Kritika

IMDb 250: Így táncolja az amerikai a bécsi keringőt – A harmadik ember

A-harmadik-ember-Orson-Welles-3

Egy embert halálra gázolnak. Ketten viszik le az útról. A portás viszont lát egy harmadikat is. Így indul a megborult világképű, de mindvégig játékos A harmadik ember (1949), ami felszabadult műfaji és stiláris kavalkád (krimi-thriller-noir) és képes az elejétől a végéig szórakoztató, mégsem üres mozi maradni.

Az IMDb 250-es listáját a magas pontszám mellett a leadott szavazatok száma – folyamatosan – alakítja. Érthető az összetettebb számítás, mert egy albán experimentális horrorra leadott három 10-es szavazattól többre értékeljük 350 ezer ember 8,5-ös átlagát. A rendszernek azonban hátrányai is vannak – a „hőmérő-kritika” egyértelmű hiányosságai mellett. Mivel a listát a tömegek alakítják, azoknak a filmeknek nehezebb dolguk van, amiknek elsődleges közönsége – legyen az bármekkora – jó hetven évvel ezelőtt élt. Ezért is figyelemre méltó az 1949-es, tudatosan furcsa A harmadik ember előkelő helyezése. Ez a film valamit nagyon tudhat, hogy még mindig ott van a legismertebb filmes listán maga mögé utasítva a Truman show-t vagy a Kill Billt is.

Ezek a világ legjobb filmjei?
IMDb top 250 sorozatunkban végigvesszük az IMDb filmes adatbázis legjobbra értékelt darabjait. Célunk a hagyományos filmkritikán túl a recepció- és hatástörténet elemzése, illetve az aktuális szempontok érvényesítése is.

A harmadik ember már bemutatásának idején is nagyot ütött. Adott volt Carol Reed rendező, aki a Ledőlt bálvány és az Egy ember lemarad című filmeket készítette korábban – mindkettő stílusában és bűnügyi tematikájában megelőlegezte A harmadik embert. A rendező az ízig-vérig európai filmjéhez mindjárt kettő hollywoodi sztárt szerzett. Orson Welles (Aranypolgár, A sanghaji asszony) neve még mindig csábító volt (sőt, igazán hírhedté csak jóval később vált), Joseph Cotten pedig szintén nagy szám volt, szerepelt az Aranypolgárban, sőt Hitchcock is rendezte A gyanú árnyékában című filmben.

A harmadik ember operatőrét 1950-ben Oscarral jutalmazták, ami nem is csoda, hiszen a film nemhogy emlékezetes, egyenesen páratlan képekkel kápráztat máig.

Egy technikai Oscar mellett a Cannes-i nagydíj is a filmé lett. Volt benne valami, ami az amerikai és az európai filmes közönség tetszését is elnyerte. Megjelenésének évében Amerikában A harmadik emberre váltottak a legtöbben jegyet, a filmnek otthont adó Ausztriát azonban hidegen hagyta. Azóta persze megszerette a bécsi közönség is a filmet, hiszen legendássá tette a várost – a Burg Kino például már negyven éve heti kétszer vetíti Reed filmjét.

A-harmadik-ember-Orson-Welles-2

A dőlt képei miatt összetéveszthetetlen stílusú film a modern kor bábeli zűrzavarjába helyezi cselekményét. A második világháború utáni Bécsben járunk, ahol a vesztes Ausztria fővárosát a győztes nagyhatalmak négyfelé osztották, csakúgy, mint Berlint. Angol, amerikai, francia és orosz rendőrök együttesen járják a belvárost, ahol nemcsak nyelv-, de közbiztonsági zavar is van. Mindenki trükközik így, vagy úgy, ki több, ki kevesebb sikerrel. Ebbe a zűrös világba csöppen Holly Martins (Cotten) közepesen ismert, amerikai író, aki barátja, Harry Lime (Welles) hívására érkezett a városba. Lime munkát kínál Holly-nak, de hogy pontosan mit, nem lesz lehetősége elmondani. Mikor Holly barátját keresi annak lakásában, a házvezető világosítja fel, Lime-ot autó ütötte el a ház előtt és meghalt. Holly Martins azonnal elhagyná a várost, de a baleset körülményei egyre furcsábbak. Egy ott lévő szerint Lime testét az útról orvosa és barátja mellett egy titokzatos harmadik ember is cipelte. A szemtanú pedig ugyanolyan rejtélyes körülmények között életét veszíti.

Martins tehát a városban marad és egy olyan krimiregényt él át, amilyeneket korábban csak írt.

A harmadik ember mind a mai napig szórakoztat elsősorban bravúros képi világával. A filmtörténészek szerint Reed mellett Orson Wellesnek is volt beleszólása, hogy a film úgy nézzen ki, ahogy. Mindez persze nem von le az értékéből, hanem éppen hozzáad. A film szinte minden jelenete tele van dőlt kompozíciókkal, ami a kibillent város (és világ) rendkívül egyszerű, mégis zseniális képi megfelelője. A döntött kamerával (a szakirodalom ezt hívja dutch angle-nek) forgatott jelenetek ráadásul általában éjszaka játszódnak, ami teret enged a fény-árnyék játéknak. A film pedig szabadon játszik! Erős fények szakítják meg az éjszaka sötétjét és éles árnyékok vetülnek a bécsi házfalakra. Reed filmjére a radikális megoldások és expresszionista képi világ miatt lehet könnyen ráaggatni a film noir műfaját, de A harmadik ember nem noir.

FILM NOIR: Az elmagányosodásról szóló atipikus hollywoodi műfaj, a film noir olyan bűnügyi film, amiben a bűnöző, az áldozat és a nyomozó karakterei összemosódnak. A negyvenes években kialakult műfajt a francia kritikusok illették a „sötét” jelzővel, mivel a háború után olyan amerikai filmeket ismertek meg, amik merőben eltértek a korábbi hollywoodi filmektől. Az első film noirnak az 1941-es A máltai sólymot szokás tekinteni és ez az egyetlen műfaj, amihez utolsó filmet is megjelölnek a filmtörténészek: A gonosz érintése (1958). A noirra jellemző a 20. századi nagyvárosi környezet az azt betöltő tárgyi világgal. A műfaj jellegzetes női hőstípusa az alattomos femme fatale, azaz a végzet asszonya, aki elcsábítja, majd bűn elkövetésére sarkallja a férfit. A férfi főhős rendszerint a femme fatale hatására összeroskad, lassan kicsúszik a lábai alól a talaj. Az amerikai film noir védjegye az erős kontrasztokra épülő világítás és az extrém kameraállások. Legjelentősebb film noirok: A máltai sólyom (1941), Valakit megöltek (1944), Gyilkos vagyok (1944), A gyilkosok (1946), Asszony a tóban (1946), Alkony sugárút (1950).

A harmadik ember számos ponton híján van – a jobbára amerikai – film noir kötelező elemeinek. Ha a noirra műfajként tekintünk, akkor az arra jellemző tematikus jegyek is megtalálhatóak lennének benne, de a filmben ezeket hiába keressük. Hiányoznak belőle a noirhősök, mint az orientációját vesztő férfi főhős és a femme fatale. A noir főhőse mindig elveszíti értékrendjét és emiatt folyamatosan egyre passzívabbá válik. Holly A harmadik emberben éppen egyre aktivizálódik, igaz noszogatni kell, hogy nyomozzon, majd segítsen elkapni először halottnak hitt barátját, a végén mégis pontosan tudja, mit kell tennie. Ugyanúgy a női főhős sem a noirra jellemző végzet asszonya. Anna Schmidt (Alida Valli) nem csavarja ujjai köré a férfit és nem csábítja bűnbe sem. A nő a körülmények áldozata, útlevelét a hatóságok elveszik, messze nem irányítója az eseményeknek. A film környezete sem a modern nagyváros elidegenítő hatását mutatja, hanem a sok százéves Bécs barokkos díszítettségében gyönyörködhetünk. A romokban heverő főváros még mindig őrzi a túldíszítettség hagyományát, már-már túlzónak érezzük némely díszletet. Emiatt a miliő inkább lesz gótikus, mintsem noirosan kiüresített és elidegenítő.

Ami a leginkább eloszlatja a film noir vonzását, a film végi – színezett – happy end.

A noir hőse elbukik. A dezorientálódó férfi már nem éri meg a stáblistát, vagy ha mégis, legszívesebben nem tenné. A noirban a teljes morális leépüléssel találjuk szemben magunkat, amivel végül maga a férfi is szembesül. Gondoljunk csak a Kettős kárigényre (vagy ahogy szintén ismert: Gyilkos vagyok), ahol Walter Neff többszörös gyilkosság után meséli el a film történetét. A harmadik emberben Holly nem bukik el, hiába öli meg régi barátját. Harry Lime halálával állítja vissza a rendet, amit a csapások sújtotta városban Harry különösen kegyetlen módon billent ki. Bár Holly gyilkosságot követ el, Lime már amúgy sem húzta volna sokáig. Holly a pisztolylövéssel mond nemet mindenre, ami régi és nyitja ki a kaput a holnap előtt. A hős nem kapja meg a nőt, és valójában önmaga egy részét is otthagyta a csatornában. Mégis a gyilkosság az, ami rendet hoz a káosszal teli városba.

A-harmadik-ember-Joseph-Cotten

A harmadik ember tehát inkább krimi, amiben a játékidő előrehaladtával egyre inkább sűrűsödnek a thriller jegyek, de a nyomozó-író hős a hamis vád ellenére mindvégig a rendfenntartók oldalán marad. Milyen nehéz is ez, hiszen a film miliője egyszerre játékos és ugyanakkor traumákat átélt, önállóságát vesztett, lyukas környezet. A korszak pesszimizmusa a nem teljes mértékben boldog végben megtalálható, de a film egészére aligha érvényes a sötét tónus. A mellékszereplők között több furcsa karaktert is találunk, ráadásul egyenesen humoros jelenetek is kialakulnak abból, ahogy a bécsi közönség reagál Holly Martins kicsit sem magasművészeti irodalmi minőségére. A film ikonikus zenéje is a furcsaságát és játékosságát hordozza. Anton Karas a forgatás egyik partiján játszotta a citeradallamait, ami a rendezőnek annyira tetszett, hogy végül a szakmán kívüli ad hoc zeneszerző komponálta az egész film zenéjét. Az eredményt az angol és amerikai közönség is imádta.

A citeraszó egyszerre nyers és friss; üde, de valahol szomorú; a korban szokott nagyzenekar hiánya pedig a világ sebeit jelzi. Kérdés, hogy a világháború utáni új világ, valaha helyre áll-e?

A film válasza optimista, ha hátra hagyjuk eddigi hibáinkat, akkor lehetséges. Igaz, a vágyott szerelem elsétál mellettünk barátunk temetése után, de sebek nélkül az építkezés nem lehetséges. A filmben a régi világ keselyűi ütköznek meg az új világrend teljes szívükkel hinni aligha képes figuráival. A harc kimenetele ráadásul nem tét nélküli, Holly hezitálásában az egész világ élménye sűrűsödik: járható-e az eddigi út? A főhős végül egyértelmű válaszra jut, de a film még itt is szórakozik egy jót! A sebesült Harry Lime nyomába Holly Martins egy pisztollyal indul, és a sötét csatorna kijáratánál csak egyetlen pisztolylövést hallunk, de nem látjuk azt. A citeraszóló lassan kiszorítja a feszültséget a képtartományból, majd a kamera mindent eldöntő jelenléte nélkül a film ránk hagyja: Lime öngyilkos lett, vagy Holly ölte meg? A rendező szerint egyértelmű (ahogy ebben az interjúban el is mondja), de akárhogyan is, a rend helyreállt, létrejött az új világ, viszont abban már nincs mindenkinek hely.

A-harmadik-ember-Orson-Welles

A film utolsó előtti áldozata Paine őrmester. A barátságos, de melák Paine a keserűbb Calloway őrnaggyal együtt üldözi Lime-ot, mikor halálos találat éri. Bármelyikük meghalhatott volna, de a naiv rendőrőrmester veszíti életét. Azontúl, hogy Lime számára ez a cselekedet az utolsó csepp a pohárban, a film pontosan tudja, mi a küzdelem valódi tétje a Bécs alatti csatornarendszerben. A naiv, jószívű, bizonyos szempontból egyenesen gyermeki rendőr az, aki nem élhet a kialakuló, új világban.

A második világháború után a szarkazmussal élő, cinikus férfihősöké a terep, ahova Calloway is tartozik.

A típusba sorolható maga Holly Martins is. Az ő párosuk az utolsó jelenetben (ahol a visszaállt rend jegyében már nincs ferde gépállás) megelőlegezi a premodern filmkorszak férfi hőseit.

A harmadik ember eljátszik a noir műfajával, de nem teszi le a voksát mellette. Nem fogadja el a pesszimizmust a világ szervezőelveként. A film felvillantja a bűn és az ahhoz kapcsolódó bukás tematikáját, de mindvégig az egyensúly helyreállításán munkálkodó erőket követi. A műfaji játékhoz kapcsolódik a szabad stiláris kavalkád, az extremitásig menő kompozíciók és persze a felejthetetlen zene. A harmadik ember valójában egy önmagára utaló detektívmese, ahol az amerikai rosszfiú Európába kell menjen, hogy megtalálja történetét – az sem lehet véletlen, hogy a főhős neve Holly (hollywoodi). Orson Welles szórakoztatóan túljátszott és ugyancsak játékszerű jelen(nem)léte csak fokozza a film ikonikusságát. Több, mint hetven év távlatából pedig kijelenthető: a film még mindig pörgős, kifejező, vad és stílusos. Egyszóval, ikonikus.

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com