Kritika

Dobby ébredése – Idegen a szekrényben

Az elme egy ribanc” – fakad ki valaki a sötétben. De ennél szerencsére lényegesen többről szól Félix Viscarret legújabb filmje, az Idegen a szekrényben.

Damián (Paco León) egy boldog ember. Rendszerető, csendes alkat, sűrűn mosogat, néha barkácsol is kicsit – a fával van valami megmagyarázhatatlan közelsége –, illetve sokat olvas, tv-zik. Ő ilyenkor tanul. Viszont azt nehezen viseli, ha olyasvalakit bántanak, aki nem tudja rendesen megvédeni magát. Damián úgy érzi, helyén van a szíve. Meg ő maga is. Tényleg.

Ezzel mindössze annyi a probléma, hogy Damián ekkor egy szekrény mögött kuporog síri csendben, egy számára teljesen idegen házaspár lakásán.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Noha az Idegen a szekrényben Félix Viscarret ötödik nagyjátékfilmje, a magyarországi bemutatóit tekintve a rendező kis túlzással még csak most érkezik meg hozzánk. Kis túlzással, mert az azóta fellelhetetlen A csillagos ég alatt című alkotása már szerepelt a 2008-as Titanic fesztivál műsorán, illetve az Óscar Pedrazával közösen rendezett Patria című, 1 évadot/8 részt megélt sorozata 2020 óta elérhető az HBO Max kínálatában.

no mires a los ojos2

Az Idegen a szekrényben hamar túllép a bemutatkozáson, nyitányában a szereplők lélektana helyett inkább a cselekmény bemutatására koncentrál. A film egy talkshow forgatásán veszi kezdetét, ahol egy halk szavú férfi, Damián készül ország-világ előtt elmesélni koránt sem hétköznapi történetét.

Megesett egyszer ugyanis, hogy Damiánt elbocsátották a munkahelyéről, ő pedig egy rövid törés-zúzás után nekiindult a vakvilágnak, nyomában a felettesével, akit végül csak úgy sikerült leráznia, hogy

egy kisteherautó platóján várakozó szekrényben keresett menedéket.

Ennek köszönhetően pedig egy teljesen idegen lakás hálószobájában találta magát, ahol valamiért távozás helyett inkább az ágy alá bújt éjszakára, majd másnap – miután evett-ivott-elmosogatott – inkább gyorsan átszabta a szekrény hátulját és gyakorlatilag beköltözött oda.

A család – bár halványan érzékelik a furcsaságokat – nem igazán foglalkozik Damián jelenlétével. Az észrevétlenség és észrevehetetlenség központi motívumai a filmnek, ez a hármas közösség sajátos dinamikájában is egyértelműen megnyilvánul. A család tagjai közül a film főleg Lucía (Leonor Watling) karakterét bontja ki, aki egy többszörösen nehéz helyzetben levő asszony: ikertestvérét fiatalon elvesztette, jelenleg pedig pszichiáterhez jár, épp új gyógyszerre állítják át, mindemellett María nevű tinédzserlánya (María Romanillos) egy piti dealerrel kavar, és mintha a férjével, Fedével (Alex Brendemühl) sem lenne minden teljesen felhőtlen. Lucía ugyan észreveszi, hogy valaki rendszeresen elmosogat, illetve további apró jelekre is figyelmes lesz, de ő mindezek mögött testvére szellemét sejti, míg Fede úgy gondolja, hogy csak Lucía új gyógyszerei csalják meg a nő emlékezetét.

no mires a los ojos3

A film narratív fókusza alapvetően háromirányú, miközben a hangvétele a történet előre haladtával fokozatosan veszít könnyedségéből és válik egyre sötétebb tónusúvá. A történet egyszerre szól a Damián és Lucía közti, meglehetősen furcsa és számos kérdést felvető kötődés kialakulásáról, miközben Damián jelleme a szemünk láttára bontakozik ki, folyamatos változásban tartva őt és ezzel az egész filmet is. Ennek hatására pedig a cselekményt rendre meg-megszakító talkshow betétek is átkereteződnek.

Viscarret mindemellett nagyon ügyesen színezi-terelgeti a történetet az interjúkban, illetve a televízóban elhangzó filozófiai kérdésfelvetéseivel. Azért nevezem ügyesnek, mert a film önmagában nem működne jobban attól, hogy Damián mindenféle tapasztalatelméleti lózungot puffogtat azzal kapcsolatban, hogy úgy érzi magát a szekrény mögötti láthatatlan életét élve, mintha fátyol választaná el őt a család tagjaitól, mintha ez a jelenlét a tökéletlenségében válna számára mégis egyfajta harmóniává.

Viszont a film képei, nem a kimondott, hanem a megmutatott gondolatai azok, amik mindezt beágyazottá és indokolttá teszik a történet szempontjából.

Damián láthatatlan jelenlétének köszönhetően ugyanis bepillantást nyerhetünk abba, hogy egy háromtagú család mennyire idegenként létezik egymás mellett, mennyire töredezett, torzított és tökéletlen az a kép, amelyhez egy másik ember kapcsán hozzáférhetünk. A képszerűség, közvetítettség, közvetlen hozzáférhetetlenség e tekintetben már a film legelső képkockáján megjelenik: ekkor ugyanis Damián arcát figyeljük egy monitoron keresztül az interjút megelőző utolsó pillanatokban…

… és akkor innentől spoileres.

Damián kukkoló, voyeour jellege, az általa is emlegetett „fátyolszerű”, a konkrét találkozást mellőző, ám állandó jelenléte központi mozgatója a filmnek. Egy ponton Lucía bebújik a szekrénybe és azt suttogja, hogy tudja, hogy [Damián] ott van, rájött, hogy nem a testvére szelleme, hanem helyette valaki más, mintha egy titkos szeretője lenne, és ha így van, adjon valami jelet. A férfi ekkor válaszul ujjaival végig simítja a kettejüket elválasztó falemezt. A nő elsőre mintha megijedne, majd az ágyba veti magát és maszturbálni kezd. Damián mindezt egy kis lyukon keresztül nézi végig, miközben szintén magához nyúl.

no mires a los ojos1

Ez a jelenet nyílegyenesen vezet a film azon beismeréséhez, hogy a talkshow betétek pusztán Damián képzeletének szüleményei. Szerencsére azonban Viscarret nagyon okosan süti el ezt az egyébként az elmúlt 20-25 évben rongyosra rágott klisét (Harcosok klubja, A gépész, Jákob lajtorjája, Viharsziget – soroljam még?),

a csavar elsődlegesen Damián karakterfejlődése szempontjából jelent sokat, miközben a „külvilág” eseményei is valódi súlyt kapnak végre,

hisz kiderül, hogy ez a történet még koránt sincs lejátszva, mert Damián valójában még mindig a szekrény mögött kuksol.

Ezzel pedig a férfi aktív-passzív jelenléte a család másik két tagjával való viszonyában is jelentősen megváltozik. Egyik alkalommal María hazaállít a hasisdíler barátjával, Raúllal (Marcos Ruiz), aki szexuálisan bántalmazza a lányt, sőt, még arra is ráveszi, hogy saját magáról készített, intim videókat küldjön neki. Damián ekkor nem tesz semmit – csak a fejében játszódó talkshow-ban magyarázza önmagának, hogy ő már pedig jó ember –, viszont később áthívja „magukhoz” a fiút, akit aztán María apjaként bemutatkozva halálosan megfenyeget.

no mires a los ojos4

Ezek után pedig Damián már nem áll le, sőt. Mivel a szekrény mögött csendben végigasszisztálja, ahogy Fede egy teljes hétvégén keresztül a kolléganőjével csalja a feleségét, valamint kettejük beszélgetéséből megtudja, hogy mind Lucía, mind Fede halálosan allergiások a darázscsípésre, csapdát állít a férfinak. Terve sikerrel jár, és mikor a férfi összerogy, Damián előmászik, hogy Fede haláltusáját testközelből nézhesse végig, miközben fel is fedi magát a fuldokló férfi előtt. Nem elhanyagolható, hogy az ezt megelőző jelenetben Damián kihallgatja, ahogy Fede bevallja a szeretőjének, hogy sokszor csak azért maradt bent tovább a munkahelyén, hogy a közelében lehessen, hogy láthassa, még akkor is, ha a nő nem is feltétlen tudott róla.

A gyilkosságot – amelyre joggal tekinthetünk erőszakos hatalomátvételként – megelőző pillanatokat a két férfi közti azonosulás motívuma tölti ki, amire ebben az értelemben – öntagadásként – tekinthetünk Damián transzformációjának végső állomásaként is.

A film zárlata pedig valami „új” kezdete. A Fede halálát követő éjszakán Damián újfent kimászik a szekrény mögül és az befekszik az ágyba, Lucía mellé, majd kezét gyengéden a nő vállára teszi.

Az Idegen a szekrényben egy okos film, ami jó ritmusban engedi felszínre kerülni a története újabb és újabb rétegeit, miközben nem halmozza el a nézőit fölösleges infókkal. Egy-két alkalommal érződik csupán egy leheletnyit túl direktnek a „filózás” és a képi gondolatébresztés összekötése – ilyen például a szekrény, mint az újjászületés metaforája, amely bőven „átjött” volna akkor is, ha egy ponton Lucía nem meséli el, hogy kisgyermekként az ikertestvérével meztelenre vetkőztek és a szekrénybe bemászva azt játszották, hogy az anyaméhbe térnek vissza.

Az ilyen apró botlásoktól eltekintve az átgondolt, letisztult és elegáns játék eredményeképp a film egy pontján kénytelen-kelletlen arra eszmélünk, hogy amit eddig bárgyú, aranyos mosolynak gondoltunk, az valójában egy vadállat vérhabos vicsorgása. Viszont a thrillert, mint műfaji besorolást nyugodtan felejtsük el.

Az Idegen a szekrényben október 12-től megtekinthető a magyar mozikban.

Gerdesits Pál

Gerdesits Pál 2021-ben szerzett mesterdiplomát az ELTE filmtudomány szakán, jelenleg az ELTE esztétika doktori programjának PhD hallgatója. Elkötelezett szürrealista, Werner Herzog és Jeffrey Lebowski lelkes követője. Állítólag ügyesen gitározik.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!