Kritika

A farkasbőrbe bújt bárányt agyonverik? – Isten létezik, és Petrunijának hívják

Mi idegesíthet fel igazán egy halom férfit? Ha egy nő olyat tesz, amit eddig csak ők csinálhattak. Régimódinak hangzik? Pedig ez a jelenkor az Isten létezik, és Petrunijának hívják tálalásában.

Egy isten háta mögötti kisvárosban él Észak-Macedóniában Petrunija (Zorica Nushev), aki se nem karcsú, se nem olyan fiatal már, cserébe munkája sincs, a szülei nyakán él, és a férfiaknak sem kell. A lány mégis a környezetének áldozata: történészdiplomával nem megy sokra olyan környezetben, ahol munkanélküliség és visszamaradottság van. Egy újabb rosszul sikerült állásinterjú után hazafelé belebotlik egy egyházi menetbe. Régi hagyomány szerint a folyóhoz tartanak, hogy egy szent keresztet dobjanak a vízbe, és a település fiatal férfijai egymással versengve a vízbe ugorjanak érte. A győztes jutalma egy év szerencse. Az elkámpicsorodott Petrunijának is jól jönne ilyen égi segítség, ezért a vízbe ugrik, és elhalássza a férfiak orra elől a keresztet.

Képtalálatok a következőre: dieu existe son nom est petrunya

A feldühödött tömeget tovább hergeli, hogy nem elég, hogy egy nő kapta el a keresztet, de visszaadni sem hajlandó, és megpattan előlük. Az egyházi perpatvarból hamar rendőrségi ügy lesz, a média is rájuk száll, és a felháborodott férfiak lincshangulatban rohamozzák meg az őrsöt, ahol tajtékzó rendőrök igyekeznek kiszedni a lányból: mi az istenért nem adja vissza azt a keresztet?

Elsőre azt hinnénk, hogy a vallásnak igyekszik erős görbe tükröt adni a banális alaphelyzetű film rendezője és írója, Teona Strugar Mitevska (Afrodita álma).

Pedig sokkal inkább a nők gyalázatos helyzetéről és megítéléséről szól a történet,

amely a 2019-es LUX filmdíjat is elnyerte. Ezt csak megerősíti, hogy az operatőri, a vágói és rengeteg főbb fontos szerepkör jutott nőknek. Feminista alkotás révén sok férfit démonizál, de nem esik abba a hibába, hogy feketén-fehéren ábrázolja a két nem helyzetét a nem túl fényes anyagi helyzettel küszködő országban.

Nem lenne helyénvaló klisésnek nevezni a karaktereket, mivel korképet akarnak velük bemutatni. A korrupt és gazdaságilag hanyatló életet sablonszemélyiségekkel kívánják elénk tárni. Így senkiben sincs csavar, mindenki úgy viselkedik, ahogy azt elvárjuk.

Az utca embere buta, a tömeg manipulálható, a nők háttérbe vannak szorítva.

Van agresszív zsaru, aki egy korábbi rendszerből ragadt ott. Van gerinctelen főnök, aki akkor, ha nem dugható a jelentkező, a lelkébe tipor, és csak ül pökhendin a sok gyári munkásnő között az üvegkalickában. A lepukkant butikos lány – értem mindezt a butikra és a nőre is – egyetlen öröme az életben a pasija, aki ráadásul nem is az ő férje. Akad borzalmas anya, aki csak bántja és lenézi a lányát, mert nem olyan, mint amilyennek elképzelte. A vallási fanatikusok őrjöngő vadállatokká válnak, ha valami szembemegy az elképzelésükkel, amely cseppet sem áhítatos, inkább csak önző és birkacsordajellegű. A vallási vezetők megpróbálnak látszat-felvilágosultak lenni, de amúgy képtelenek eltérni az előírásoktól. Összegezve: roppant nyomasztó a szereplők ábrázolása.

Petrunija hiába okos és értelmes, ha nincs rá helye és alkalma, hogy a tudását, az egyetlen értékét kamatoztassa. Egy olyan világban, ahol mindenki megrekedt egy egyszerű és férfiközpontú szemléletmódban, lassan valóban elhiszi, hogy értéktelen. Lassan olyanná válik, amilyennek a környezete látja őt, túlsúlyosnak, vénlánynak, semmirekellő munkanélkülinek, akinek még párkapcsolata sincs.

A túlbuzgó riporternő (Labina Mitevska – a rendezőnő testvére), szembemegy a főnökeivel, a mindent irányító média megtestesüléseivel, akik korlátozni akarják egy fontos hír terjedését. Persze a szimatot fogott nő kitart a sztori mellett, és meglátja a helyzet társadalmi jelentőségét.

Ám olyat is mögé lát, ami valójában nincs is ott. Történetesen Petrunija feminista harcát a patriarchális rendszer ellen. Ugyanis, ez mind nem létezik.

A lány pusztán figyelemhiányból és minden megfontolás nélkül vetette magát a vízbe a kereszt után. Semmi magasztosság vagy Jeanne d’Arc-ot idéző elhivatottság. Jó öreg makacsság van a dologban, és az, hogy kiábrándult az egész életéből. Talán itt csúszott félre a történet. A sajtó néha olyat is mutatni akar, mely felhívná a egy jelenségre a figyelmet, pedig nincs is ott. Mivel a színfalak mögé tudunk lesni, ismerjük Petrunija motivációját, így odavész a női forradalom varázsa.

A főszereplő ellenkezése a probléma egyszerű megoldásával szemben egy idő után fárasztó lesz, Petrunija – ha „az okos enged, szamár szenved” példáját nézem – közel sem a bölcs szerepét tölti be. A történet abszurditása fricskaként szolgálhatna, de összességben csak idegesítő a hosszas és nevetséges huzavona. Bár kezdetben érdekes, ahogy egymásnak feszülnek az egyházi és szokásjog középkorias eszméi és a jogállamiság, de közel sem ér annyit a lány rendhagyó tette, hogy valódi áttörést érjen el, és indokolt legyen ennyi játékidő.

A nagy felbolydulás és a mártírszerű meghurcolás értelmét veszti, és unatkozáson kaphatja magát az ember.

Ahogy a filmben is többször elhangzik, nem a kereszttel, hanem azokkal a valódi problémákkal kellene foglalkozni, amelyek Macedóniát sújtják. Bevallom, néha én is legszívesebben kicsavartam volna Petrunija kezéből a keresztet, és visszaadtam volna az őrjöngő csürhének.

Komoly, társadalmi és vallási témákat hozott felszínre a film, nyugtalanítóan sok érzelmet váltott ki belőlem, mint nézőből, mégis ez a kereszt elúszott a folyóval, hogy majd egyszer egy másik alkotás sikeresebben halássza ki a vízből. Minél jobban alászálltam az elemzésbe, annál több síkot, remek szerkezetet, és átgondolt mondandót fedeztem fel. Mégsem tudtam Istennőként látni Petruniját, mert ha valóban olyan különleges lenne, akkor más módot is talált volna a felülemelkedésre.

Rossz ember lesz a néző, ha hiába tudja, hogy a hősnőnek van igaza, és kedvelnie kellene őt, mégsem megy?

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya