Diane Krüger komoly színésznővé lépett elő első német nyelvű szerepében, amely a kétezres évek neonáci sorozatgyilkosságát mutatja be az áldozat szemszögéből. Fatih Akin rendező legérettebb alkotása a Sötétben, amely kemény kritikákat fogalmaz meg a napjainkban mintademokráciaként számon tartott Németországról.
Dönergyilkosok – így emlegette a német sajtó azt a neonáci sejtet, amely 10 gyilkosságot követett el 2000 és 2007 között. Az áldozatok mind török, kurd és görög felmenőkkel rendelkeztek. Kegyetlen gyilkosságok voltak, amelyeket kisemberek ellen követtek el: gyrososok, virágboltosok és zárjavítók ellen. A rendőrség mégis a török (vagy épp a kurd, a görög) maffiát tekintette az elkövetőknek, sorozatos baklövéseket követtek el, és enyhén szólva visszafogottan nyomoztak a különböző ügyekben. Voltaképpen nem is kerítették kézre a gyilkosokat, hiszen ketten öngyilkosok lettek, a harmadik pedig maga adta fel magát 2011-ben. A megrázó valóságról a Guardian írt kimerítő részletességű cikket, fikciós játékfilmet pedig Fatih Akin rendező (Fallal szemben) készített Sötétben címmel.
Ebben a történetben az áldozat egy török felmenőkkel rendelkező apa és ötéves kisfia, akik egy bombatámadásban halnak meg. Az anya, Katja (Diane Krüger) egy bionémet – a német sajtóban így emlegetik a nem-bevándorló hátterű németeket –, akinek meg kell küzdeni a gyásszal, a rendőrséggel és az ellenséges rokonokkal. A csak részben visszanyert tartását a bírósági tárgyalás kezdi ki igazán.
Akin Fatih korábbi filmjéhez, A másik oldalonhoz hasonlóan három fejezetre oszlik a Sötétben: Család, Igazság, Tenger. Az első rész a gyilkosságot követő napokat mutatja be, a második a tárgyalást, a harmadiknál viszont már lelőném a fordulatot, így azt inkább a homályban hagyom. A különböző szegmensekben a rendező markánsan eltérő fényeket és szimbólumokat használ. A robbanás után megállás nélkül esik az eső és sötét van. A második fejezetben a mesterséges fények, a rideg, zárt belső terek dominálnak, az utolsó részben pedig a napkelte vagy szürkület és a félhomály a meghatározó. Az eltérő filmes eszközök hatására műfajilag is hullámzóvá válik a Sötétben: a krimi-noir, a tárgyalótermi dráma és a thriller kavarodik benne. Az egyetlen összekötő kapocs Katja.
Attól igazán szokatlan Fatih Akin alkotása, hogy kizárólag az áldozatra koncentrál.
A szélsőjobb európai felemelkedésével párhuzamosan jelentek meg az egyes nemzetek saját, jellemzően dokumentarista stílusú mozijai, amelyek mind azt kutatták, hogyan lesz valaki egy jóléti demokráciában fasiszta. Magyarországon a Veszettek, Olaszországban az A.C.A.B., Szlovákiában a Kutyám, Killer – mindegyikben csak marginálisan jelennek meg a gyűlöletük alanyai, az áldozatok. A német Ifjak és erősek már beemelte a vietnámiakat mint a helyi fasiszták új célpontját, de a kisebbség még itt is megmaradt a történet peremén. Volt viszont egy magyar film, ami kizárólag az áldozatokkal foglalkozott. A Csak a szél a támadás előtti napokra koncentrált, Akin a folytatást veszi górcső alá.
A párhuzam azért erős, mert a német rendező Fliegauf Bencéhez hasonlóan nem riad meg attól, hogy árnyalja a karaktereit, esendő, hibázó állampolgároknak ábrázolja őket. Katja és Nuri egy fegyházban házasodnak össze, ahová Nuri kábítószer-kereskedelem miatt került. A nő félbehagyta egyetemi tanulmányait, és régebben drogozott. Akinnál a társadalom nem két végletből áll – mintapolgárokból és börtöntöltelékekből – hanem esendő és fejlődő egyénekből. A börtön és a házasság mellett a rendező korábbi toposzai és szimbólumai is visszatérnek (csuklófelmetszés, tetoválás), viszont újdonság, hogy a főhőse ezúttal nem török származású. A német szerep Diane Krüger számára is újdonság, ez ugyanis első filmszerepe, amelyben az anyanyelvén játszik.
De még hogy! A színésznő olyan alakítást nyújt, amiből évente csak egy látható. Olyan értelemben hálás szerepet kapott, hogy az érzelmek rendkívül széles skáláját adhatta elő a játékidő során. Krüger nem is fogja vissza magát. Szuggesztív alakítása miatt egy percre nem lehet levenni a tekintet a vászonról, többször vettem észre magamon, hogy egyszerre lélegzem a főhősnővel. Hibátlan, pontos, kimagasló színjáték, amelyért megérdemelten kapta meg a legjobb színésznőnek járó kitüntetést idén Cannes-ban.
A kemény drámai jeleneteket a rendező nem süllyeszti giccsbe.
Végig szorosan vezeti a filmet, korábbi filmjeinél jóval érettebb megközelítés jellemzi. A politika sosem állt távol tőle, de állásfoglalása rendre mellékes volt karaktereinek lelki világához képest. Most egyenrangúvá vált. Határozott álláspontot mutat fel: megkérdőjelezi a német igazságszolgáltatás hatékonyságát és objektivitását. A rendező jellemzően több irányból közelít meg egy kérdést, most viszont azt éreztem, hogy saját félelmét írja ki: a mintademokráciaként számon tartott német állam nem tudja megvédeni a török kisebbséget az erősödő szélsőjobbtól. A Sötétbenben megfogalmazott rendszerkritikája mindenesetre megalapozott: a dönergyilkosságok ügyében a mai napig nem született ítélet az önmagát feladó gyilkosról. Miközben a bevándorlóellenes Alternative für Deutschland egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
A cikket a hazai bemutató kapcsán 2018. március 8-án frissítettük.
