Kritika

Egy élet a bolygónkért – I Am Greta

2018-ban még egyedül ült a svéd parlament előtt, ma már mindenki ismeri a nevét, ami világszerte inspirált több százezres tüntetéseket. A Greta Thunbergről szóló dokumentumfilm, az I Am Greta komplex képet fest a klímaválság sokak által istenített és gyűlölt reklámarcáról.

Hogy merészelik?” – tette fel a kérdést Greta Thunberg az ENSZ tavalyi klímacsúcsán a világ vezető politikusai felé. A beszéd, ami bejárta az egész internetet nemcsak az ilyen jellegű politikai rendezvényekhez képest volt heves, hanem az akkor 16 éves lányhoz is. A Hulun debütáló I Am Greta című dokumentumfilm az első iskolasztrájktól kezdve követi nyomon Thunberg útját eddig a bizonyos beszédig, a látottak után pedig még könnyebb átérezni a tinédzserlány dühét. 

Amikor Nathan Grossman megkérdezte a 15 éves Greta Thunbergtől, hogy lefilmezheti-e az egyszemélyes sztrájkját, fogalma sem volt arról, hogy milyen út áll a tinilány előtt.

Ő maga nem is Gretát tette volna középpontba, hanem magát a klímakérdést, és eredetileg többszereplős rövidfilmet tervezett. Greta Thunberg még annyira sem sejthette, hogy hamarosan világszenzációvá válik: csak annyit szeretett volna, hogy a svéd választásokon kapjon nagyobb figyelmet a globális felmelegedés problémája. Grossman rövidfilmjéből egy több éven és kontinensen átívelő egész estés dokumentumfilm lett, Greta sztrájkjából pedig a klímakérdés állandó beszédtémává válása és egy nemzetközi mozgalom, a Fridays for Future. A Time magazin által az év emberének kikiáltott és a Nobel békedíjra kétszer is jelölt aktivista Gretával tele van a sajtó, de az átlagember Gretát, a gyerek Gretát most először ismerheti meg ilyen közelségből a világ.

Grossman dokumentumfilmjéből megtudjuk, hogyan változott meg a korábban a konzumerizmus mintapéldányaként élő szülei élete,

miután lányuk jó ideig enni sem volt hajlandó a klímahelyzet megismerése miatt; milyen nehézségekkel járt egy olyan lány országokon átívelő aktivizmusát támogatni, aki nem hajlandó a környezetet súlyosan szennyező repülővel utazni, és teljesen összeomlik, ha nem érzi nyelvtanilag hibátlannak a beszédét.

Ugyanakkor kiderül az is, hogy bár sok mindenben különbözik társaitól, Greta ettől még egy tipikus gyerek, aki szeret viccelődni és jóízűen tud nevetni, továbbá táncikálással üti el az időt, ha éppen unatkozik. A részben a felolvasott naplórészleteiből, részben a rendezővel készült beszélgetésekből összeálló narráció egy lenyűgözően intelligens lány képét rajzolja ki, aki a jövő generációinak legnagyobb reménysége – pedig sosem kérte ezt a szerepet. 

Thunbergről két dolgot tud mindenki: elkötelezett klímaharcos és Asperger-szindrómás. Az utóbbival járó szinte fotografikus memória és az egy témára való teljes ráfókuszálás magyarázza, miért érti jobban a klímahelyzetet a tizenéves lány a társadalom legnagyobb részénél, illetve azt is, miért nem képes az átlagemberekhez hasonlóan élni a mindennapjait, miközben haldoklik a bolygó. Ugyanakkor ez a szindróma szociális válaszkészség hiányával, zárkózottsággal és a társaság kerülésével is jár, ami nem éppen kompatibilis a sztárléttel. Az I Am Greta legfontosabb tanulsága, ami egyben kifejezetten tragikussá is teszi, hogy 

 az utolsó dolog, amire Greta vágyott, az a világhír.

Miért tartott akkor beszédet annyi klímakonferencián és ment bele abba, hogy dokumentumfilmet forgassanak róla? A válasz egyszerű: hogy megtegyen minden tőle telhetőt a Föld megmentéséért. Akármennyit is vádolják jobboldali médiaszemélyek és politikusok magamutogatási kényszerrel, a dokumentumfilmből a napnál is világosabban látszik, hogy Greta valószínűleg akkor lenne a legboldogabb, ha örökre elvonulhatna a reflektorfény elől, és nyugalomban élhetné az életét a családja és szeretett kutyái körében. De addig nem teheti ezt, amíg a világ döntéshozói láthatóan nem óhajtanak drasztikusabb lépéseket tenni a Föld megmentése érdekében.

Azok a politikusok, akik legalább már a globális felmelegedés tényének elismeréséig eljutottak, ezer örömmel készítenek közös selfie-ket Gretával, hívják meg őt konferenciákra vagy megbeszélésekre.

Ilyenkor a kamerák kereszttüzében bájosan mosolyogva kérik ki a lány véleményét, köszönik meg a munkáját és ígérnek nagy változásokat. Aztán nem történik semmi. Thunberget elég sokszor vádolják morcossággal vagy túlzó negativitással, de a filmet nézve rádöbbennünk, hogy még túlságosan is udvarias.

Itt egy lány, aki hosszú heteket utazással töltve járja a világot, hogy olyan embereknek magyarázza el a klímaválságot, akik milliós fizetéseik ellenére sincsenek képben. Amikor Greta egyik beszéde után Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság volt elnöke a vécélehúzások szinkronizálásáról kezd el hablatyolni, legszívesebben mi is rákiabálnánk, hogy mi a fenét képzel. Fiatal kora ellenére Greta nemcsak a tudományos folyamatokat érti, hanem a politikát is, és nem értékeli, hogy rendszeresen hülyére veszik. 

A Greta által hozott áldozatok csúcspontja a New Yorkba tartó kéthetes hajóút, egy látszólag lélekvesztő, szakértők szerint nagyon biztonságos icike-picike vitorláson, ami filmen nézve is azonnali tengeribetegséget okoz. Ezek után végképp átérezzük a frusztrációt, ami átjárja az Amerikában előadott beszédét. A kétéves politikai porhintés és a családtól való hosszú távollét egy átlagos gyereket is megviselne, de az ilyen helyzeteket különösen nehezen viselő Greta küzdelmét nézve megszakad a szívünk. Bár pozitív pillanatokból sincs hiány, hiszen a lány által inspirált tüntetésekből is ízelítőt kapunk, 

mégis inkább tragédiának érződik, hogy bár a bolygó megmentésére tette fel életét, és több millió civil állt mellé ebben a harcban, csak nem akar jönni az égető szükségű változás.

Az I Am Greta a második dokumentumfilm idén, ami a klímaharc ikonikus arcára építve, sürgetően próbálja cselekvésre bírni a világot. David Attenborough Egy élet a bolygónkon című netflixes dokumentumfilmje tökéletes párosítás az I Am Gretával: az egyik a legfiatalabb, a másik pedig a legidősebb bolygóvédőről szól. Attenborough, aki végigélte azt a brutális gyorsaságú technológiai fejlődést, ami a mostani katasztrófahelyzethez vezetett pont annak a generációnak a tagja, akikre Greta igazán dühös, mert nem hajlandóak lemondani saját kényelmükről a Föld megmentése érdekében. Attenborough a kivétel, hiszen amellett, hogy egész életében a természet csodáiról regélt, 94 évesen is aktivizmusra sarkall, pedig ő már nem valószínű, hogy megéri a változásokat.

Környezetvédelmi dokumentumfilmként erősebb alkotás az Egy élet a bolygónkon, ami Attenborough helyett inkább a klímahelyzet ismertetésére és a lehetséges megoldásokra helyezi a hangsúlyt. És míg a tudományos alapú rémképei félelmet keltenek a nézőben, az I Am Greta inkább dühössé tesz – végső soron mindkettő cselekvésre ösztönöz. Bár a koronavírus miatt jelenleg nem szerencsés Fridays for Future tüntetést szervezni, maga a járvány is csak egy újabb megerősítés arra, hogy nagy a baj. Most már csak az a kérdés, hogy meddig kell egy tizenéves lánynak magára vállalni a bolygó védelmezőjének szerepét, mielőtt végre a hatalommal rendelkező felnőttek is elkezdenek felelősséget vádolni a jövő megmentéséért?

Rácz Viktória

Rácz Viktória

Rácz Viktória a Zsigmond Király Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett 2017-ben és az ELTE filmtudomány mesterszakán diplomázott 2019-ben. Jelenleg több portálra és nyomtatott újságba is ír kritikákat. A midcult elkötelezett híve, szereti a szatirikus hangvételű alkotásokat, a dialógusközpontú filmeket és Taika Waititit.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya