Kritika

Megbocsájtás és felejtés, vagy harc a pedofília ellen? – Isten kegyelméből

Mit tehet a szexuális molesztálást átélt gyerek 30 év távlatából, főleg ha a molesztáló pap még mindig gyerekekkel foglalkozik? François Ozon filmje, az Isten kegyelméből felteszi a kérdést és minimum három választ is mutat rá.

François Ozon utóbbi filmjeiben mind van egy apró különlegesség, de soha nem érik el igazán a katartikus pontot. Így volt ez a 2013-as Fiatal és gyönyörűvel is, ahol egy jómódú és kiegyensúlyozott családban élő alig nagykorú hölgy lesz örömlánnyá látszólag minden ok nélkül. A játékidő előrehaladtával a cselekmény fókuszt veszít, egy idő után mintha egy új film kezdődne, megszaporodnak a feltűnően felesleges jelenetek. Három évvel később hasonló érzéseket keltett bennem a Frantz című film is, ami fekete-fehérből vált színesre, amikor érzelmi csúcspontokra érkezik a cselekmény, de ezek a csúcspontok egy idő után már nem hatnak valódi érzelmi löketként, a film figyelme itt is elaprózódik, a film vége itt is célt téveszt. Mindkét film kreatív, kihasználja a filmnyelv adta lehetőségeket, de hiába jó a felütés, ha nem sikerül kitartani az érdeklődést a stáblistáig. Sajnos hasonló hibáktól terhes az Isten kegyelméből is.

A valós eseményeket feldolgozó film Bernard Preynat atya szexuális abúzusai nyomán készült és a már felnőtt áldozatok traumafeldolgozási kísérleteit viszi vászonra. Preynat cserkésztáborokban molesztált gyerekeket a ’70-es és ’80-as években. Közel harminc év után megjelentek az áldozatok értetlen kérdései: hogy lehet, hogy még mindig gyerekek közt van a pedofil pap? Az egyre nagyobb nyilvánosság hatására kiderült, hogy többen tudtak Preynat esetéről a katolikus egyházban, mégsem távolították el pozíciójából. Az ügy lezárása jóval a film elkészülte után következett be, hiszen Preynat-t csak most júliusban, több mint fél évvel a film bemutatója után ítélték el és távolították el az egyházi pozíciójából.

Fontos téma, amit Ozon a filmjében körbejár mindjárt három perspektívából.

Három férfi nagyjából egyenlő játékidőt kap, akik különböző módokon dolgozták fel, vagy éppen nem dolgozták fel a pedofília traumáját. Alexandre (Melvil Poupaud) megmaradt katolikusnak, és öt gyermeket nevel feleségével. Ő volt az első, aki felemelte a szavát annak érdekében, hogy Preynat ne jelentsen többé veszélyt egy fiatalkorúra sem. François (Denis Ménochet) már nem őrizte meg hitét, de ő is teljes életet él családja körében. Végül Emmanuel (Swann Arlaud) történetét ismerjük meg: neki sikerült a legkevésbé feldolgozni a borzalmas eseményt. Képtelen kapcsolatot kialakítani és rendszeres rohamai vannak. A film három cselekményszálát időben egymás után ismerjük meg, de csak a lezárásban képeznek egységet. Ahogy a film elején még Alexandre történetén keresztül dominánsabb a vallás és a hit helye a tett utáni megbocsájtás mellett, úgy kap egyre nagyobb hangsúlyt a trauma emberi életeket tönkretevő aspektusa a film előrehaladtával Emmanuel történetén keresztül.

A film legnagyobb erőssége a hétköznapiság kiemelése. Hitelesen támasztja alá az érzelmeket sűrítő jeleneteket a tény, hogy minden egy családi ebédnél kezdődik. Az áldozatok #metoo-mozgalomhoz hasonló folyamatos színre lépése mögött egy-egy családi beszélgetés áll, mikor a small talk mellett eldönti a pedofíliát átélt személy, hogy nem marad tovább csendben. Ami sokszor nem könnyű.

A film alaposan körbejárja a személyes indíttatású igazságigény akadályait,

legyen az belső, mint a félelem, vagy külső, mint a társadalmi visszhang. A helyzetet tovább bonyolítja a katolikus egyház piramisszerű szerveződése, mikor az egyén csupán egy betonfalba ütközik, mikor alulról próbálja érvényesíteni a jogait és semmitmondó leveleken kívül mást nem kap.

Nem véletlenül emeltem ki a leveleket. A film jelentős része elektronikus üzenetek váltásából áll, ami nem kimondottan illik a film médiumának vizuális jellegéhez. Az Isten kegyelméből ezt úgy oldja meg, hogy a levél írójától narráció formájában halljuk a leírtakat, miközben különböző passzázsjeleneteket látunk. Valahol itt ragadható meg, hogy mi is hiányzik egy Ozon-filmből. A jelenetek egyáltalán nem vontatottak, sőt kimondottan pörgősek, mégis célt téveszt a cselekmény koncentráltsága. A narrátorhang és a látottak két síkon is elmondják a sokszor lényegtelen, sehova nem tartó történést, így a film végére érezhető a több mint két órás játékidő.

Vajon meddig jogos az igazságérzet, és hol kezdődik a bosszú?

Harminc év után van-e értelme feltépni a sebeket, mikor a többség már túllépett a történteken, de a zaklató pap még nem nyerte el a büntetését? A film erős felütéssel indít, de ezekre a kérdésekre egzakt választ nem kapunk, csupán néhány gesztus tanúskodik Preynat bűnbánatáról, vagy az áldozatok dilemmáiról. A cselekményben előrehaladva viszont ezek is lassan elhalványodnak, így a film végére a trauma feldolgozása kevésbé lesz hangsúlyos, de helyébe nem lép semmi markáns, csupán felületes társadalmi cselekvésábrázolás. Mélylélektani eseményektől eljutunk Preynat eltávolításának ütemezéséig, ami pont attól szabadítja meg a filmet, ami olyan jól működött az elején: az események feldolgozásától. Amit Ozon korábbi filmjeinél hiányoltam, hogy hiányzik a téma erős körvonalazása, úgy tűnik, az Isten kegyelméből is kimaradt, így több mindenről szól, mint amit egy film elbírt volna.

Az Isten kegyelméből valódi problémáról beszél, s mindezt odafigyeléssel és alázattal teszi. Lényeges kérdéseket enged feltenni a nézőnek, amire nem kínál előre választ, csupán morális gondolkodásra hívja a mozi közönségét. Mégis egy apró figyelmi zavar miatt hiányzik egy lépés, hogy maradandó film legyen, viszont így csak egy lassan halványuló élmény marad egy különösen fontos témáról.

Nagy Tibor

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya