Kritika

Idióták – Alibi.com

Néha előfordul, hogy a film mentes szinte minden művészi értéktől, bugyuta poénokkal és közhelyekkel operál, az ember mégis jól szórakozik. Az Alibi.com egy idióta film, amit mégis tudtam szeretni.

Az Alibi.comnak saját létjogosultságán nem sok joga van az élethez, gyakorlatilag mindent láttunk már, amit a saját magára főszerepet osztó rendező-forgatókönyvíró, Philippe Lacheau filmje kínál: adott egy alibit gyártó cég (ezt már Sas Tamás is elsütötte az S.O.S. szerelem!-ben), vezetője egy szerelemre képtelen jóképű ifjú (Lacheau), aki persze belezuhan a hazugságot vörös posztónak megélő Flóba (Élodie Fontan), akinek az apja (Didier Bourdon) természetesen a vállalkozás egyik ügyfele. Az alaphelyzetből kibontakozó kalamajka a francia vígjátékok ismert receptjeit követve borítékolható, a boldog végkifejletig vezető út pedig poénokkal van kirakva – hol szellemesebb, hol vállalhatatlan színvonalon.

Philippe Lacheau idehaza a szintén általa írt és rendezett Babysitting – A felvigyázó és annak folytatása, az Elmentek otthonról című filmekből lehet ismerős. Már ott kiderült, hogy Lacheau nem éppen eredetiségéről híres, de tény, hogy biztos kézzel tesz össze közepes, egyszernézős filmeket. Most sem történt ez máshogy,

az Alibi.com pontosan tudja, honnan hova tart, és azt az utat magabiztosan teszi meg.

Hogy mindeközben milyen ostobaságokon vezet a néző útja, teljesen más kérdés. A szerethető családi feszüléstől a herezacskóba csimpaszkodó macskáig van itt minden, de tényleg minden. Autósüldözés magától értetődő, de az alkotók bedobnak narkolepsziát, zebralopást, vándorcigányokat, hányattatott sorsú kiskutyát, dögös macát és – mert tényleg semmit sem hagynak a véletlenre – magát Cannes-t is.

Jól látszik, hogy sok-sok baromságra kell készülnie annak, aki úgy dönt, ad egy esélyt Lacheaunak. A poénok, melyek közül bizony akad, ami váratlanul éri a nézőt, hol ülnek, hol kínosak, a fordulatok viszont tökéletesen kiszámíthatók.

De mi az, ami mégis szerethetővé tudja tenni ezt az ökörséget? A tökéletesen fogyasztható üzenet és a sok-sok filmes kiszólás. Jean-Claude van Damme biztosan újra és újra meg fogja nézni a filmet, de akad itt jó pár vájtszemű mozirajongóknak szánt poén is. Egy keményen végigmelózott hét után a francia humor kedvelőinek, esetleg nem sok kockázatot tartogató randifilmnek beválhat – de aki színvonalas szórakoztatást, netán olyan eszes francia vígjátékok szintjén mozgó alkotást szeretne, mint Az anyósom vagy a Balfácánt vacsorára volt, az hagyja ki az Alibi.comot.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya