Kritika

Sztárcsináló – Imádlak utálni

A romantikus vígjáték visszatért, és ezt csakis Glen Powellnek, Sydney Sweeney-nek és az Imádlak utálni-nak köszönhetjük.

Míg az 1990-es és 2000-es években a romantikus vígjáték műfaja szinte dominálta a mozikat, addig az elmúlt évtizedben teljesen kikopott a műsorból. Ha láttunk is elvétve a zsáner aranykorát idéző filmeket – mint A fiúknak, akiket valaha szerettem, A szerelem asszisztensei vagy az Alkalmi randevú –, azokat is legfeljebb a Netflixen. Ez a néhány értékelhető romkom azonban csak még inkább megerősítette az érzést, miszerint a műfaj tíz éve tetszhalott állapotban van. A többi netflixes romantikus film az egy kaptafára készült, futószalagon gyártott kontent kategóriájába esett, se szívük, se humoruk nem volt. Hiányoztak belőlük szeretetreméltó szereplők, a köztük szikrázó levegő, a valóban vicces helyzetek, és az a bizonyos plusz, amitől emlékezetessé váltak.

Az ezredforduló környékén ez az adalék egyértelműen a shakespeare-i inspiráció volt, melynek hatására olyan, mára ikonikussá vált romkomok születtek, mint a 10 dolog, amit utálok benned (A makrancos hölgy) vagy a Micsoda srác ez a lány (Vízkereszt, vagy amit akartok).

Bár az Imádlak utálni redundánsabban utalt a shakespeare-i ihletésre, a Sok hűhó semmiért valóban remek alapot biztosított Will Glucknak a romantikus vígjáték felélesztésére tett küldetésében.

Ehhez írótársának a Szerelmes hangjegyek: A musical: A sorozatot is jegyző Ilana Wolpertet, a 2020-as évek szexszimbólumát, Sydney Sweeney-t és a már A szerelem asszisztenseiben és a Hit Manben is bizonyított szívtiprót, Glen Powellt hívta segítségül. A feladatot pedig sikeresen teljesítették.

Fotó: InterCom

Sweeney és Powell karakterei: Bea és Ben – Beatrice és Benedick után szabadon –, akárcsak Shakespeare klasszikusában, ezúttal is a falra másznak egymástól. Pedig Ben és Bea kapcsolata kifejezetten jól indul: egy tökéletes első randi után azonban a köztük lévő izzó vonzalom egy félreértés miatt fagyos gyűlöletté válik. Ám mivel mindketten hivatalosak egy Ausztráliában rendezett esküvőre (ami 2024-re hangolva egy leszbikus lagzi), nem tudnak megszabadulni egymástól, ahol

végül rákényszerülnek, hogy úgy tegyenek, mintha egy párt alkotnának.

Igazi ellenségekből lett szerelmesek történet ez, megfűszerezve némi kamu kapcsolattal – hiába telt el több, mint 400 év a Sok hűhó semmiért óta ezeket a toposzokat a mai napig felzabálja a közönség.

Ez annak tekintetében valójában nem meglepő, hogy

Glucknak köszönhetjük a romkom alkonyának két kiemelkedő kedvencét: a Könnyű nőcskét és Barátság extrákkalt.

Előbbivel a rendező izommemóriává tette, hogyan kell jó vígjátékot készíteni – és megtanulta, hogy egy fülbemászó popszám, különösen Natasha Bedingfieldtől képes megcsinálni az egész film hangulatát. Míg a Könnyű nőcskében a Pocketful of Sunshine okozott dallamtapadást, addig az Imádlak utálniban az Unwritten okoz katartikus közös énekléseket a mozi után, melyhez jelentősen hozzájárul a stáblista alatt pörgő montázs mára feledésbe merült húzása.

Fotó: InterCom

Azonban (talán a magyar szinkronnak köszönhetően?) ezúttal nem az emlékezetes beszólások fognak megmaradni.

Az Imádlak utálni inkább a burleszk hagyományait követő fizikai komédiában és helyzetkomikumban erős.

Sydney Sweeney repülős vagy vécéfülkés bénázását, valamint Glen Powell pókparáját nem lehet nevetés nélkül kibírni, ami egyre nagyobb hullámokban tör ránk a moziban.

Ahhoz azonban, hogy igazán működjön egy romantikus vígjáték, nem elég csak a rekeszizmainkra hatnia. A legfőbb feladata átadni az érzelmeket, a bimbózó románc izgalmát és a szenvedélyt. Gluck a romkomok szexi oldalának feltérképezésének útján már elindult a Barátság extrákkallal, így nem meglepő, hogy

az Imádlak utálni szintén lángra lobbantja a vásznat.

Bár az előzetesek alapján úgy tűnhetett, hogy Sweeney és Powell csak azért került össze, mert két szép emberről van szó (apropó: az Imádlak utálni szereplőgárdájában valahogy mindenki vonzó!), a film azonban bebizonyítja, hogy abszolút megvan a két színész közt a kémia. Persze az is elképzelhető, hogy valójában Glen Powell és a néző között szikrázik a levegő – a lehengerlően sármos színész Hollywood klasszikus filmsztárjait idézi, akinek gyakorlatilag mindenkivel működik a kémiája. Így nem kizárt, hogy Sweeney-vel is, akinek kissé semmitmondó játékát feledteti a Ben és Bea közti szórakoztató és túlfűtött csatározás.

Különösen, mivel egy olyan feelgood filmről van szó, ami nemcsak a film főhőseit, de a mozi közönségét is összehozza. A 2000-es évek romkomjainak hangulatát idéző Imádlak utálni ugyanis megadja azt a nagybetűs moziélményt, amiért eleve beleszerettünk a filmekbe, és amiért olyan elképesztően népszerű zsáner lehetett az ezredforduló idején a romkom. Annak idején egy ilyen alkotás azonnal megkerülhetetlen filmcsillagokat varázsolt volna a főszereplőiből. És ha Sydney Sweeney lesz 2024 Julia Robertse, Glen Powell pedig korunk Hugh Grantje, akkor csak reménykedni tudunk, hogy az Imádlak utálni egyet jelent a romantikus vígjáték reneszánszával.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com