A God’s Pocket című dráma a Coen testvérek filmjeinek és a Maffiózók hangulatát idézi meg, Philip Seymour Hoffmannal a főszerepben.
God’s Pocketben minden kartonpapír színű és az állandóan kavargó porban a dolgok határai néha egészen eltűnnek. Az otthonok kocsmaszerűek, a kocsmák otthonszerűek. A tisztes munkásembereket és a piti bűnözőket épp ilyen könnyű összetéveszteni. Főleg, hogy itt mindenkinek van kisebb-nagyobb adag vaj a füle mögött. Egy dolgot azonban semmi nem fedhet el, ha kívülálló vagy, az neonszínnel rikít.
Persze lehet, hogy akit ez érint, nem veszi észre. Mickey (Philip Seymour Hoffman) ebbe a világba nősült be, és mindent megtesz, hogy ne lógjon ki a sorból. Lefutja a kötelező helyi köröket. Dolgozik, néha segít elkötni egy-egy kamiont, lovizik, utána megiszik pár sört, aztán hazamegy csinos feleségéhez (Christina Hendricks) és visszataszító lelkivilágú nevelt fiához (Caleb Landry Jones). Reggel minden kezdődik elölről. Egészen addig, míg a fiú rejtélyes körülmények között meghal. Mickey-nek pedig el kell intéznie a temetést.
Az egy mondatban összefoglalható történet csak ürügy, hogy a néző igazán rácsodálkozhasson God’s Pocket különös hangulatú, zárt világára, ami leginkább Coen testvérek műveit, a Maffiózók című sorozatot, illetve Raymond Carver novelláit idézi. Meghökkentő figurákkal benépesített, sajátos szabályok szerint működő szürreális szeglete ez Philadelphiának. Itt a jóindulatú melós főnök rutinosan nyomja ki a helyi maffia által odaküldött verőember szemét, akit társával együtt végül a cuki virágpultos néni szabadít meg a földi lét gyötrelmeitől, egy nagy kaliberű fegyverrel. Ezen a környéken a maffia emberei sem lehetnek elég óvatosak. Ugyan nem új keletű fordulatok ezek, láthattunk már ilyesmit máshol is, de kiváló színészek segítségével nagyon jól működnek sokadszorra is. A kamera mozgása illeszkedik a történethez, diszkréten szemlélődik. Pont úgy, ahogy egy idegen tenné egy új városban. Elidőzik egy-egy érdekes arcon a kocsmában. Az úttesten heverő fagyasztott marhahúson, Jeanie fájdalmas tekintetén.
„Fantasztikus színészt láthatunk a főszerepben, generációja egyik legjobbját – sajnos ez az egyik utolsó alakítása.„
Mickey a történet ideje alatt egyre elveszettebbé válik God’s Pocketben, amit korábban az otthonának hitt. Miközben a népszerű újságíró, Richard Shellburn (Richard Jenkins) – akit a baleset kapcsán küld ide a helyi lap – megtalálni véli az otthonosság illúzióját. A két férfi sorsa különös ellentétek és párhuzamok mintázatát adja. Mindketten kívülállók, mégis ugyanott isszák az italukat a tősgyökeres helyiekkel és ugyanazt a nőt szeretnék lenyűgözni, aki csak két dolgot akar: tisztességes temetést és megtudni, hogy mi történt igazából a fiával. Ezért bárkit hajlandó az ujja köré csavarni.
A rendezői székben ülő John Slattery neve elsősorban a Mad Men kapcsán lehet ismerős, ahol Roger Sterling megformálása mellett már több rész rendezését is jegyzi. A csekély mértékű tapasztalat nem látszik az God’s Pocketen. Finom, átgondolt rendezés és remek színészi alakítások jellemzik filmet. (Utóbbin annyira azért ne lepődjünk meg ilyen szereposztással.)
A film egy temetéssel indít, ahol Phillip Seymour Hoffman ott ül az első sorban és gyászol. A képernyők előtt ülők szintén gyászolhatnak. Fantasztikus színészt láthatunk a főszerepben, generációja egyik legjobbját – sajnos ez az egyik utolsó alakítása. Itt is kiváló, mint minden filmjében.
[author_bio author=”mlinarik.mariann”]
