Kritika

„Holnapra megforgatjuk az egész világot!” – Holnap, az egész világ

Lehet-e az erőszakra erőszakkal válaszolni? E körül a kérdés körül forog a Holnap, az egész világ című film története, melyben neonácik csapnak össze ifjú baloldaliakkal –, ám mindeközben egy romantikus háromszög története is.

Az útkeresés kérdése izgatja talán leginkább Julia von Heinz rendezőt, akit a magyar nézők a Hogyan találtam rá a boldogságra az El Caminón (2015) című filmjéből talán már ismernek. A Holnap, az egész világ középpontjában egy 20 éves, mannheimi joghallgató, a neonáci erőszaktól mind inkább elborzadó Luisa (Mala Emde) áll, aki egy antifasiszta csoportban próbálja megtalálni az élet értelmét. Arisztokrata családját hátrahagyva, a lány egy fiatal, baloldali aktivisták által, önkényes házfoglalókként birtokba vett, közösségi házba költözik barátnője, Batte (Luisa-Céline Gaffron) biztatására. Itt aztán találkozik két fiúval, Alfával (Noah Saavedra) és Lenorral (Tonio Schneider), akikkel hamarosan egy különös háromszög-történet részesévé is válik.

A film központi problémája, hogy erőszakos neonáci támadások esetén egy demokratikusan működő államban – politikai válaszként – igazolható-e az erőszak?

Julia von Heinz az erőszakra erőszakkal válaszolás jogának kérdésére filmje elején beidéz egy gondolatot az Alaptörvény 20. cikkének (4) bekezdéséből,

amely kihangsúlyozza minden német jogát, hogy – más jogorvoslat hiányában –, ellenálljon az alkotmányos rendet felszámolni akaróknak. A jogi szöveg beidézése egyértelműen tükrözi a rendezőnő álláspontját, ám ő csupán felveti a problémát, a megválaszolása helyett inkább plasztikus társadalomképet kínál hazájáról, Németországról, melyet a nemzetiszocialista, rasszista és antiszemita nézeteket terjesztő, szélsőjobboldali neonácik ordas eszméje kerít újra hatalmába. Erre utal a film címe is, amely részlet egy hitleri Németország idejéből származó, betiltott, ifjúsági dalból, amit a neonácik ma is énekelnek.

John Quester és Julia von Heinz forgatókönyvírókként fokozatosan vonják be a nézőt az események sűrűjébe. A baloldali, demokratikus jogokért küzdő, pártokhoz csatlakozni nem akaró P31 közösség tagjai eleinte valamennyien a békés tüntetés hívei, céljuk csupán „felkavarni az állóvizet” és megmutatni, hogy „mi mások, többek és hangosak vagyunk.” Egy békésnek indult tüntetésük alkalmával azonban Luisa megszerzi egy neonáci dulakodás közben földre esett mobiltelefonját, és a híváslista alapján Alfával és Lenorral felkutatják a csoport vezérét, egy öreg nácit, akiről kiderítik, hogy bombatámadást tervez.

Ezzel a drámai fordulattal a továbbiakban a rendezőnő a helyi, jól szervezett szélsőjobboldali szervezet belső működését éppúgy nyomon követi, mint a baloldal szervezkedését ellenük,

mely utóbbi ábrázolásához baloldali aktivista múltja szolgáltatja a hiteles alapot.

Mind a neonácik, mind a baloldali P31 csoport tagjai egyre szélsőségesebb és brutálisabb akciókba bonyolódnak egymással, a rendőrségnek és a biztonsági szerveknek is komoly gondot okozva ezzel. Az események csúcspontján a P31 csoport vezetőivé avanzsált Luisának, Alfának és Lenornak döntenie kell, hogy visszavonulót fújnak, vagy ők is totális erőszakba csapnak át, még akkor is, ha ez végzetes következményekkel jár. A nézők számára némiképp didaktikusnak és közhelyesnek hat talán, ahogy a rendezőnő filmjében szimmetrikusan leképezi a német politikai mező jobb és baloldalát. De a neonácik és a radikalizálódó újbaloldal egymásnak feszülése nem pusztán a német politikai erők erős megosztottságról szól, hanem az egész nyugati társadalmat érintő problémáról, s ez aktuálissá teszi Julia von Heinz filmjét.

A Holnap, az egész világ főszereplője, egyben az események mozgatórugója Luisa, aki a P31 közösségébe bekerülve, mind inkább radikalizálódik, és nyughatatlansága átsugárzik a két fiúra, Alfára és Lenorra is. Kettőjük közül Alfa a radikálisabb, Lenor sokkal inkább a kompromisszumok híve, s eleinte Luisa a mérleg nyelve közöttük. Ám az események előrehaladtával a lány a mind erőszakosabb cselekedetek irányába sodródik, a kapcsolatukat átszövő érzelmi dinamizmus és a fiúk látens rivalizálása pedig a teljes radikalizálódás irányába löki őket. Luisa katalizátor szerepet tölt be a P31 közösség életében, de egy ponton el kell döntenie, hogy meddig hajlandó elmenni.

A Holnap, az egész világ társadalmi dráma, de valójában mélylélektani szálak mozgatják a filmet.

A film gyengesége azonban, hogy – bár izgalmas lenne – lélektanilag nincs felépítve Luisa személyisége, és nem világos az erőszak felé tolódásának és politikai radikalizálódásának valós oka. Ellentmondásos személyiségnek tűnik, aki arisztokrata szüleivel vadászaton vesz részt, apjával nyúzza a lelőtt állatokat, miközben vegetariánusnak vallja magát. Nem tudjuk meg, miért is hagyja ott a jómódú, világra nyitott és kedves szüleit, hogy a lepukkant P31-e költözzön be. A film azzal indít, hogy Luisa vadászpuskával a vállán dühösen sétálgat egy mezőn. Ez a momentum később nyeri csak el az értelmét, de talán ebben a jelenetben kapcsolódik benne össze múltja és jelene, a szüleitől örökölt világa a P31 vállalt politikai világával. Mala Emde ugyanakkor kitűnő alakítást nyújt a filmben Luisa ellentmondásos szerepében, nem csoda, hogy Velencében a legjobb színésznőként elnyerte a Bisato d’Oro díjat.

A Holnap, az egész világ egy izgalmas szociodráma, melyben jól nyomon követhetők a napjainkban is érzékelhető társadalmi folyamatok. És még a baloldali Neonschwarz zenekar zenéje is feldobja a filmet!

A film a Netflixen megtekinthető.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés