Hannah Nydahl élettörténete egy szép és inspiráló példa, mely magába öleli a tibeti buddhizmus hosszú történetének egy kicsiny szeletét. A róla készült portré, a Hannah – A buddhizmus útja Nyugatra informatív és egyben rendkívül személyes hangvételű. A film egyetemes érvényű üzenetet közvetít – nem csak azoknak, akik életében is követték Hannah-t és az általa képviselt tanításokat.
A dán származású Hannah férjével, Ole Nydahllal együtt a hatvanas évek hippi mozgalmának lelkes tagjai voltak, ám nem álltak meg a szerhasználat örömeinél, hanem végső válaszokat keresve keletnek vették az irányt és egy kisbusszal Nepálba érkeztek, ahol találkoztak Lopon Tsechu Rinpochével, s neki köszönhetően a 16. Karmapával, Rangjung Rigpe Dorjéval. A találkozást olyan élményként írták le, ami erőteljesebb és meggyőzőbb volt minden addigi dolognál életükben, így amikor a 16. Karmapa felajánlotta, hogy tanulhatnak vele, ők komoly meggyőződéssel és elszántsággal gyakorolni kezdtek.
A 16. Karmapa igen jelentős személy volt. A tibeti buddhizmus négy fő iskolája közül a kagyü legnépszerűbb irányzatának, a karma kagyünek a vezetője a mindenkori karmapa, aki a hagyomány szerint halála után új testbe reinkarnálódik.
Hannah portréfilmje főleg interjúkból és visszaemlékezésekből áll össze, ezt egészítik ki korabeli videofelvételek, fotók, levelek és rekonstruált jelenetek. Mindezek sikeres kombinációjának köszönhetően létrejön egy fajta érzés, mintha kicsit ott lehetnénk mi is, ott Nepálban, ahol Hannah-ék több mint tíz évig éltek, tanultak tibetiül, tanításokat kaptak, napi ezer leborulást végeztek, és ahonnan végül a 16. Karmapa kérésére visszatértek hazájukba továbbadni a tudást.
Talán ez a legérdekesebb része a dokumentumfilmnek, amikor Hannah és Ole tanítani kezdenek és belépnek olyan országokba, mint például a nyolcvanas évek kommunista Lengyelországa, ahol az első nyilvános tanítás során a rohamrendőrök is felsorakoztak, s a nagy számú rendőri jelenlét azt hivatott biztosítani, hogy semmi rendszer ellen lázító ne hangozhasson el. Nem azért, mert ez volt a legrázósabb helyzet hosszas világ körüli missziójuk során, de ez valami olyan, amivel mi is azonosulni tudunk.
Tulajdonképpen miről is beszéltek? A tudat egy olyan aspektusáról, amely leválik a külső körülmények befolyásoltságáról. Egy olyan állapotról, ami során az elme szabaddá válik, és a boldogság külső okok nélkül valósul meg. Ez az alapvető szabadság pedig gyakorlás során tud létrejönni, melynek fő eleme a meditáció.
A film intim közelségből mutatja be Hannah életét, aki az elmondottak alapján valóban erős volt. Nem a testét, hanem a tudatát illetően.
Nyugodt és derűs volt, amikor géppisztolyt szegeztek rájuk Dél-Amerikában, amikor majdnem halálra fagytak Tibetben, s amikor tüdőrákot diagnosztizáltak nála, amibe rövid időn belül bele is halt. Ám tudatos és derűs volt a halálos ágyán is. Az egyik nyilatkozatában arról beszél, hogy az „állandótlanság” tényének valódi megértése sokat segít az életben.
A film legnagyobb erénye, hogy széles közönség elé tár egy inspiráló élettörténetet. A film ugyan informatív a buddhizmus alapjait illetően, de csak a legszükségesebb információkat szolgáltatja. Ugyan egy erős meggyőződést közvetít, nem válik propagandafilmmé. Az egyetlen negatívum, amit említeni tudok, hogy a jelenetek erős zenei aláfestést kaptak, ami egyfajta drámaiságot kölcsönöz a történetnek. Ez nem igazán passzol egy olyan történet közvetítéséhez, ami pont arról szól, miként válnak az élet eseményei mentesek az érzelmi hullámvölgyektől.
Hannah – A buddhizmus útja Nyugatra című film ugyan sokat beszél a buddhizmus politikai és vallási vonatkozásairól, mindeközben egy nőt láthatunk. Egy nőt, aki törődéssel fordult a férje és mindenki más felé a világban. Egy nőt, aki szünet és fáradtság nélkül követte, amiben hitt, és amivel szerinte a legtöbbet tudott adni. Ezzel a dokumentumfilm túllép a buddhistafilm kategórián.
A film magyar vonatkozása egyrészt a Nydahl-házaspár alapította magyarországi buddhista centrumok, másrészt a film rendezője, az erdélyi származású Kessler-György Márta, aki 1998-ban találkozott Hannáh-val Magyarországon. A film 2014-ben, hét évvel Hannah halála után készült el, s idén végre elérkezett hozzánk is.
