Kritika

Hollywood rosszarcú plüssmackója – Inmate #1: The Rise of Danny Trejo

Danny Trejo, Hollywood első számú rossz emberének a története épp annyira inspiráló és tanulságos, amennyire félelmetes a megjelenése. Az Inmate #1: The Rise of Danny Trejo nem pusztán egy felemelő portréfilm, de a sorok között bepillantást enged a szegénység kultúrájába és az amerikai büntetés-végrehajtási rendszer csődjébe.

Nemi erőszaktevő, mexikói banda tag, rab, második számú börtöntöltelék, bokszoló fegyenc, késes bérgyilkos – ilyen és ehhez hasonlóan finom szerepek övezik Hollywood rezidens mexikói keménylegényének, Danny Trejo-nak a pályáját.

A 76 éves, marcona megjelenésű színész sosem fog Oscart kapni,

de még csak Golden Globe-ot sem. Nem lesz belőle sem Marvel szuperhős, sem pedig a következő Star Wars-trilógia főhőse, és főszerepet is inkább csak Asylum zombi filmekben és TV/Video-On-Demand produkciókban kaphat. Mégis Hollywood egyik legizgalmasabb pályáját tudhatja magának. Az IMDB szerint (jelenleg) több mint 350 alkotást számláló filmográfiája során többek együtt dolgozott Charles Bronsonnal, Al Pacinoval, John Malkovich-csal és Michael Mannel. És bár sokszor, sokféleképpen halt meg már a vásznon, mégis ő az egyetlen, aki képes volt megölni Steven Seagalt.

Aki sosem látja a stáblistát – Danny Trejo halálai

Trejo valószínűleg a filmtörténet legsikeresebb mellékszereplője. Ezt pedig nem is bánja. Mikor egy forgatáson megkérdezték tőle, hogy nem fél a beskatulyázástól, hiszen mindig csak dühös, tetovált mexikóiakat játszik, csak annyit felelt:

„Én vagyok a dühös, tetovált mexikói!”

És valóban. Trejo jellegzetes sebhelyes ábrázata és az egész testét borító tetoválásai nem a sminkesek érdeme, hanem a színész zűrös múltjának mementója. Hogyan válik egy tizenéves drogfüggő elítéltből Robert De Niro partnere? Mi vezet Amerika egyik legszigorúbban őrzött és legkeményebb fegyintézetéből a Szökevényvonat forgatására? Erről a nem mindennapi útról szól Brett Harvey Inmate #1: The Rise of Danny Trejo című dokumentumfilmje.

Az 1944-ben született Dan Trejo gyerekkora nagy részét Los Angeles (nem túl békés) Pacoima kerületében töltötte. Dan már gyerekkorában közel került a bűnöző nagybátyjához. Bár szülei próbálták távol tartani tőle, a fiatal Machete-t lenyűgözte Gilbert Trejo szabad élete. Az ifjú Dan végigtekintve környezetén úgy látta, hogy két út áll előtte:

vagy belerokkan a kemény, fizikai munkába vagy a sokkal kifizetődőbbnek tűnő bűnözői pályát választja.

Ő pedig nem is habozott meghozni a döntést, és már tizenéves korábban eldöntötte, hogy nem lesz belőle kiégett robot. Hogy a média reprezentáció mennyire fontos, azt Trejo is megerősíti, akit lenyűgözött, amikor Pedro Gonzalez Gonzalez-t meglátta John Wayne mellett. Egy mexikói a TV-ben? Ráadásul „A herceg” oldalán? Ezt látva egy egészen új világ nyílt ki számára, ami a lehetőségeit illeti. Ám, a régi westernek világa ekkor sokkal messzebb volt, mint a szupermenő Gilbert bácsié.

Alkohol- és drogmámorban telt Trejo kamaszkora. Rendszeresen konfliktusba került a rend őreivel, akik rendszeresen össze is verték (elmondása szerint 10-ből 9-szer jogosan). Aztán mindennek vége lett, amikor egy félresikerült drogüzlet miatt (amikor drognak hazudott cukrot akart eladni egy civil ruhás ügynöknek)

bevarrták a San Quentin fegyházba.

És itt vége is lehetne a történetnek. Egészen eddig a pontig a dokumentumfilm szólhatna egy bármelyik városi gettóból/szegénynegyedből származó latino, fekete vagy akár fehér fiatalról is. Bármely szegénysorból származó gyerekről, akiket – más, hasonlóan kifizetődőnek tűnő – lehetőségek, és példák hiányában elcsábít a bűn világa. A börtönökről, ahol a rabok csak agresszívabbá válnak, akik a szabadulásuk után, immáron egy életre megbélyegezve még kevésbé tudnak beilleszkedni a társadalomba, mint korábban. Persze ezek a tényezők Trejo életében is kiemelkedően fontosak.

Ő is kénytelen volt hamar megtanulni, hogy a fegyházban az erősebb kutya baszik. Ott csak kétféle ember létezik. Vagy ragadozó vagy préda lehetsz. Trejo ragadozó volt. Rendszeresen edzett, nem csak, hogy formába tartsa magát, hanem, hogy megőrizze a józan eszét. Ám Danny Trejo története elsősorban nem arról szól, hogy a társadalmi ellátó rendszer és a lehetőségek hiánya miként lökik egyre mélyebbre a már amúgy is a társadalmi ranglétra legalján állókat. Trejo története a reményről, és a jó döntések fontosságáról szól.

 „Minden jó, ami valaha velem történt, az egyenes ági következménye annak, hogy jót cselekedtem valakivel.”

Persze Trejo hollywoodi karrierjében elvitathatatlan szerepe volt a szerencsének. Ám – sok híradással ellentétben – nem a véletlen felfedezés terelte jó útra. Trejo egy börtönlázadás (és az azt követő magánzárka) után eszmélt rá arra, hogy ez az út, ami már nem vezet sehová. És arra, ha így folytatja, annak csak egy kimenetele lehet: egyszer őt is utoléri a bökő a börtönudvaron. Ezt követően határozta el, hogy változtat az életén. Elkezdet járni az anonim alkoholisták gyűléseire, szabadulása után pedig drog tanácsadó lett, és ahol tudott, segített a szomszédságban. A drog tanácsadói tevékenysége vezette végül a Szökevényvonat forgatására, onnan pedig Hollywoodba.

Brett Harvey dokumentumfilmje egy meglehetősen átlagos, beszélő fejes dokumentumfilm. Vágóképek, archív felvételek és a nyilatkozó interjú alanyok elbeszélései követik egymást bármiféle különösebben érdekes, vagy kiemelkedő vizuális megoldás nélkül. Mintha nem is akarná a rendező elvonni a figyelmet a lényegről: Trejoról és az ő történetéről. Ami szépen van összerakva, ám formailag semmi kiemelkedőt nem tartalmaz. Igaz belekötni sem nagyon lehet. Leszámítva talán azt a furcsaságot, hogy sokszor – valószínűleg a monotónia megtörése miatt – Trejo gyerekei, barátai, kollégái (Donal Logue, Michelle Rodriguez, Cheech Marin) a címszereplő olyan fiatalkori, börtönbéli történeteiről mesélnek, amelyeket ők is csak elmondás alapján ismerhetnek.

A film tanulságai, miszerint mindenki képes a változásra, és a bűn nem vezet sehová, triviálisnak, sőt akár naivnak vagy giccsesnek is tűnhetnek. Ám mégsem válnak azzá, ez pedig magának Trejonak köszönhető. Neki ugyanis elhisszük ezeket. Trejot nézve és hallgatva még a legcinikusabbak is hinni fognak a karmában, még ha csak egy pillanatig is.

Ellenben a cinikus motivációs trénerekkel, Trejo tudja is, hogy miről beszél.

Ő megjárta a poklot, és képes volt kiszabadulni egy olyan ördögi körből, amibe a legtöbben belehalnak. Azóta pedig gyakorlatilag az élteti, hogy vezekelhessen a bűneiért.  Bár elképesztő sok filmet vállal, pusztán azért, mert szereti csinálni, emellett rendszeresen tart előadásokat raboknak, és sokféleképpen jótékonykodik.

Az Inmate #1: The Rise of Danny Trejo minden egyes percéből sugárzik az őszinteség. Látszik Trejo arcán a múltjának megbánása, és az, hogy ma már a végtelen jó szándék vezérli. A fenyegető külső alatt, egy sok (és mély) sebeket hordozó plüssmackó lakozik. Nem, hogy nem felejtette el a múltját, de majd minden nap azon dolgozik, hogy jóvátegye. Bár értelemszerűen a filmesek eleve pozitívan közeledtek az alanyhoz, de a cél elsősorban nem Trejo felmagasztalása – hiszen nem rejtik véka alá a bűneit, igaz sokszor nem mennek bele igazán részletesen sem –, hanem, hogy példát állítsanak a hasonló sorsúak számára. Ha a jelenkori sikereire kerül a szó, arroganciának nyoma sincs. Helyette csupán a végtelen hála érződik. Általában minden kollégája elismeri, hogy milyen kellemes vele dolgozni, és

a film után mi is legszívesebben tovább hallgatnánk a történeteit egy üdítő mellett (tekintve, hogy Mr. Trejo 51 éve józan).

Trejo roppant szórakoztató és karizmatikus mesélő, aki remek humorral és kellő öniróniával vezet minket végig nem mindennapi életútján. Az egyetlen kisebb hiányérzetet az okozza, hogy a 100 perces játékidő néha még kevésnek is érződik ehhez az esemény teli élethez, melyeknek csupán egyes fejezetiből kijönne egy ilyen hosszú dokumentumfilm (az éttermei például csak apró említés szintjén kerültek szóba). Ha eddig nem voltál Danny Trejo rajongó, akkor az Inmate #1: The Rise of Danny Trejo után garantáltan az leszel.

Avatar

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya