Intellektuális akcióthriller lehetne a műfaja Zal Batmanglij A kelet című filmjének, ami nagyon szépen megteremtett hangulatával és nagyszerű színészi alakításaival különleges moziélményt tartogat.
A film
Van egy jó történet: ez azt mondja, hogy a mennyország és a pokol tulajdonképpen egy és ugyanaz a hely. Mindkettőben hosszú asztalok mellett ülnek emberek egymással szemben, és nagyon hosszú kanalakkal próbálnak enni. A különbség annyi, hogy amíg a pokolban mindenki maga próbál kanalazni, addig a mennyországban mindenki a szemben lévőt eteti.
Egészen egyszerűen nem hittem a szememnek, amikor a film egy pontján ez a rövid mese elevenedett meg. Sarah Moss álnevet vett fel, valójában titkos ügynök, feladata hogy beépüljön a Kelet nevű ökoterrorista csoportba. A csoport önként vállalt feladata, hogy nagyvállalatok vezetőivel megismertesse azt a szemetet, amit termelnek: legyen az egészségtelen étel, a gyógyszer mellékhatása, a környező patakokat arzénnal szennyező gyáróriás vagy bármi más. Társadalmi igazságtétel címszó alatt, a szemet szemért elv alkalmazásával rendet tesznek, éppen csak törvénytelenül.
Egyszerre több szálon indul el Zal Batmanglij filmje. Az ambiciózus ügynök története lehetne ugyanúgy pörgős akciófilm, beavatós politikai krimi vagy a személyes megérintettség okán válságba kerülő főszereplő lélektani drámája is. Mert megérinti amit lát: földalatti módszerek között működő, kis közösség nagy céllal, akik napnál is világosabban látják küldetésük, és nagy belső közösségi erővel, szeretettel hajtják azt végre. Nem csoda hát, ha Sarah kicsit kinn is, kicsit benn is érzi magát, sem ezt, sem azt a világot nem találja magáénak. (Micsoda véletlen, hogy a főszereplő Brit Marling korábbi filmjének, a Felettünk a Föld című sci-finek is ez a mozgatórugója: melyik földön érzem jobban otthon magam?)
Intellektuális akcióthrillernek mondhatnánk tehát a film műfaját, és lehet hogy nem is járunk messze az igazságtól. Mert akció: vannak üldözések, van beépülés, dördül néhány fegyver, villan egy-két kés. Thriller, mert van egyfajta sakkjátszma; sokszor nem tudjuk, ki a gyanús, ki kivel van, egyáltalán mi lesz a vége. De leginkább intellektuális, mert olyan személyes sorsok, belső vívódások, emberi viszonyok is megjelennek a vásznon, amire akcióthriller esetében általában nincsen szükség. Külön érdekesség, bár sajnos egy kicsit aluldolgozott a kapcsolat az ügynök és fiatal férje között: a feleség, aki titkos küldetésben van heteken át, nem beszélhet róla férjének, aki viszont látja, valami mégsem stimmel. Elvágyódik. A bizalmatlanság tökéletes melegágya.
De az intellektuális szál lesz erősebb Sarah keresztény hitéből fakadó konfliktusainak ábrázolásával is: a már-már szekta jellegű közösségbe való beilleszkedés egyrészt jól megy a kézzel tapintható szeretetközösség miatt, másrészt nehézkesen az öntörvényű szabályok elfogadása okán. Még a közösségvezető Benji karaktere is krisztusira van formálva, és a közösség tagjai is a szerzetesrendekhez hasonlóan vesznek fel új nevet a Keletben.
Ennek megfelelő a szereplőgárda és az egész film megjelenése is. A nagyon jó vágástechnika és a főszereplő gyakori, imaszerű monológjai adnak egy olyan belső sajátos stílust, egyfajta meghittséget is a filmnek, ami éppen Brit Marling fentebb említett, előző filmjéhez hasonlítható. Ehhez a stílushoz a legjobb választás Ellen Page és Alexander Skarsgård, az ő játékuk adja a film meleg képeit. Sokszor sötétben, tűz mellett, meleg színekkel dolgozva, aminek jól ellenpontozott világa Sarah munkahelyének és otthonának mindig világos, tiszta, éles kontúrokkal játszó, hideg színekkel operáló környezete.
Érdekes kettősséget mutat, határmezsgyén jár ez a se nem hollywoodi, se nem tisztán függetlenfilmes elemekkel és szereplőkkel dolgozó alkotás. Aki azonban vevő erre a stílusra, egészen biztosan élvezni fogja a filmet.
A lemez
A Kelet kiadványán három tartalmasnak mondható kisfilm kapott helyet.
