Kritika

Egy tinilány tündöklése és bukása – How to Build a Girl

Az Amazon Prime-on elérhető How to Build a Girl egy mostanában eléggé felkapott témát: egy kamaszlány felnőtté váláshoz vezető rögös útját gondolja újra. 16 éven felülieknek nem ajánlott.

Ezennel bebizonyosodott: Beanie Feldstein hivatalosan is a coming-of-age filmek koronázatlan királynője. Az Éretlenségivel és a Lady Birddel a háta mögött kész veteránként bújik immár harmadszor a duci, különc tini bőrébe, ezúttal a főszerepben. A Caitlin Moran ifjúsági regényéből készült How to Build a Girl az angliai Wolverhampton-ból származó 16 éves Johanna, az újdonsült zenekritikus kalandjait meséli el.

A kamaszkor a lázadás kora, tinédzserként igyekszünk függetlenedni a szüleinktől, a határainkat feszegetjük, keressük helyünket a világban. Alig várjuk, hogy végre felnőjünk, miközben felnőttnek hisszük magunkat. Így van ezzel az írói tehetséggel és nagy képzelőerővel megáldott Johanna is, aki egy szűkös lakásban él szüleivel és négy testvérével. Nincs más vágya, mint a szürke kisvárosi létből kitörni, kalandot, szerelmet, elismerést szeretne. A nagy lehetőség egy apróhirdetés képében jelenik meg, amiben kritikust keresnek egy rockzenei magazinhoz.

Johanna bele is veti magát a rock ‘n’ roll életbe, koncertekre jár, menő alakokkal barátkozik, bulizik. Új életéhez nem illik a megszokott, régi énje, így kitalál magának egy új személyiséget. Ő lesz Dolly Wilde, a vörös hajú, felvágott nyelvű, rettegett zenekritikus, aki mintha egy kabarészínpadról lépett volna le, cilindert visel. Nézőként persze elejétől kezdve sejtjük, hogy mekkora hibát követ el: míg mesterkélten megjátssza magát, megtagadja igazi énjét és így eltaszítja azokat, akik önmagáért szeretik.

Ami egy szórakoztató, quirky vígjátéknak indul, gyorsan átfordul egy kiszámítható, sablonos tinifilmbe.

Bár Beanie Feldstein jó választásnak bizonyult, még ő sem képes elég eredetiséggel megtölteni a filmet. Kár, pedig a poénok jól csattannak, és a 90-es évek ismerős atmoszférája kifogástalan esztétikai élményt nyújt nosztalgiára kiéhezett szemeinknek. A többi érdekes szereplő, mint a végtelenül laza, zeneőrült apuka (Paddy Considine), a jóképű, de beképzelt zenekritikus (Frank Dillane), vagy az érzékeny rocksztár (Alfie Allen), akibe Johanna beleszeret mind-mind jól kitalált karakterek, de szép lassan a háttérbe szorulnak Johanna egyszemélyes drámája miatt.

A Lady Birdre erősen hajazó történetből hiányzik az előbbit oly szerethetővé varázsoló egyszerűség és életszerűség. A How to Build a Girl mintha egy fanfiction adaptációja lenne (nem az, de láttunk már erre példát: Miután vagy a The Kissing Booth), tele zavaróan irreális és felületes megoldásokkal. A főhősnek nem a tinédzsereket érintő szokásos problémákkal kell megküzdenie, hanem a zenekritikusi státuszából származó sztársággal és gazdagsággal, amit igazából rettenetesen élvez. Emiatt a filmnek nemcsak a rokonszenvünkért kell jobban megküzdenie, hanem a felnőtté válásról szóló alkotások mélyebb kérdésfeltevései (szexualitás, mentális egészség, megfeleléskényszer) is kimaradnak belőle.

Vigaszt nyújthat, hogy a How to Build a Girl különc részletekkel pótolja a komolyabb témák hiányát, és tulajdonképpen nem is csinálja rosszul.

Johanna élénk képzelete segítségével megeleveníti maga körül a világot: minduntalan képek kelnek életre és beszélnek a lányhoz. Egyszer Björk egy poszterről intéz hozzá motiváló beszédet, máskor Sigmund Freud (Michael Sheen) szólal meg a hálószobája falán.

Na, de mi a tanulság? Fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy? Ne próbálj másokért megváltozni? Maradj Johanna, és ne Dolly? Ezt csak feltételezni lehet, ugyanis a film nem igazán próbál választ adni a saját maga által felvetett kérdésre. Így a How to Build a Girl egy elvesztegetett lehetőség marad, egy a felületes, de élvezhető komédiák hosszú sorában.

Avatar

Takács Janka

Janka jelenleg elsőéves hallgató a párizsi Sciences Po egyetem média és kommunikáció szakán. Mozifüggő, legfőképp a régi hollywood-i filmeket és az indie filmeket kedveli, de egy ütős filmzenével bármikor le lehet venni a lábáról.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya