Kritika

Ilyen a szerzői thriller – A fogoly

the-captive02Atom Egoyan karakterei sosem mozogtak a normális tartományban, most azonban az első pillanattól világos minden debilitás. Persze egy pedofíliáról forgatott játékfilm sosem lehet egészséges, de hogy a deviáns alakok mennyire köztünk járnak, egészen hátborzongató tud lenni. Sokszor sajnos nem elég izgalmas, annál atmoszférikusabb film A fogoly.

Sosem volt kegyes nézőihez az örmény származású kanadai rendező. Vagy olyan közel engedett karaktereihez minket, hogy aztán egy nagy csapással éreztesse velünk a katarzist, mint tette a Közeli rokon vagy az Oscar-jelölt Eljövendő szép napok esetében, vagy az ember állatias voltának olyan szintjét tudja megmutatni, amire már-már inkább nem lennénk kíváncsiak. Sajnos inkább a mai Egoyan tulajdonsága ez utóbbi, elég csak Az igazság fogságábanra, a Chloe szexuális zaklatottságára gondolni, mint ahogy ilyen A fogoly aberráltsága is. De amíg előbbi esetében csak később válik feketévé a történet, addig itt a kezdetektől minden játékszabály tiszta: szülők sírnak, mert elrabolták 9 éves lányukat, de létére már most, 17 évesen ismét remény van. Mi, a nézők, közben tudjuk, mi történik, ismerjük a fogvatartót, sőt mi több, saját szemünkkel látjuk, hogy karnyújtásnyira van üldözőitől. Mintha keresné is a veszélyt, hogy mindig éppen a rendőrség vagy a szülők közelében sertepertél, amolyan adrenalinnövelő céllal, aztán rájövünk persze, hogy ez nem más, mint nettó kémelhárítás. amíg nincs senki a tetthely közelében, addig jó.

Ez a felállás egy ideig hátborzongató, aztán persze hamar megszokjuk a dolgot, onnantól kezdve azonban hiányzik mind az izgalom, mind a katarzis, amikor megtörténik a család újraegyesítése, így igazából nekünk, nézőknek marad a kiemelkedő atmoszféra élvezése. Egoyan nagyon figyel a környezetre, amiben játszódik a történet: az egyszerű munkás apa (Ryan Reynolds) koszos teherautójával járja a behavazott vidéket, reménykedünk hát valami Fargo szerű déja vu-ben, de nem kapjuk; de azért ez is és a rendőrség szakmai magaslatai vagy a film fontos jeleneteit tartalmazó jótékonysági est miliőjének hangulata között is vágni lehet a különbséget, ami könnyen bevonz minket a film majd’ két órás játékidejébe. A helyszínekkel való azonosulást azonban gyakran és feleslegesen megnehezíti az idősíkok néha öncélú váltogatása. Talán még a főszereplőkkel való azonosulás és a filmvégi katarzis is könnyebben ment volna egy lineáris történetmeséléssel. Pedig a főszereplők megértek volna több azonosulás: Ryan Reynolds a főszereplő apa szerepében valóban egyszerre gyermekét végtelenül szerető szülő és az évek alatt felhalmozódott keserűség és tragédia után kissé megbolondult férfi képét adja nekünk. Mika pedig, a főgonosz (Kevin Durand) szintén egyszerre óriási stratéga és szexuálisan aberrált pedofil, akinek szőke (!) bajsza és hozzá valami elképesztő tekintete álmomban se jöjjön elő!

a fogoly_ryan reynolds

Atom Egoyan ismét hozza tehát az amerikai függetlenfilm kanadai ágát, erősítve ezzel azt a fajta félig szerzői, félig műfaji filmkészítést, amit hozzá hasonlóan Denis Villeneuve‎, Vincenzo Natali‎ vagy Sarah Polley‎ alkotásaira jellemző. Hogy ez elég, vagy többre van szüksége, mindenki maga döntse el!

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya