Egy soha elő nem adott, soha meg nem írt iskolai drámaként indult a Holdfény diadalútja. Tarell Alvin McCraney egy egyetemi óra keretében írta meg a történetet. Az In Moonlight All Black Boys Look Blue (magyarul: A holdfényben minden néger kék – úgy tűnik, a kék lett a homoszexuális szubkultúra új színe, lásd: Blue Is the Warmest Colour) inkább egy piszkozat, ami McCraney számára azért volt fontos, hogy kiírhassa magából fájdalmas gyerekkorának emlékeit. Az író ugyanis melegként nőtt fel Miami gettójában. Ott, ahol egyébként a rendező, Barry Jenkins is.

Ebben a közegben a főszereplőt, Chiront (Ashton Sanders) gyerekként gyakran csúfolják és szekálják, a beceneve is lealacsonyító: Little-nek becézik. Édesanyja (Naomie Harris Oscar-jelölt alakításában) drogfüggő, és helyi dealere éppen az a Juan (Mahershala Ali Oscar-jelölt alakításában), aki egyedüliként segíti a fiút. Chiron élete 16 éves korában vesz éles kanyart, és amikor 30 évesen viszont látjuk, már egy teljesen más emberré változott át.

Három fejezetre oszlik a Holdfény, mindegyiket a főszereplő aktuális becenevéről címezték. Little: az elesett, magányos, néma fiú. Chiron: a zavart, puha kamasz. Black: a kemény, introvertált felnőtt. Az egyes részek csupa olyan pillanatot rögzítenek, ami az ember életében meghatározó. Amikor megtanul úszni. Az első szexuális affér. A hazatérés a messzi államból. A jelentőségteli események közel visznek a főhőshöz, még akkor is, ha adott esetben

a szakadék a néző és Chiron között – legyen anyagi, társadalmi, kulturális vagy csupán földrajzi vonatkozású  – áthidalhatatlan.

Érdekes, hogy McCarney a színdarabját úgy írta meg, hogy abban a történet ugrál a különböző idősíkok között, tehát egymás után láthatná a néző ahogy a 12 éves, a 16 éves és a 30 éves főszereplő arcot most (ezért is tartotta megvalósíthatatlannak a színpadi előadást az író). A film viszont nem ilyen, nincsenek benne a Felhőatlaszban látott, korszakon átívelő vágások – éppen a fordítottja. A nézőnek magának kell felfedeznie a kapcsolódási pontokat. De a hagyományos elbeszélőmód ellenére a film egyáltalán nem szokványos. Nehéz megfogalmazni, mert nem megszokott a stílusa, de olyan, mintha a Drót egy epizódját Richard Linklater Terrence Malick stílusában forgatta volna le.

Barry Jenkins rendező, aki korábban csak rövidfilmeket és egy fesztiválsikereket elérő játékfilmet készített, valami egészen különleges keveréket alkotott. A Holdfényben van valami varázslatos és állandó és bizonytalan és gyönyörű. Markáns társadalmi mondandója mellett komoly művészeti értékkel bír, és ez az egész filmélményt teljesen egyedivé teszi. Például a kamera döntő részben szemből vagy hátulról veszi a szereplőket, illetve néha köröz. Olyan, mintha Wes Anderson állandó operatőre, Robert D. Yeoman sarkos látványvilágát vegyítenénk Emmanuel Lubeczki izgő-mozgó képeivel. Hasonló íven mozog a filmzene is: a sebes vonósok komoly és markáns hangjait a gettók jellegzetes rap- vagy latin-számai szakítják meg.

A hozzáadott varázslat nem tompítja a lényeget: ez a film egy szegény, afroamerikai meleg férfi helyzetét mutatja be. És nem a szánalom irányából. Akinek tetszett a Holdfény, annak bátran ajánlom európai megfelelőjét, a Csajkort. Méltó párja és tökéletese kiegészítője. Abban egy francia gettóban élő, elesett lány válik bűnözővé, ebben ugyanez egy fiúval történik meg. A hasonlóság egyszerre lenyűgöző és sokkoló. Akárcsak maga a film.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Szólj hozzá!

Click here to post a comment