Kritika

Hurrikánban táncoló papírsárkány – 007 Spectre – A Fantom visszatér

A Fantom visszatért, sajnos azonban a Skyfallt készítő csapat – bár a stáblistán ugyanazokat a neveket olvashatjuk – nem jött vissza vele. Sam Mendes nem tudta megismételni a bravúrt, így a 007 Spectre csak egy közepes James Bond kaland lett.

Pedig micsoda várakozás előzte meg a 24. hivatalos James Bond filmet – annál is inkább, mert a sorozat előző tagja, a Skyfall minden reményünket felülmúlóan jól sikerült. Mendes – miután az első két Daniel Craiggel forgatott film felrúgott jó pár szabály, és nem egy rajongó haragját váltotta ki – úgy tudta visszavezetni James Bond karakterét az ismert terepre, hogy közben friss, modern, szellemes és önreflexív filmet tudott készíteni. A Skyfall nemcsak a sorozat filmjei között kiemelkedő, de Mendes rendezői életművébe is szervesen illeszkedik: az Amerikai szépség, A kárhozat útja és a Szabadság útjai direktora a lélek jó ismerője, s annak finom rezdüléseit volt képes megmutatni a Bond, M (Judi Dench) és Raoul Silva (Javier Bardem) alkotta gyilkos háromszögben is. Talán pont ezért nem tud működni a 007 Spectre – A Fantom visszatér: a pszichológiát ezúttal ugyanis felváltja az akció, a motivációk helyét pedig mondvacsinált indokok veszik át.

james-bond-spectre_3241173kÉs el is érkeztünk a legújabb Bond-film gyengeségeihez. A legkomolyabb hibát egyértelműen a forgatókönyvben kell keresnünk. John Logan, Neal Purvis és Robert Wade amilyen jó könyvet írtak előzőleg, annyi ostobaságot kreáltak az új filmhez. Kiszámítható fordulatok, logikátlanságok és ésszerűtlenségek tűzdelik a történetet, bár a mese a szokásos: Bond a földkerekség leggonoszabb ellenségétől, Blofeldtől (Christoph Waltz) igyekszik megmenteni a világot egy csinos hölggyel (Léa Seydoux) az oldalán, és az MI6 bevált csapatával, M-mel (Ralph Fiennes), Q-val (Ben Whishaw) és Moneypennyvel (Naomie Harris) a háta mögött. Nem is lenne ezzel gond, ha az írócsapat nem akarna kicsit nagyobbat markolni, mint ami egyetlen filmbe belefér. A rebootolt franchise ugyanis univerzumépítésre törekszik, csakhogy nem teremti meg annak feltételeit. Hiába mondja azt Blofeld, hogy ő Bond minden korábbi rémálmának okozója, ha ez csak egy frázis marad, amit az őt játszó színész szájába adtak az alkotók. Nem áll össze a kép, az utólag szétszórt morzsák olyanok, mint amikor a gyilkos a tetthelyen balesetet sejtető tárgyakat helyez el ügyetlenül.

Blofeldtől jóval többet várnánk – de ahogy a szavai is üresnek hatnak, maga a karakter is erőtlen. Pedig Bond egyik legnagyobb ellenségéről van szó, akit korábban hat másik filmben már négy színész – Donald Peasence, személyes kedvencem, Telly Savalas, Charles Gray és Max von Sydow – is életre keltett, jóval nagyobb sikerrel. Waltz gonosza – bár az alkotók Bonddal közös gyerekkorából még személyes motivációt is igyekeztek adni neki – komolyan vehetetlen, és a legkevésbé sem tűnik valódi ellenfélnek. Az eredeti novellában és több korábbi filmben Blofeld külsőre is jellegzetes, nagydarab figura – ezen karakterisztikáit a szerzők most kiszervezték”: a szinte mindvégig némán játszó Dave Bautisa lett Blofeld verőlegénye.

Sajnos nem Waltzé az egyetlen kidolgozatlan karakter – a Moriart… azaz a szupersablonos C szerepében felbukkanó Andrew Scottal M-nek dobnak nagyobb csontot a készítők, szerencsétlen Monica Bellucci nyúlfarknyi, és a történet szempontjából tökéletesen érdektelen szerepében pedig megint csak eye-candyként funkcionál; erotikusnak szánt, ellenben röhejesre sikerült szerelmi jelenete Bonddal csak annyira elég, hogy biztosítsa, hogy a kerekded idomaiért rajongó nézők jegyet váltsanak a filmre. Szerencsére nem ő A” Bond-lány a filmben: Léa Seydoux – hogy valami pozitívumot is mondjak – kenterben veri Craig eddigi összes partnerét. Öntudatos, önálló, természetes és szexi – olyan tökös karaktereket idéz, mint amilyen Halle Berryé vagy Michelle Yeoh-é volt még a Pierce Brosnan érában. Hozzá hasonlóan erős az MI6 csapata is – nagyon érződik, hogy nem ebben a részben kezdték el építgetni karakterüket.

Persze a Sam Mendes-i lélekbúvárkodás hiányáért kárpótolhatna az akció… Ígéretes a film nyitánya, Bond főcím – oh, csak tudnánk feledni ezt az igencsak halovány nótát – előtti rombolása most is ütősre sikeredett, de ahogy a kezdetben vágás nélküli snittbe is megérkezik az illesztés, úgy tér a film is vissza a már ismert szekvenciákhoz: tesztoszteron bunyó, autós üldözés, Bond kínzatása és persze füstfelhős robbantgatás – csak a szokásos. Persze a szokásos” James Bond eszköztárnak köszönhetjük, hogy elérkeztünk a 24. részhez, így nem szabad azt leértékelni. Akik szívesen nézik ismét végig, ahogy Bond körbeutazza a világot, akiket Q kütyüi motiválnak jegyvásárlásra, akik szerint felesleges a duma, csak kerüljön már le a ruha Bellucciról, garantáltan jól fognak mulatni. Sam Mendes ugyanis remek rendező, így most sem adott ki a kezéből vállalhatatlan munkát, csak éppen filmje, ahogy Mr. White (Jesper Christensen) szerint Bond is az, egy hurrikánban táncoló papírsárkány lett – kitéve a viharnak, amit a forgatókönyvírók szele keltett.

P.S.: Bár szeretném Mendest felmenteni, de az igazság az, hogy a rendező nem véletlenül nem írta alá a következő filmet… Korábban úgy nyilatkozott, hogy egy könnyedebb, lazább (vajon úgy értette, súlytalan?) Bond-filmet szeretne csinálni – hát ez sikerült neki…

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya