Fókuszban Kritika

Idióta, trágár, művészet – Üzlet bármi áron

Melankólikus komédia: egy üzletember pokoljárása a szabados Európában. Könnyed szórakozás. Fene egye meg, hogy ennyit kell gondolkodni utána…

Amerikában „R” a film besorolása. Megérdemli: verbálisan is, vizuálisan is trágár darab. De furcsa mód visszafogott benne. Csak tűri, mintha a káromkodás és az ajtórésen kilógó testrészek egyszerűen az élet háttérzaja lennének.

Szimpatikusabb hozzáállás, mint a vígjátékok hagyományos poénjai.

Maga a film egy üzletember pokoljárásának krónikája melankólikus komédiai formában. Daniel (Vince Vaughn), a pocakosodó apuka megjár repülőtereket, baleseteket, szexfétis fesztiválokat és a G8 konferenciát is, hogy végre elérjen addig az egyetlen kézfogásig, ami sínre teheti düledező vállalkozását; ezalatt nemcsak természetfeletti makacsságot fejleszt ki önmagában, de még elmélkednie is van alkalma – bőven. Körülötte a világ megőrül és összeomlik, váratlan pillanatokban segítenek neki, más váratlan pillanatokban pedig becsapják: egy életre való káosz alól kell kievickélnie Berlin (amerikai szemmel nézve igen szabados) forgatagában.

Jó sztori lett volna egy durva, alpári vígjátékhoz. Az időjóst és a Walter Mitty titkos életét is jegyző Steve Conrad forgatókönyvíró és az Starbuckot is dirigáló Ken Scott rendező  azonban inkább mélységet próbáltak adni a darabnak, semmint hogy a könnyű utat válasszák. Így a középkorú üzletember ismerős lelki környezetet kapott: az amerikai élet nyomása, a család, a sok kis kudarc, a verseny még a vígjátéki forma ellenére is állandóan ott ólálkodik a háttérben.

Annál szebb a csökönyös derűlátás, amivel Daniel áttör a poklon.

A film, olybá tűnik, azt az idióta és mégis sikeres szemléletet hirdeti, hogy „ha becsülettel megküzdesz az álmaidért, sikert érsz”: tehát hogy magad vagy a szerencséd kovácsa és se a konkurencia, se egy baleset, se egy rohamrendőr-osztag meg nem állíthat. Ami persze ostobaság a való világ nagy részén (demagóg leszek és citálom Afrikát, Ukrajnát meg Szabolcs-Szatmár-Bereget) –, de mégis: Amerikában és általában a nyugati világban mintha működne.

Annyira könnyű hinni a filmnek! Egyszer azt írtam egy hasonlóan napsugaras szemléletű vígjátékról, hogy azt a propagandát, amivel egyet lehet érteni, tanításnak hívjuk.

Hát akkor az efféle film propaganda vagy tanítás?

Serkentés, talán. De túl sokat elemeztem bele; az Üzlet bármi áron elsősorban kikapcsolódás, egy könnyed esti szórakozás, nem pedig művészfilm – fene egye meg, hogy ennyit kell gondolkodni utána. Fene egye meg, hogy ismerős lelki helyzetek tűnnek elő belőle.

Él a gyanúm, hogy a sok elrejtett gondolat-mag szándékos a filmben. Mert jól kigondolt forgatókönyvet gyártottak hozzá. Itt található például a legszebb önreflexió, amit mostanában láttam. Daniel egy ponton kiállítási darabbá avanzsál és kifakad: egy középkorú üzletember élete biztosan nem számít művészetnek! Amire a kurátor így válaszol: „ez szubjektív.”

 

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..