Kritika

Innen nem menekülhetsz – Viharsziget

Ha valamilyen filmműfajnak kifejezetten kedveznek az elmegyógyintézetek, az a pszichothriller. És ha van valaki, akinek még ennél is jobban kedveznek az ilyen történetek, az Martin Scorsese.

Egy szinte megközelíthetetlen sziget a tenger közepén, gyilkos sziklákkal körülvéve, ahol a legkegyetlenebb pszichés beteg bűnözőket kezelik – egy ilyen helyen az a csoda, ha nem kattan meg az ember három napon belül. Ide érkezik nyomozni Teddy Daniels rendőrbíró (Leonardo DiCaprio), hogy társával (Mark Ruffalo) egy az intézetből kereket oldott nő nyomába eredjenek. A Viharsziget azonban még az olyan tapasztalt nyomozók érzékeit is könnyen kikezdi, mint Teddy, akinek vissza-visszatérő látomásai lassan egy igen meredek összeesküvés-elméletet kezdenek el körvonalazni tulajdonosuk fejében.

A Viharsziget alapjául szolgáló regényt az a Dennis Lehane jegyzi, aki pár évvel ezelőtt már megcsillogtatta krimikre szakosodott írói kvalitásait a Hideg nyomonban és a Titokzatos folyóban, de neve ismerősen csenghet a Drót című tévésorozat stáblistájáról is. Az alapanyag mindenesetre a legjobb kezekbe került: Scorsese valami eszméletlen látványvilágot teremtett a filmben, a part meredek szikláival ádáz harcot folytató tenger már rögtön az első percekben megteremti az alaphangulatot, hogy aztán a szigetet állandóan ostromló viharok és az elmegyógyintézet rideg falai tegyék teljessé a képet. A gyufa meggyújtása sosem volt még ilyen nyugtalanító, a szabályszerűen erőd látszatát keltő intézmény pedig csak úgy árasztja magából a baljós előjeleket.

Persze a látványvilág önmagában még egy filmet sem repített a bevételi listák élére, Scorsese pedig a történetvezetéssel is tesz arról, hogy James Cameron egy időre búcsút mondhasson a heti összesített toplisták élének. A csavaros sztori úgy szippantja be a nézőt, hogy az egy pillanatra sem esik ki a film világából, helyette inkább azon van, hogy előbb jöjjön rá a titok nyitjára, mint azt DiCaprio teszi a mozivásznon. A színész és a rendező esetében egyébként egy jól összeszokott párossal találkozunk, hiszen 2002 óta ez már a negyedik filmjük, amit ebben a felállásban jegyeznek. Így nem is olyan meglepő, hogy DiCapriót már Scorsese új De Nirójaként emlegetik, ő pedig a Viharszigetben is bebizonyította, egyáltalán nem alaptalan ez az összehasonlítás. Mellette pedig ott van még Mark Ruffalo is, aki Teddy Daniels hű társát játssza meglehetősen meggyőzően, de a ragyogó színészi alakítás nem csak róluk, a filmben feltűnő összes többi szereplőről is elmondható.

A Viharsziget legnagyobb erénye, hogy képes a legvégéig fordulatos és izgalmas maradni, attól függetlenül, hogy Scorsese ezúttal a végét kicsit elnyújtotta, de a parádés befejezést látva ettől az apróságtól kivételesen tekintsünk el. Zseniális film egy grandiózus rendezőtől, aki 67 éves korára nem, hogy nem felejtett el filmet csinálni, hanem egy egészen új oldalát tárta a filmrajongó nézők elé.

Viharsziget (Shutter Island)
színes, feliratos, amerikai thriller, 138 perc, 2009

rendező: Martin Scorsese
író: Dennis Lehane
forgatókönyvíró: Laeta Kalogridis
operatőr: Robert Richardson
producer: Brad Fischer, Mike Medavoy, Arnold Messer, Martin Scorsese
vágó: Thelma Schoonmaker

szereplők:
Leonardo DiCaprio (Teddy Daniels)
Mark Ruffalo (Chuck Aule)
Ben Kingsley (Dr. John Cawley)
Emily Mortimer (Rachel Solando)
Michelle Williams (Dolores Chanal)
Max von Sydow (Dr. Jeremiah Naehring)
Jackie Earle Haley (George Noyce)
Patricia Clarkson

IMDb-átlag: 8,1
www.shutterisland.com

Avatar

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..