Kritika

Tévékatasztrófa – Hurrikán meló

Miért? Miért? Csak ez a kérdés ismétlődött bennem a Hurrikán meló mind a 103 perce alatt: amikor olyan látványos és eredeti filmek, mint az Expedíció elkerülik a mozikat, az ilyen Zs-kategóriás vackok miért riogatják ott a nézőket?

A direktor Rob Cohen kétségkívül letett ezt-azt az asztalra, a Koponyák, a Halálos iramban és az xXx idején még komoly rendezőnek tekintettük, az utóbbi években azonban csak felejthető folytatások – A múmia – A sárkánycsászár sírja – és futottak még filmek – A szomszéd fiú – kerültek ki műhelyéből. Cohen A hurrikán melóval koppan az alján – ez a tipikusan családi tévécsomagok 22. filmcsatornájára való alkotás nemcsak mellőz minden eredetiséget, de a tisztes iparosság követelményeinek sem mindig tud megfelelni.

A történet szerint Perkins (Ralph Ineson) vezetésével néhány elvetemült gaztevő az Egyesült Államok egyik pénzverdéjének kirámolását tervezik: az éppen tomboló hurrikánt használnák arra, hogy észrevétlenül meglépjenek 600 millió dollárral. A kincstár egyik őre (az Elrabolvasorozatból ismerős Maggie Grace), egy hurrikánokkal gyermekkora óra viaskodó meteorológus (Toby Kebbell) és bátyja, az egykori veterán (Ryan Kwanten) indulnak a túszok megmentésére.

A sztori már önmagában sem túl eredeti, Sylvester Stallone már a kilencvenes években készült egy hasonló projektre, amit végül a Cliffhanger – Függő játszma kedvéért ejtettek az alkotók. Akkor alábbhagyott a téma iránti érdeklődés, de Richard Wickliffe két éve megjelent Storm Crashers című regénye kapcsán, melyben egy hurrikán alatt egy high-tech heistet hajtanak végre, rögtön három filmterv – köztük a Hurrikán melóé – is napvilágot látott. Az alaphelyzet tulajdonképpen nagyon is izgalmas – a katasztrófafilm és a heistfilm ötvözése akár valami látványos újdonsággal is kecsegtethette volna a nézőt.

Rob Cohen filmje azonban mindezeket nélkülözi.

Kezdjük azzal, hogy a katasztrófafilmek legnagyobb élvezetét, a szépen kidolgozott rombolást most a középgagyi CGI szolgáltatja – ugyanez igaz az akciókra. Voltak jelenetek, ahol konkrétan megfordult a fejemben, hogy amit látok, makett…

Ennél is komolyabb gond van a karakterekkel és a színészekkel, akik életre keltik őket – Toby Kebbellnél csapnivalóbb főhőst ritkán látni, mondatai szinte leugranak a vászonról. Sajnos nem lóg ki a gárdából, a Trónok harcából ismerős Ralph Ineson csak néha tudja felmúlni. Mivel Kebbellt hamar elveszítjük, Maggie Grace lesz, akiért kicsit is izgulhatunk – de a papírízű párbeszédektől az embernek hamar röhögnie kell, így a film kellő önirónia nélkül önmaga paródiájává válik. A forgatókönyvet jegyző Scott Windhauser filmográfiáján csupa B-film szerepel – társa, Jeff Dixon még ennyit sem tud felmutatni. A panelekből építkező fordulatokat, a kidolgozatlan figurákat és a bűnös élvezetnek még pont jó akciókat meg is bocsátanánk nekik, ha a mozimegjelenéssel nem sugallnák, hogy ez jobb film az egyenesen DVD-re készülő alkotásoknál…

  • 5/10
    - 5/10
5/10

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés