Kritika

IMDb 250: Élj úgy, hogy megérdemeld! – Ryan közlegény megmentése

Ha létezik film, amely egy jelenettel írta be magát a mozgóképtörténelem lapjaira, az bizonyára a Ryan közlegény megmentése és annak brutális partraszálló-jelenete. De mit mutat fel számunkra ezen kívül Steven Spielberg mozija? Az idén 25 éves eposz technikai öröksége vitán felül áll, de tartható-e az a kép, amit a rendezőlegenda állít a fegyveres konfliktusokról?

Háborúellenes film?

A francia direktor, Francois Truffaut úgy vélekedett, jó háborús filmet lehetetlen készíteni, mivel a mozgóképművészet természeténél fogva esztétizál egy jelenséget, ami a valóságban a legkevésbé sem szemet gyönyörködtető. Ezzel szemben Spielberg úgy véli, hogy egy film függetlenül annak minőségétől mindenképpen háborúellenes, mert a háború kíméletlen valósága semmilyen formában sem lehet vonzó. A két idézetnek a későbbiekben még rendkívül nagy szerepe lesz.

Bár Spielberg több alkalommal foglalkozott a II. világháborúval, vagy a náci rémuralommal, pl. a Meztelenek és bolondokban, az Indiana Jones-szériában, A Nap birodalmában vagy a Schindler listájában, a fegyveres harcok direkt valóságát korábban nem ábrázolta mozifilmjeiben. A rendező fantáziáját azonban már gyerekkorától mozgatták a nagy generáció hőstettei, amiben hatalmas szerepe volt annak, hogy édesapja a Távol-Keleten szolgált a légierő kötelékében. Apja történetei és támogatása nyomán a kis Steven már fiatalon amatőr háborús filmeket készített pajtásaival, amint azt A Fabelman család című önéletrajzi rendezésében megmutatta.

A háborús filmek formanyelve és ábrázolásmódja sokat változott az évtizedek nyomán. Míg a II. világháború után készült, amerikai alkotások, pl. a John Wayne főszereplésével készült Iwo Jima fövenye vagy A leghosszabb nap alapvetően heroizáló stílusban prezentálta a történteket, a vietnámi háború utáni mozik teljesen máshogyan álltak alapanyagukhoz. Mivel a vietnámi háború sokkal negatívabb megítélésben részesült, mint a korábbi konfliktusok, a háború művészi ábrázolásmódja is átalakult. Előtérbe kerültek a kritikus hangnemet, a hadsereggel és a politikai vezetéssel szembeni bírálatot megfogalmazó darabok, melyek sokkal könyörtelenebb és naturálisabb képet festettek a harcokról. Ilyen alkotás A szarvasvadász, az Apokalipszis most, A szakasz vagy éppen az Acéllövedék.

Spielberg eleinte egy II. világháborús kalandmoziban gondolkodott, ám ahogy egyre többet kutatott a témában, koncepciója úgy vált egyre sötétebbé és brutálisabbá, miközben maga a történet – ha rendelkezik is némi valóságalappal – tündérmesébe illő. Az iowai James Francis Ryan közlegény a 101. légideszant-hadosztálynál teljesít szolgálatot ejtőernyősként. A normandiai partraszállást megelőző éjszakán egységével megszakad a kommunikáció és Ryannek nyoma vész. Eközben a katona édesanyja egyszerre veszi készhez azokat a gyásztáviratokat, melyek másik három fia elestéről tájékoztatják. Az amerikai vezérkar egy mentőakciót szervez a tapasztalt százados, John Miller (Tom Hanks) parancsnokságával. A csoport feladata, hogy tudassa Ryannel fivérei halálát, és hazahozza őt édesanyjának, akinek ő maradt az egyetlen, élő gyermeke.

Készülés az invázióra

A forgatókönyvhöz (melyen a magyar származású Frank Darabont is dolgozott) két valódi család kálváriája szolgált inspirációként. A Sullivan testvérek egyszerre vonultak be a haditengerészethez és ugyanazon a hajón teljesítettek szolgálatot. A hadihajót azonban a japánok elsüllyesztették a csendes-óceáni Salamon-szigeteknél. Mind az öt testvér életét vesztette, a tragédia pedig sokkolta az USA közvéleményét.

A fegyveres erőknél ezért protokollt vezettek be arra, hogy az egy családból származó hozzátartozók nem teljesíthetnek szolgálatot azonos egységnél.

Abban az esetben, ha a családból csak egy gyermek maradna életben, a túlélőnek lehetősége nyílik a hazatérésre. Az eljárásrendet ugyan csak 1948-ban vezették be hivatalosan, ám már a II. világháború alatt találhatunk példákat a protokoll alkalmazására. A leghíresebb ilyen eset a Niland testvérek története volt. A négy fivér közül úgy tűnt, egyedül a legkisebb, Fritz maradt életben, akit Normandiából vezényeltek haza. Később viszont kiderült, hogy a legidősebb fivér, Edward egy japán fogolytáborban életben maradt.

Spielberg a normandiai invázió legvéresebb partszakaszát, az Omaha Beachet tette meg filmje tulajdonképpeni nyitányává. A forgatások előtt a rendező nem készített storyboardokat, a jelenetet pedig sokszor improvizatív módon, időrendi sorrendben vették fel, ahogyan az amerikai csapatok szép lassan és óriási veszteségek árán felkapaszkodnak a német bunkerekig.

A film képi világára nagy hatást gyakoroltak a magyar származású haditudósító, Robert Capa fennmaradt fotói, aki maga is részese volt a történelmi pillanatnak.

Felvételei koszosak és jól látszik rajtuk, hogy a fényképész idegesen, fedezéket keresve készítette őket. A forgatást kegyeleti és tájvédelmi okokból nem Normandiában kezdték meg. Spielberg a D-nap jeleneteit eredetileg Angliában akarta felvenni, ám nem kapott volna elegendő kiképzett katonát a brit hadseregtől. Mel Gibson tanácsára a produkciót ezért egy írországi település, Wexford mellé szállította és az Ír Hadsereg segítette ki őt ezer tartalékossal. A nagyobb hitelesség érdekében valóban amputált statiszták is asszisztáltak, hogy a végtagszakadásokat és csonkolásokat minél élethűbben mutathassák be. Ugyancsak a hitelesség érdekében Spielberg felfogadta katonai szakértőnek a legendás Dale Dye századost, aki tengerészgyalogosként szolgált Vietnámban és Oliver Stone háborús filmjeiben nyújtott segédkezet.

A veterán tiszt igencsak meggyötörte a színészeket, akiknek egy intenzív katonai gyakorlaton kellett részt venniük. A csapat a kínzással felérő tréning elhagyásán gondolkodott, azonban Tom Hanks igazi parancsnokként mutatott példát helytállásban és meggyőzte társait a maradásról. A kiképzés alól a Ryan közlegényt megformáló Matt Damon mentességet kapott és külön készült a forgatásra. Ennek oka az volt, hogy Spielberg szándékosan el akarta őt idegeníteni kollégáitól, hogy találkozásuk során valóban kívülállónak érezzék őt. Bár Spielberg eredetileg ismeretlensége miatt választotta ki a címszerepre a fiatal tehetséget, Damon közben igencsak nagy hírnévre és egy Oscar-díjra tett szert a Good Will Hunting révén.

Életre kelt kegyetlenség

A Ryan közlegény megmentése képkockáiból csakúgy áradt a kegyetlenség, és az addig soha nem látott, hiperrealisztikus brutalitás és naturalizmus. Saját belüket visszatartani próbáló bakák üvöltenek anyjukat hívva, a tenger vöröslik a kiöntött vértől, kigyulladt harcosok vergődve igyekeznek eloltani égő testüket a vízben és végtagvesztett férfiak keresik leszakadt testrészeiket.

A jelenet olyan megrázó volt, hogy a film premierje után külön segélyvonalat kellett létesíteni azoknak a veteránoknak, akiket túlságosan felzaklattak a vásznon látott, horribilis mozzanatok.

Maga Spielberg szintén körültekintésre intette nézőit, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az erőszak ábrázolása filmjében nem öncélú, hanem a háborúban szolgált katonák szenvedéseit akarja megjeleníteni. A filmet viszont éppen a csatajelenetek realisztikus ábrázolása vitte sikerre, és a Mátrix: Újratöltve bemutatásáig a legnagyobb bevételt hozó, R-es besorolású mozinak számított.

Spielberg rendezése óriási hatást gyakorolt a filmipar formanyelvére és számos rendező igyekezett utánozni a Ryan közlegény deszaturált, remegő kamerás, piszkos képkockáit (pl. Clint Eastwood az Iwo Jima-filmekben vagy Mel Gibson A fegyvertelen katonában). A mozifilm öröksége nyomán két hasonló stílusú tévéfilmsorozat készült, Az elit alakulat és a The Pacific: A hős alakulat címen, melynek producerei Hanks és Spielberg voltak (nemsokára pedig érkezik az alkotópáros új szériája, A levegő urai). A nyitójelenet alapvetően befolyásolta azt a képet, ahogyan az emberek a normandiai partraszállást, a D-napot és egyáltalán a háborúkat elképzelik és valószínűleg több iskolában váltak szemléltetési eszközzé az invázió képsorai.

Men on Mission

A Ryan közlegény megmentése egy jól bevált receptet kelt életre, mégpedig a küldetés központú, „men on mission” típusú, háborús filmek zsánerét. A piszkos tizenkettő, A nagy szökés, vagy a Becstelen brigantyk mind-mind egy csapat férfi (néhány esetben női segítőkkel) küzdelmét követik nyomon, akik egy cél érdekében kockáztatják életüket. Az ilyen filmek egyszerű, de hatásos mechanizmussal rántják be a nézőt, aki egy sikeres küldetés esetén elégedettséget érezhet, ha pedig hőseink a célért még fel is áldozzák magukat, akkor a katarzis sem marad el. Az, hogy az IMDb top 250 listájában a Ryan közlegény mellett a Becstelen brigantyk és A nagy szökés is helyet kaphatott, az említett filmek szórakoztató értékén túl a műfaj népszerűségére is rámutat.

A Men on Mission filmek igen fontos része a lehetetlennek tűnő, túlerővel szemben végrehajtott küldetés mellett a csapat. A hősök a célhoz közeledve egyre jobban megismerik egymást, összekovácsolódnak, de ugyanakkor konfrontálódnak is egymással. A Ryan közlegény megmentésében ez Steamboat Willie, a német katona miatt alakul ki. Míg a különítmény egyes tagjai a fogoly kivégzésére voksolnak, mások meg akarják őrizni alapvető emberségüket, ami komoly konfliktusforrás és feszültségkeltő elem.

A műfaj sajátossága még a küldetésre való felkészülés, a várakozás bemutatása, mely a kalandfilmek fontos mozzanata is egyben. Spielberg ezzel több alkalommal is játszadozik filmjében, amikor a partraszállásra váró katonákat ábrázolja a Higgins-csónakokban.

Remeg a kezük, hánynak, idegesek, a távolból pedig fegyverek hangját hallhatjuk.

Biztosak lehetünk benne, hogy a legnagyobb veszély vár rájuk, ha partot érnek. A másik, sokkal hosszabban ábrázolt szegmens, amikor a rangerek és az ejtőernyősök a francia városka megvédésre tesznek előkészületeket. Számba veszik fegyvereiket, zokniból és TNT-ből készítenek ragadós bombát, aknákat helyeznek el, és a közelgő ellenséget kémlelik. Amikor pedig a németek megérkeznek, jól látható, hogy hőseinknek hatalmas túlerővel kell szembeszállniuk. Tigris tankok, páncélozott harcjárművek, SS-katonák, hangos katonás német beszéd.

A néző számára az elégedettséget az adja, hogy Spielberg mozija megadja számunkra az esélytelennek tűnő amerikaiak győzelmét, és önfeláldozását, vagyis a címben ígért Ryan közlegény megmentését.

Game over

A küldetés sikeressége nem csupán a Men on Mission filmekben fontos, hanem számtalan háborús videójátékban is. A játékos vagy játékosok feladatul kapják egy személy kiiktatását, egy terület vagy létesítmény elfoglalását, és ezek a miniküldetések jelentik a kulcsot az abszolút győzelemhez. A Ryan közlegény megmentése több alkalommal idézi meg a videójátékok egyszerű, de hatásos történetvezetését. Ilyen például a normandiai parton lévő bunker kiiktatása, melynek géppuska tüze százával szedi áldozatait, vagy a már említett francia város védelme, ahol hőseinknek ki kell tartania az erősítés megérkezéséig.

A Ryan közlegény megmentése amellett, hogy sokat merített a videójátékok narratívájából, óriási hatást is gyakorolt azok formavilágára. A Medal of Honor, vagy a Call of Duty széria mind-mind tartalmaznak olyan jeleneteket, melyeken letagadhatatlan Spielberg-víziójának lecsapódása. A játékos lökéshullámtól megszédült, fülcsengéstől szenvedő katona bőrébe bújhat, lényegében maga élheti át azt, amit Miller százados a normandiai parton.

Megérte az áldozathozatal?

Ugyanakkor érdemes visszatérni arra a felvetésre, amit Truffaut és Spielberg fogalmaznak meg egymásnak ellentmondva. Úgy vélem, hogy ha nem is teljes mértékben, de Truffaut-nak komoly igazsága van abban, hogy a film természeténél fogva képtelen igazán élethűen ábrázolni a háború szörnyűségeit. A Ryan közlegény megmentése bármennyire gyomorforgató, a videójátékokhoz hasonlóan erőszakos, horrorisztikus volta a film legnagyobb „élvezeti faktora,” mely a néző vérszomját csillapítja egy popcorn és egy kóla mellett. A játékok esetében ezt a jelenséget ludonarratív-disszonanciának is nevezik, amikor a játékmechanikák ellentétben állnak annak üzenetével és ez Spielberg rendezésén is tetten érhető. A filmek és a játékok minden esetben szórakoztatni akarnak és valóban élethűségre és sokkhatásra törekvő alkotás élvezhetetlen lenne a közönség számára.

A film formanyelve nem mindig konzekvens és olykor teljes ellentétbe kerül a tartalommal. Miközben Spielberg vizualitása rendkívül realisztikus, egy olyan cselekménybe rángatja be a nézőt, amely nem is állhatna távolabb a valóságtól. Soha egyetlen hadsereg vezérkara sem szervezne mentőakciót annak érdekében, hogy kimenekítsen egy közkatonát az ellenséges vonalak mögül. A vezetés feladata minden háborúban a győzelem kivívása és ehhez bizony emberéleteket kockáztat, áldoz fel és tesz mérlegre. Egészen más egy közlegénynek megüzenni testvérei halálát és hazavezényelni, mint egy nyolctagú kommandót szervezni és veszélybe sodorni másokat egy olyan valakiért, aki ugyanolyan, mint több millió másik, harcoló férfiú.

A Ryan közlegény megmentése ezért végső soron nem tekinthető háborúellenes filmnek, hiszen Spielberg éppen azt fogalmazza meg, hogy léteznek olyan szent ügyek, amiért megéri meghozni még a legnagyobb áldozatot is.

Lényegében a Schindler listája Talmud idézetének üzenetét kapjuk meg háborús köntösbe csomagolva: „Aki egy lelket megment, az egész világot menti meg”. Ez a mondás azonban egészen mást jelent egy népírtás közepébe ágyazva és mást egy olyan helyzetben, amikor valaki fiatal katonák életét teszi mérlegre egyetlen társukért.

Spielberg világlátásának megfelelően úgy válogatta össze filmjének szereplőit – a Men on Mission filmekre (A piszkos tizenkettő, Piszkos játék) jellemző antihős-hagyománnyal is szembe menve –, hogy azzal a legnagyobb szimpátiát váltsa ki a nézőből. A főszereplő, Tom Hanks bár határozott parancsnok, mégis remegő kézzel csavarja le a kupakot a kulacsról, civilben pedig egyszerű tanárként keresi a kenyerét.

A feltehetően magyar gyökerű karakter, Horváth őrmester bőrébe a betyáros stílusú, ám megnyerő Tom Sizemore bújhatott, aki alázatos, hű kísérője Miller századosnak.

Megjelenik még a tűpontos lövések előtt imádkozó Jackson (Barry Pepper), az olasz származású, stílusában a korai Stallone-t gyengén imitáló Caparzo (Vin Diesel), Wade felcser (Giovanni Ribisi), aki a csapat istápja, a németeket zsidó származásával és Dávid-csillagos nyakláncával hergelő Mellish (Adam Goldberg), az igazi amerikai G. I. Joe-t jelképező, rágózó és szivarozó Reiben (Edward Burns) és persze a teszetosza, gyáva tolmács Uphem (Jeremy Davies). Mintha csak egy kivonatát látnánk az akkori amerikai társadalomnak. Ryan közlegény személye legtöbbjük számára csupán egy név, egy küldetés. Valódi jelentéssel inkább Miller százados és Horváth őrmester töltik meg ezt a meglehetősen triviális, üresen csengő nevet. Számukra Ryan közlegény megmentése ad emberséget a háború embertelenségében.

James Francis Ryan szintén a tipikus, amerikai fiatalt testesíti meg csibészes hozzáállásával, sportos vagányságával. Mintha Spielberg azt szerette volna, hogy alakjába minél több amerikai szülő tudja beleképzelni saját gyermekét, akiért kész lenne bármit feláldozni.

Spielberg határozott distinkciót tesz a német és az amerikai katonák ábrázolását tekintve, melyre egy videóesszé is rámutat. Az amerikai katonák szinte mindegyike megnyerő, egyszerű velük szimpatizálni, még a legegyszerűbbnek beállított egyéniségekkel is. Ezzel szemben a németeket egyáltalán nem igyekszik közelebb hozni a nézőhöz és legtöbbször lelketlen, üres egyenruhákat látunk. A partraszálló jelenetben ugyan egy német katona háta mögül nézve szemlélhetjük meg az eseményeket, ám a géppuska mögül kaszaboló férfi arcát nem látjuk – aki egyébként ugyanúgy a túlélésért küzd mind ellenségei, hiszen ha az amerikai győznek, ő valószínűleg halál fia.

A film két esetben ábrázol közelebbről német katonákat.

Az egyik Steamboat Willie, aki géppuskájával, megerősített állásból tüzel hőseinkre, és a csapat felcserét Wade-t meg is öli. Fogságba esésekor viszont gyáván viselkedik, hevenyészett angoltudásával igyekszik rokonszenvet ébreszteni ellenségeiben, akik végül megkímélik életét és futni engedik. Később Steamboat Willie lesz az, aki halálos lövéseket ad le Miller századosra, amiért a „náci katona” a film végén elnyeri méltó büntetését.

A másik esetben egy – Steamboat Willie-re nagyon hasonlító – Waffen SS katona kerül kézitusába a zsidó Mellish-sel. A náci elitharcos bajonettel döfi szíven amerikai ellenségét, miközben úgy csitítgatja a szenvedő bakát, ahogyan egy anyuka altatja gyermekét. Spielberg kamerája emellett a halál ábrázolását is kettős módon használja. Abban az esetben, ha amerikai katonát láthatunk elesni, a szenvedés szinte mindig hosszú, naturális, rengeteg vérrel és segélykiáltással. Ezzel szemben a németek egyetlen pillanat alatt összeesnek, nem adnak ki hangot és kevésbé folyik belőlük a vér. Megfigyelhető az is, hogy a német katonák beszédét a rendező nem feliratozza, így a nyelvet nem ismerők számára a beszédük csupán artikulálatlan üvöltözésnek tűnik Hitler nyelvén.

Az ábrázolás a klasszikus, amerikai háborús filmek sematikus németképével vág egybe, melyek lelketlen robottokként ábrázolták a Wermacht katonáit, akiket a nemzetiszocialista, náci ideológia vezérel.

Spielberg elitkommandója a demokrácia, az amerikai szabadság elveit képviseli a totális diktatúra harcosaival szemben.

Bár nem tagadhatjuk el a náci és fasiszta rezsimek embertelen bűneit a holokauszttól kezdve a keleti fronton elkövetett kegyetlenségekig, a történelem nem olyan, mint egy Star Wars-film, amiben jóságos jedik küzdenek a velejéig romlott sithekkel. Drezda, Hirosima és a szovjet embertelenségek mind rámutatnak, hogy a szövetségesek a legembertelenebb eszközöket is igénybe vették a győzelem kivívása érdekében. Helyenként ugyan Spielberg is igyekszik bemutatni azt, ahogyan amerikai katonák tüzet nyitnak a már magukat megadni szándékozó németekre – akik egy esetben egyébként cseh nyelven beszélnek – ám az ellenség nem soha nem kap igazi emberi arcot. Emellett egyetlen olyan pillanatban sincs részünk, amiben a rendező a Wermacht katonák bátorságát is elismerné éppúgy, ahogy saját hőseinek helytállását.

Mintha Spielberg ugyanolyan ellenszenvvel viseltetne a német kiskatonával szemben, mint ahogyan a Schindler listája náci tisztjeire tekint. A Ryan közlegény megmentése tehát nem egy objektív bemutatása a háború poklának, ami mindenki számára kegyetlen. A halál csak abban az esetben szörnyű, ha az amerikai katonát ragad el, a németek szenvedései pedig nem egyenértékűek ezzel, ők nyugodtan kiiktathatóak a cél érdekében. Ez a fajta propagandisztikus szemlélet viszont nem segíti a megbékélést, és újabb ellentéteket szülhet.

Spielberg rendezése egy idealista tanmese, melyben Ryan közlegény személye az eljövendő generációkat jelképezi, akik azokat az eredményeket élvezik, melyeket elődeik vívtak ki számukra az amerikai háborúkban. Ezt a gondolatkört a film vizuálisan is keretbe foglalja. A csillagos-sávos lobogó a film első és utolsó snittje, mely a patrióta Spielberg számára a „szabadok földjét, a bátrak hazáját” jelképezi. A film elején és végén látható idős Ryant családja, gyermekei és unokái is elkísérik a normandiai temetőbe, mintha szenvedésében és fájdalmában ők is osztozni kívánnának.

Az utókor feladata az, hogy Ryan közlegényhez hasonlóan megfogadja: olyan életet él, mellyel utólagosan méltóvá válik a megmentésre.

A film végén azonban a történteket látva némileg nevetségessé válik az idős Ryan feleségéhez intézett kérdése: „Jó ember voltam?” Ryan közlegény lényegében megtagadta a vezérkar legfelsőbb parancsát, saját érzelmeitől vezérelve pedig inkább helyén maradt, döntése pedig további emberéleteket követelt. Spielberg teljesen az idealista szimbolizmusnak rendelte alá filmjét, és ez a valóságtól teljesen elrugaszkodott döntésekhez vezetett.

Konklúzió

A Ryan közlegény megmentése inkább filmtechnikai, mint filmművészeti megoldásai miatt válhatott emlékezetessé. Érdemes összevetni Terrence Malick azonos évben készült háborús mozijával, Az őrület határán című filmmel, mely sokkal érettebben, árnyaltabban képes megközelíteni az ember és ember közötti konfliktusokat. Az viszont kiolvasható, hogy Spielberg micsoda példaértékű alázattal tekint a II. világháború hőseire, és hogy mennyire felnéz édesapjának generációjára. Kezdeti amatőr háborús filmjeitől kezdve átjárja alkotásait az a tisztelet, amivel elődeire tekint és minden hibája ellenére talán ez a Ryan közlegény megmentésének legnagyobb erénye és talán ez repíti az IMDb Top 250-es listájára is.

Szokás bizonyos filmeket úgy ajánlani, hogy „ha a világ vezetői ezt látnák, kevesebb lenne a háború”. A Ryan közlegény megmentése a volt amerikai elnök, George W. Bush egyik kedvence, és úgy látszik Spielberg mozija nem vette el a kedvét Irak megszállásától.

A Ryan közlegény megmentése nem a háború elutasítására tanít, hanem arra, hogy az utókor becsülje meg azokat, akik kivívták számukra a szabadságot.

A II. világháború magyarországi olvasata egészen más, hiszen Hazánk a Harmadik Birodalom oldalán vett részt a világégésben, a vereséggel pedig egy több mint négy évtizeden át tartó elnyomó diktatúra következett. Vagyis innen nézve a II. világháború nem a fény és a sötétség magasztos harca, csupán sodródás a történelem viharaiban és ez a keserű tapasztalat teljesen ellentétes a témát feldolgozó amerikai filmek legtöbbjével. Magyar szemmel Miller százados áldozathozatalának teljesen más íze van. Pedig utolsó mondata talán mindenki számára megszívlelendő lehetne: „Érdemeld ki!

A cikk megírásában John Baxter, Steven Spielberg – A filmvászon legnagyobb varázslója című könyve és az HBO Spielberg című dokumentumfilmje nyújtott segítséget.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com