A közvélemény szerint tény, hogy A sötét lovag minden idők egyik legjobb szuperhősfilmje. Sokak szerint pedig a definitív Batman mozi is. Olyannyira, hogy árnyéka alól szinte már kis sem látszik közvetlen előzménye, pedig a Batman: Kezdődik! alapozott meg mindent, amiből A sötét lovag sikere is fakad. Christopher Nolan első igazán nagyköltségvetésű filmje egy kiváló Batman-adaptáció, de önmaga jogán is a 2000-es évek egyik (de lehet, hogy a) legfontosabb blockbustere.
Minden történetnek van eleje. Általában ott is szokás elkezdeni mesélni őket. Nincs ez máshogy a szuperhőssztorik esetében sem. Hiába ismerjük a történetüket a képregények lapjairól, ha egy hőst filmre adaptálnak, azt az esetek többségében egy eredettörténet elmesélésével kezdik. Van, hogy az írók/rendezők/stúdiók akkor is ragaszkodnak ehhez, ha az adott karakternek már volt korábbi eredetfilmje, vagy úgy általában mindenki és a nagymamája is pontosan tudja, hogy hogyan vált hőssé (lásd: Pókember). Batman azonban kivétel. Noha a szuperhősök közül az elsők között kapott filmadaptációt (Batman mozi-serial, 1943), sokáig nem volt konkrét eredettörténete. Sem a 40-es évek serial-sorozataiban, sem pedig az 1963-as TV szériában (és az azt követő 1966-os mozifilmben) nem jelenítették meg a karakter születését/hőssé válását. Az 1989 és 1995 közötti mozifilmek is csak jelenetek és visszaemlékezések erejéig foglalkoznak a címszereplő „születésével.” Tim Burton első Batman filmjének írója, Sam Hamm például csak apránként csepegtetett információkat Batman rejtélyének megoldásáról, mivel úgy gondolta, hogy: „Teljesen lerombolod a hitelességedet, ha megmutatod azt a konkrét folyamatot, amelynek során Bruce Wayne Batmanné válik.“
Ezek a világ legjobb filmjei?
IMDb top 250 sorozatunkban végigvesszük az IMDb filmes adatbázis legjobbra értékelt darabjait. Célunk a hagyományos filmkritikán túl a recepció- és hatástörténet elemzése, illetve az aktuális szempontok érvényesítése is.
Kétségtelen, hogy ha van hős, akinek jól áll az, ha misztikum veszi körül, az Batman. E gondolathoz pedig a kilencvenes évek alkotói egyértelműen ragaszkodtak. Hiába készült el 1993-ban az egyetlen moziforgalmazásba került Denevérember rajzfilm, a Batman: A rém álarca is csak egy részleges eredetsztorit tudott felmutatni. Tim Burton menesztése után pedig hiába merült fel Joel Schumacherben, hogy megfilmesítené Frank Miller 1987-es Batman: Az első év című képregényét (a karakter talán legmeghatározóbb képregényes eredettörténetét), az ezredforduló előtt a Warner még képtelen volt előzményfilmekben gondolkodni. Schumacher erejéből így aztán a Mindörökké Batman esetében csak pár eredettörténeti elem beemelésére futotta. Ám a Batman és Robin lesújtó kritikai- és közönségreakciója után egyértelművé vált, hogy a színes, szagos, „MTV-generációs” Schumacher korszak véget ért. Ha a franchise innen előre szeretne menni, akkor valami forradalmi újdonságra van szükség.
A változás kulcsa Batman megszületésének újszerű feldolgozása lett. A megoldást pedig sok tervezést követően – amelyek során egyaránt felmerült egy Batman: Beyond és egy Aronofsky rendezte Első év adaptáció is – végül a Mementóval és az Álmatlansággal korábban széleskörű elismerést szerzett Christopher Nolan szállította.
Már 2005-ben is Batman volt a filmen/sorozatban legtöbbször feldolgozott képregénykarakter. A Batman: Kezdődik! azonban mégis képes volt valami olyat nyújtani, amit addig nemhogy Batman filmekben, de semmilyen szuperhősfilmben nem láthattunk. Nolan egy szikár, földhözragadt, komor és annyira realisztikus világot teremtett a Denevérember köré, amennyire az egyáltalán lehetséges volt. Persze korábban is voltak már komoly, kifejezetten tragikus (Batman visszatér) illetve fontos társadalmi témákat boncolgató (az X-Men – A kívülállók és a rasszizmus) szuperhősfilmek, ám ezek többnyire megőrizték a képregényes külsőségeket is. Ugyanúgy elemük maradt a fantasztikum, a misztikum, a sci-fi vagy éppen a camp. A Batman: Kezdődik! azonban szakított e hagyománnyal.
Mindenben tökéletes antitézise lett Joel Schumacher Batman-filmjeinek.
Olyannyira, hogy manapság olyan érzésünk lehet, mintha sok évtized választaná el őket. A valóságban viszont alig 8 év. Nolan pont annyi képregényes elemet hagy meg, hogy a Batman: Kezdődik! ne legyen túl száraz akciófilm – például a folytatásaival ellentétben Gothamnek itt még van egy sajátos karaktere –, de közben meglepő hatékonysággal képes elhitetni, hogy cselekménye akár a valóságban is megtörténhetne. Nem véletlenül kaptak még Batman kütyüi is realista technikai hátteret. A Denevérembernek pedig mocskosul jól áll ez a kimért, nolani irány.
A komor hangulat pedig nemcsak a külsőségek terén volt tetten érhető. Hans Zimmer elektronikus alapokkal dolgozó filmzenéje ugyanis sokkal vadabb, azok a szimfonikus score-ok, amik a korábbi szuperhősfilmeket jellemezték. De a Batman: Kezdődik! a korszellemet is tökéletesen ragadta meg. Az egész filmet áthatja a 2000-es évek kiábrándultsága és a 9/11 utáni szorongás. Míg a korábbi bőregereknek extravagáns bohócokkal kellett megküzdenie, addig Christian Bale ellenfele egy nagyon is valóságszagú terrorista. Leszámítva a képregényes háttértörténetet („Az árnyak ligája évszádok óta alakítja a történelmet.”), a Liam Neeson – eleve van valami irónia abban, hogy pont egy észak-ír színész – által játszott Ra’s Al Ghul tényleg életszerű figura. Egy fanatikus, aki megtisztítaná a világot a „nyugat mocskától.”
Ra’s Al Ghul és Batman ugyanannak az érmének a két oldala. A mentor-tanítvány viszony miatt sokkal személyesebb, és bonyolultabb a kapcsolatuk, mint amit a korábbi Denevéremberek és gonosztevők között átélhettünk.
A Batman: Kezdődik! felveti, hogy a hős is könnyeden léphetett volna ellenfele nyomdokaiba.
Így pedig az első filmfeldolgozás, ami – a bin Láden-hajszához kapcsolódó jogsértésekre is rímelve – aktívan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy meddig mehet el a címszereplő a bűn elleni bosszúhadjáratában. Kettőjük konfliktusa, és a hős saját küldetésével kapcsolatos dilemmája pedig magában hordozza a bűn és bűnhődés, illetve az igazságszolgáltatás és bosszú ellentétpárjainak problématikáját. Pont, mint Nolan két korábbi filmjében (Memento, Álmatlanság). Még ha agyzsibbasztó időcsavarást most nem is kapunk, a Batman: Kezdődik! semmivel sem érződik kevésbé Nolan filmnek, mint a képregénymentes alkotásai.
Nemcsak főhős és ellenfele viszonyában, de általánosan is elmondható, hogy a Batman: Kezdődik! az elődjeinél jóval nagyobb hangsúlyt fektet a mellékkaraktereire, különösen Alfrédra (Michael Caine) és Gordon felügyelőre (Gary Oldman). Bruce és a komornyik között egy sokrétű apa-fiú kapcsolat bontakozik ki. Gordon pedig nem pusztán Batman legfőbb szövetségese lesz (ahogy azt a képregényekben is láthattuk), hanem egy nélkülözhetetlen láncszeme Nolan világépítésének:
a rendőrtiszt szemén keresztül ismerjük meg a bűn és a korrupció kilátástalanságába süllyedt Gothamet.
E ponton emelendő ki, hogy a Batman: Kezdődik! a terrorizmuson túl is kifejezetten releváns és időszerű (szuperhős)filmnek érződött, mert egyfajta általános kiábrándultság is a szervezőelvei közé tartozott: Gotham lakói teljesen elvesztették hitüket és reményüket a választott vezetőikkel kapcsolatban. Ez az érzés pedig teljesen egybecsengett a második Bush-adminisztráció éveit jellemző közhangulattal.
A Batman: Kezdődik! volt az első szuperhősfilm, ami markáns szinten be merte emelni – az általában puszta eszképizmussal jellemezhető – zsáner keretei közé az aktuális társadalmi szorongásokat. E bátor vállalással pedig több mint egy évtizednyi periódusra kijelölte a hollywood franchise-ok két legjellegzetesebb trendjét. Christopher Nolan filmjét követően egymást érték a rebootok és az előzményfilmek, ugyanakkor a klasszikus blockbusterek sötét és karcos („dark & gritty”) újraértelmezései is elterjedtek. Kérdéses, hogy a Batman: Kezdődik! sikerének hiányában egyáltalán megszülethetett volna a Casino Royale, az új A majmok bolygója trilógia vagy akár Joker. De a Marvel filmes univerzumot elindító Vasembert (2008) rendező Jon Favreau is inspirációs alapként jelölte meg Nolan művét.
Christopher Nolan a Batman: Kezdődik! révén vált olyan sztárrendezővé, akinek a nevére nemcsak a filmrajongók és fesztivállátogatók szűk köre, de az „átlag” néző is felkapja a fejét. A rendező képes volt meglépni, hogy címszereplője (Batman) csak bő egy óra után bukkanjon fel teljes valójában. És ez a kockázatvállalás bejött. Nem azért, mert a film „felnőttes,” vagy komoly, vagy reális volt. Hanem, mert friss és meglepő. És persze az sem elhanyagolható tényező, hogy akciófilmként is egy kifogástalan, roppant energikus, feszes és szórakoztató darab.
A Batman: Kezdődik! sikerével járta ki az utat Christopher Nolan ahhoz, hogy elkészüljön A tökéletes trükk, az Eredet vagy a Csillagok között.
Mai szemmel egészen szerencsésnek mondható a direktor, hogy kvázi-kezdőként úgy rendezhetett meg egy blockbustert, hogy egyáltalán nem kellett feladnia magát.
Mindent egybevetve a Batman: Kezdődik!-nek hibáival (a kidolgozatlan szerelmi szál Katie Holmes harmatos alakításával, a fináléra csúnyán elpazarolt Madárijesztő) együtt is igazolt helye van az IMDb 250-es listáján. Friss vért pumpált az akkoriban kritikailag megvetett szuperhősfilmes zsánerbe. Megágyazott az évtized főbb hollywoodi trendjeinek, és durván bebikázta napjaink egyik legfontosabb rendezőjének a karrierjét. A Batman: Kezdődik! a 2000-es évek talán legnagyobb hatású blockbustere, a Bush-korszak közhangulatának meglepően pontos mementója.
