Kritika

Süllyedhet-e mélyebbre Gerard Butler? – A Hunter Killer-küldetés

A Hunter Killer küldetés - Gerard Butler

A Hunter Killer-küldetés főhőse, Joe Glass kapitány a legkeményebb legény a világtengereken. A feletteseivel bármikor szembeszáll, ha az igazságérzete úgy kívánja, levadász minden gonosz tengeralattjárót, és megmenti a megpuccsolt orosz elnököt is. De megesik a szíve az ártatlan szarvasgidán, az elsüllyedt ellenfél életben maradt kapitányán, és megkíméli a jók életét, akármilyen nemzethez tartoznak is. Szívjóságával pedig megakadályozza a harmadik világháborút.

A haditechnikáért, háborús történetekért rajongók vannak annyian, hogy Hollywood időről időre szállít nekik valamit. Hol egy igaz történetet dolgoznak fel, hol elszalad a fantáziájuk, és valami elszállt csinnbummcirkuszt visznek vászonra. Nagyon néha pedig akad egy-egy köztük, ami nemcsak a háborús filmek rajongótáborának, hanem szélesebb rétegnek is van mondanivalója, és nekik is tud emlékezetes élményt adni.

Nos, A Hunter Killer-küldetés nem tartozik ezek közé.

Sőt, ez a film még fegyverpornónak is rossz, tudniillik teljesen hiteltelen. Tengeralattjárós filmről van szó, de azon kívül, hogy a szonárok jellegzetes, félelmetes hangja végigkíséri a filmet, meg fontos szerepe van a torpedóknak, akár űrhajók is lehetnének az egymásra vadászó böhöm nagy gépezetek, melyek rakétával lövöldöznek az aszteroidamezőkben megbújva.

A Hunter Killer küldetés - az akció

De a hiteltelenség és a hihetetlenség nemcsak a haditechnikai résznek, hanem a film egészének is fő problémája. Példának okáért A Hunter Killer-küldetésben ugyanolyan gyorsan lehet eljutni egyik helyszínről a másikra helikopterrel meg repülővel – mint tengeralattjáróval. Úszva pedig ugyanolyan gyorsan, mint terepjáróval (jó, utóbbiaknak meg kell kerülni egy öblöt közben, de akkor is). Egy védett öbölbe az elaknásított fjordon keresztül csak befelé nehéz bejutni – kifelé a hirtelen teleportálás működik.

Ilyesmikből nem egyet lehet találni, hanem sok tucatnyit. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a vájt fülűeknek mennyi haditechnikai technoblabla és egyéb képtelenség fogja megzavarni a filmélményét.

Ami egyébként sem éppen színvonalas.

Az egyik első párbeszédben azzal próbálják növelni a feszültséget, hogy a kamera folyamatosan köröz a beszélgetők körül. Aminek egyrészt semmi, de semmi értelme, másrészt beleszédül a néző, harmadrészt elkezd rettegni, hogy innentől kezdve minden megbeszélés körül keselyűként köröz majd a kamera, és ettől tuti a hányinger. Szerencsére aztán ez mégsem így lesz, és többé-kevésbé megnyugszik az operatőr. De így aztán felmerül a kérdés, hogy miért volt ez a keringőzés a film első kétmondatosnál hosszabb párbeszéde során? Vajon egy utólag leforgatott jelenet volt, amihez már csak egy tajtrészeg operatőrt sikerült szerezni? Vagy egy hibás kameradrónt, ami nem tudott megállni egy helyben?

A Hunter Killer küldetés - a haditanács

Valószínűleg egyébként csak arról van szó, hogy annyira rosszul volt megírva ez a párbeszéd (is), hogy azt gondolták, ezzel fel lehet kicsit dobni. (Spoiler: nem.)

Tényleg szörnyen van megírva az egész: nemcsak a történet, hanem a karakterek, na meg persze a párbeszédek szintjén is. Csak úgy röpködnek az egysorosok, amik egy jó akciófilmben tesztoszteronnövelőek és csattanósak – itt viszont annyira értelmetlenek, hogy még a párbeszédek írói sem igen tudtak mit kezdeni velük. Elsüt az egyik szereplő egy ilyet, mire a másik annyit válaszol, hogy „rendben”…

Hiába szerepelnek benne olyan színésznagyságok mint Gary Oldman vagy Michael Nyqvist, ilyen szövegekkel ők sem tudnak mit kezdeni…

Pedig nekik legalább van szövegük. A korszellemnek megfelelően ugyanis ebben a férfias közegben is kell szerepeltetni nőket. Ami rendben is van, valószínűleg tényleg szolgálnak a tengeralattjárókon nők is. De az a szonárkezelő (vagy nemtom, milyen beosztásban fel-feltűnő) csinos, fiatal hölgy sajnos csak díszpinty. A feminizmus jegyében illik, hogy legyen, de konkrétan egy szót sem szól, csak nagy szemeket meresztve időnként aggódóan (ha rosszmájú lennék, azt is mondhatnám, „megmentésre várón”) néz.

A tengeralattjáróson kívül egy másik szálon kapunk egy kommandósfilmet is: egy iszonyúan kemény osztag épp ott kolbászol „láthatatlanul” az események sűrűjében. Nekik köszönhető, hogy az amerikaik pontosan tudják, hogy mivel állnak szemben. Nekik köszönhető az is, hogy a legelejétől értelmetlenné válik az egész konfliktus: ha a felvételeiket a puccsról nyilvánosságra hoznák, rögtön véget is érhetne az egész konfliktus, csak ez valamiért senkinek sem jut eszébe, csak a nézőknek. Persze, úgy nem lenne film – de amikor a néző végig azon tűnődik, hogy mikor is lépik már meg a leglogikusabb lépést a sok szenvedés helyett, az azért eléggé hazavágja a legfeszültebb film hangulatát is.

Azt azért a javára kell írni A Hunter Killer-küldetésnek, hogy egyes jelenetek elérik azt a feszültséget, pontosabban azt az izgalmat, ami miatt az ember megnéz egy akciófilmet. Tehát ha valaki szereti az ilyen típusú filmeket, és képes közben kikapcsolni a vörösen villogó „ezdehülyeség” vészjelzéseket az agyában, akkor akár ez a mozi még élvezetet is képes nyújtani. Tom Clancy-féle, Vadászat a Vörös Októberre szintű filmre viszont sajnos még az alapállásbeli hasonlóságok ellenére sem érdemes számítani.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com