Kritika

James Bond, a főnix – 007 – Skyfall

Az a trend a mozikban, hogy a régi, ragyogó hősöket meg kell törni. Sőt, nem elég megtörni, le kell darálni, összezúzni, megnyomorítani – na, most hősködjél, ha tudsz! Az egyre sötétebb, realisztikusabb képregényfilmek után most James Bondot is utolérte a mai kor igényeinek és divatjának megfelelő hangvétel. De – mint szinte mindenből – ő ebből is jól, sőt elegánsan jön ki.

A 007-es ügynök bizony ezúttal elég mélyre süllyed. James Bond egy kiégett öregember, alkoholista és gyanús bogyókon él – hát igen, ezt teszi 50 év a filmvásznon, bocsánat, az a sok év a terepen. Persze, amikor M bajba kerül, mégis a legjobb formáját kell hoznia, és megmentenie… Nem, ezúttal nem az egész világot. Ezúttal sokkal emberléptékűbb problémát kell megoldania. De ez is éppen elég csavaros, bonyolult és veszélyes – különösen, hogy ezúttal hidegrázósan komoly ellenfele is van. A Javier Bardem által játszott Raoul Silva talán nem a legnagyobb hatalmú, legelvetemültebb, leg-leg-leg James Bond-gonosz, de hogy ilyen jól megformáltat még nem nagyon láthattunk, az szinte biztos. Javier Bardem játszott már gonosz pszichopatákat (a Nem vénnek való vidékben Oscart is kapott érte), és egyszerűen zseniális – annyira méltó ellenfele a 007-esnek, hogy szinte neki (is) szurkolunk. Az biztos, hogy ez a színészi teljesítmény az új, 23. Bond-film egyik legnagyobb erénye.

De nem az egyetlen! Mert szinte csak szuperlatívuszokban lehet a Skyfallról beszélni. A gondosan és gyönyörűen koreografált és fényképezett akciók, a vizuális orgia, ami már a főcím előtt rabul ejti a néző érzékeit. A kiemelkedően jó zene az ismerős dallamokkal. A cselekmény cseles, pörgős, de komoly erkölcsi kérdéseket is feszeget. Amíg a 007-es ügynöknek a terepen, üldözésekben, lövöldözésekben és bunyókban, főnökének irodákban és a politikában kell megállnia a helyét, és közben a nézőnek is megmagyarázza, miért is van szükség James Bondra egy olyan világban, ahol már nem konkrét országokhoz, területekhez köthető a mumus, és egy-egy kattintással a világ túlfelén nagyobb zűrzavar okozható, mint egy hadseregnyi jól felfegyverzett fanatikussal.

Igen, a világ megváltozott. Nem csoda, hogy James Bond is változott. Az egész MI6 megváltozott. Már nem robbanó tollal és hihetetlen kütyükkel látják el a csúcsügynököt – de azért megkap mindent, amire szüksége van. Ma már mindenkinek a zsebében ott az okostelefon, ami többet tud bármilyen (ma már) vicces Bond-kütyünél – de a fejlesztési részleg előrukkol azért meglepetéssel is, úgy hívják… De nem, nem lövöm le a poént.

Ezt sem. Mert egyébként rengeteg poén van, és a legtöbbjük igazán jó. Semmi falrengető, de a laza beszólások, a vérpezsdítő akciók és az angol gentlemanség olyan varázsos elegye, amitől a címszereplő még menőbb, mint valaha – vagyis az elmúlt 50 évben bármikor.

És erre az elmúlt fél évszázadra folyton emlékeztetnek is minket. Hol viccesen, hol komolyan, hol kikacsintva hol pedig szervesen a filmbe illeszkedve, de folyamatosan kapjuk az utalásokat. A felrázott, nem kevert vodka-martini. Az először a Goldfingerben feltűnt Aston Martin, ami kulcsszerepet kap a történetben. A régi korszak-új korszak hangsúlyozása – és lehetetlen lenne minden részletet felsorolni, ami jelzi, hogy az újítások ellenére itt bizony hamisítatlan, igazzy James Bond filmet látunk.

Persze, mind a „keményvonalas”, Fleming-féle Bond-pártiak, mind a mai igényeknek megfelelő akció- és kémfilmek kedvelői találhatnak hibákat a filmben. De ezek eltörpülnek az élvezetes, örömteli pozitívumok mellett. Az inkább a jellemző, hogy a nagymúltú széria rajongói, és azok az „újszülöttek” is, akiknek ez az első 007-es filmjük, lelkesednek érte – mert bizony egy tényleg szerethető, szép, látványos, izgalmas akciófilmről van szó. Ami ráadásul 100%-ig Bond.

Értékelés: 9/10 

007 Skyfall (Skyfall)

színes, magyarul beszélő, angol-amerikai akciófilm, 140 perc, 2012

rendező: Sam Mendes
író: Ian Fleming
forgatókönyvíró: John Logan, Patrick Marber, Neal Purvis, Robert Wade
zeneszerző: David Arnold
operatőr: Roger Deakins
jelmeztervező: Jany Temime
vágó: Stuart Baird

szereplők:
Daniel Craig (James Bond)
Judi Dench (M)
Javier Bardem (Raoul Silva)
Ralph Fiennes (Gareth Mallory)
Naomie Harris (Eve)
Rory Kinnear (Bill Tanner)
Albert Finney (Kincade)
Ben Whishaw (Q)
Helen McCrory (Clair Dowar)

IMDb

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..