Kritika

Örökség vagy ökörség? – Inheritance

lily collins

Az Inheritance-t eredetileg a 2020-as Tribeca Filmfesztiválon mutatták volna be, ám végül online debütált a koronavírus-járvány okán elhalasztott rendezvény helyett. A Lily Collins és Simon Pegg nevével fémjelzett alkotás szép lassan darabokra hullik, mint a történetben szereplő nő élete, de kétséges, hogy ez a párhuzam szándékos lett volna.

A felső tízezer élete rejtélyes. Tele van a világunk nagyon gazdag emberekkel, akiknek a viselt dolgairól nagyon keveset tudunk – többnyire csak a híreken és bulvármagazinokon keresztül érintkezünk velük, ők meg azt sem tudják, hogy létezünk. Tudjuk jól, hogyan működik a világ, így feltételezzük, hogy a multimilliomosok hétköznapjait át és át szövi az intrika, a képmutatás, és olyan problémáik vannak, amilyeneket mi tán el sem tudunk képzelni.

A gazdagok nyilvánosság elől elzárt világába olyan alkotások nyújtottak betekintést, mint a Dinasztiák, az Utódlás vagy az Oscar-történelmet író Élősködők. Ebbe az illusztris sorba igyekszik becsatlakozni második rendezésével Vaughn Stein, de az Inheritance belépője határozottan slamposra sikeredett. Stein thrillere egy ponton összezavarodik, és ezt nem menti meg az sem, hogy eleve egy abszurd helyzetből indul ki.

Már az Inheritance első öt perce előrevetíti a későbbi káoszt, bár nem úgy, ahogy az alkotók szerették volna. Előzetesszerűen összevágott, zavaros képsorok hivatottak felfesteni a Lily Collins karakterét, mielőtt szembesül a katalizátoreseménnyel: édesapja, a méreggazdag Archer Monroe (Patrick Warburton) elhunyt. Az ügy a végrendelet felolvasásakor válik igazán furcsává. Lauren Monroe ugyanis huszadannyit kap a vagyonból, mint kongresszusi képviselő bátyja.

Apja ehelyett egy titkot hagy rá, aminek „titoknak is kell maradnia”.

Ez a titokzatos örökség a Monroe-birtokon lévő, földalatti bunkerben várja Laurent: egy láncra vert férfi egy sötét szobában. Simon Pegg karakterét, Morgan Warnert, harminc éve tartja fogva az apa, ugyanis olyan sötét titkok tudója, amik romba dönthetnék Monroe-ékat. Lauren elkezdi feltérképezni a múltat, miközben azon őrlődik, hogy az igazság vagy a család a fontosabb.

A film fő értéke a két főszereplője, különösen a Pegg és Collins karakterei közt feszülő dinamika. Pegg hat hónapot koplalt a szerep kedvéért, kapott a fejébe egy szénakazalt, és simán elhisszük neki, hogy több évtizeddel öregebb, mint valójában. Morgan egyszerre fenyegető és szánnivaló, az értékét pedig az sem csökkenti, hogy a film végére inkább saját maga paródiája lesz. Mindig öröm látni, hogy egy főleg vígjátékokhoz kötött színész miként teljesít egy drámai szerepben.

Lily Collinsnak nehezebb dolga volt. Ő lenne a néző kapcsolódási pontja ehhez a történethez, a figurája még sincs eléggé kidolgozva. Lauren a Monroe család fekete báránya, aki nem a presztízsben és a pénzben hisz, hanem a tisztességben. Ezért is lett államügyész az apja akarata ellenére, és dolgozik annak Wall Street-i haverjai ellen.

Szóval valaki, aki mindenek felett az igazságban hisz, miért nem hívja egyből a rendőrséget, amikor egy leláncolt férfit talál az apja bunkerében?

Az Inheritance ezt azzal magyarázza, hogy túl sokat veszíthet a család. A gond az, hogy Lauren olyan kevés interakcióba lép a családjával, hogy ezt a dilemmát nem sikerül érdemben prezentálni. Több szálon is konfliktusba kerül a rokonaival (az anyjával, a bátyjával és a férjével), ezekről azonban elfeledkezik Matthew Kennedy forgatókönyve, egyszerűen csak felszívódnak. Sőt, a mellékszereplőkkel kifejezetten mostohán bánik a film: az egy dolog, hogy a Chace Crawford alakította testvér teljesen jellegtelen, de Connie Nielsen anyakaraktere csak azért van benne, hogy a cselekmény egy eseménye létrejöjjön.

A film csak az utolsó fél órájára dönti el, hogy thriller akar lenni. Egészen addig csak expozíciókat hallgatunk, amitől az azt megelőző másfél óra sokkal hosszabbnak tűnik. A flashbackek és beszélgetések rengetege két komoly csavarnak ágyaz meg, ám amint azok elsülnek, gördül is a stáblista, és ottmaradunk egy hanyag, katarzismentes feloldással.

Az Inheritance viszonylag ritmustalanra sikeredett, ezért a thriller alapelemének számító feszültségkeltést más, képi vagy hangeszközökkel kellett volna megoldaniuk – ami szintén nem jön össze. Collins és Pegg párosa nem bírja el a hátán a filmet.

Mivel az egyik karakter nincs rendesen felépítve, a páros egyenlőtlen lesz, a téteket és a motivációkat sem értjük meg igazán.

A rendező számos klisés vagy fapados elemet használ a világépítéshez, hangulatteremtéshez. Lauren talpraesett, modern nő, hiszen szoros kontyban hordja a haját és futni jár stresszlevezetésképp. Morgannel nincs rendben valami, mert folyton a citromospite receptjét hajtogatja. A szereplők közötti elmepárbajt pedig azzal ábrázolja Stein, hogy sakkoznak. Marlon Espino zenéje sem szól nagyot: a film változatos pontjain magas hangon sipító dallamok kérik, légy feszült, mert mindjárt történik valami. Az a mindjárt a film utolsó negyedéig várat magára, és mire megjelenik, már búcsúzunk is, anélkül hogy megértenénk, mire is volt jó az egész.

Kezdetben hiába tűnik úgy, hogy az Inheritance egy újabb társadalomkritikus alkotás lesz a gazdagok mocskos játékairól, a lehetőséget feláldozták a thriller oltárán. Thrillerként sosem teljesedik ki igazán, a hosszas, ütemtelen felvezetés tönkreteszi feszültségkeltést. Karakterdrámaként is elhasal, mert épp a családja értékeivel szemben álló főszereplő nincs alaposan felépítve, átélhetetlenek a dilemmái.

Mindezek ellenére még így is akad a filmben néhány jó momentum, Collins és Pegg közös múltkutató jelenetei például ilyenek.

Még akár a csavarok is üthetnek, ha hajlandóak vagyunk elengedni a sok mellékes történeti szálat, amit a filmkészítők is elengedtek. De ez a film nem a szegény ember Élősködőkje, ahhoz ugyanis jóval több műgond igényeltetett volna. Megmarad helyette egy összecsapott, abszurdra épülő thrillernek, ami sokkal ígéretesebbnek tűnt, mint amilyen végül lett.

Vida László

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya