Fókuszban Moziban

Idegen ismerős – Lilom ösvény

liliom-osvenySzólt is gyorsan az apukájának, aki kiment az erdőbe és lepuffantotta a rókát. Aranyom hallotta a lövést. És azt is látta, mikor az apukája berakta egy zsákba. Pár nap múlva, mikor hazajött az iskolából, meglátta a rókát. Rá se lehetett ismerni. A bundája és a szeme is fénylett, és nem reszketett többé, hanem büszkén állt. A Vadász kitömette a rókát és feltette a falra.


A fenti mesével indul Fliegauf Bence legújabb filmje, a Liliom ösvény, amely a záróképig a kezdethez hasonlóan hideglelő hangulattal bír. Dani (Sótonyi Bálint), a film kisfiú szereplője legókkal játszik. Sokféle figura megvilágítódik a zseblámpafényben, egy aranyhajú kislány és egy Casperhez hasonló foszforeszkáló kísértet azonban nagyobb hangsúlyt kap.

Freud írja, hogy „a kísérteties az ijesztőnek az a fajtája, ami valami régóta ismert, bensőséges dologra vezethető vissza[1]. Saját gyermeki múltunk titkai és jó mélyre eltemetett félelmeink egész jól megférnek egymás mellett, akárcsak a rég nem látott gyerekszobánkban porosodó elhanyagolt kedvenc játékaink, pontosan addig, amíg nem találjuk szembe magunkat fiatal önmagunk darabjaival. Ez a fajta furcsa, sokszor tagadott felismerés, kifordít saját magunkból, amit elkerülhetetlenül átadunk környezetünknek is.

liliom-osveny

És itt kezdődik Fliegauf filmje. Hogy mi volt előbb, a házassági válság vagy a marcangoló önszembesítés, nem tudni. A kérdés, ebben a helyzet mit lehet csinálni. És Fligeauf erre a koránt sem egyszerű kérdésre, frissen, összetetten, formailag magával rántó módon válaszol miközben a főszereplő karaktert provokatív módon szélsőségek kereszttüzébe helyezi.

A film témája, avagy megoldása, hogy saját gyermekkori traumáinkat újraélhetjük és feldolgozhatjuk a mese varázsa által, akár gyermekünkkel együtt, közös munkával, rengeteg kérdést vet fel. Stefanovics Angéla megszokott, zavarbaejtően őszinte alakítása olyan mértékben hiteles, hogy el kellett magamnak ismételni, hogy nem Angélára haragszom a film néhány jelenetében, hanem az általa megformált karakterre. Ezt a fajta elemi hatást kevés film képes elérni.

liliom-osveny

A formai elemek a mondanivalót teljes mértékben támogatva tűnnek elő, elmosodó, kézikamerás felvételek, absztrakt világot idéző hangkulissza, visszatérő szimbólumok által válnak a világ egyébként ismeretlen, elhanyagolt részei ismerőssé, otthonossá. Az etetős fa és az elhunyttól való búcsú összekapcsolódása, a halálhoz való viszony és még sok más momentum a normákat feszegetve késztet továbbgondolásra.

Ami pedig elkerülhetetlenül bekövetkezik a film nézésekor: saját gyermekkorunk emlékképeinek arcunkba tódulása, düh és számvetés. Még ha csak egy filmhossz erejéig is.

[1] Sigmund Freud: A kísérteties = Pszichoanalízis és irodalomtudomány, szerk. Bókay Antal, Erős Ferenc, Budapest, Filum Kiadó, 1998. p.67.

Szin Karolina

Rovatvezető - Játék, Interjú

Vidéken mindig szerettem volna a helyi videotékában dolgozni. Lenyűgözött a mostmár Taratino-féle, akkor még csak a Szenzációs recepciósból ismert végtelen tudás és rögtönzött válaszkészség. Nemrég itt, Budapesten tettem egy hiánypótló próbát, sikertelenül, épp bezárni készültek. Így hát maradt az egyetem...

Filmek: elég gyermeteg módon, de szeretem az aranyos, régi vágású, szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái). A magával ragadókat (Iñárritu, Malick, Jamin Winans). A kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. E-mail: [email protected]

Hirdetés

Hirdetés