Moziban

Japán feel good – A remény receptje

a-remény-receptje-bHogy mire jó a gasztrofilm? Elmondani egy érzékekre ható szerelmi történetet – vagy megmutatni, hogyan fejlődhet egy ember, miközben főz. Ez utóbbira remek példa Naomi Kawase A remény receptje című filmje is, ami címéhez méltóan csupa jó érzéssel ajándékozza meg nézőit.

A japánokra jellemző finomság, selyempapír vékonyságú érzékenység minden egyes pillanatát átjárja Naomi Kawase Durian Sukegawa regényéből adaptált alkotásának. A rendező-forgatókönyvíró kilencedik egészestés játékfilmjének középpontjában három ember színtiszta barátsága áll. Tokue (Kirin Kiki) felkeresi Sentarót (az idehaza Jim Jarmusch Mistery Trainjéből ismerős Masatoshi Nagase), akinek egy dorayaki (jellegzetes, édes babbal töltött japán palacsinta) sütödéje van. Az idős asszony állást szeretne, de a férfi vonakodik a nő kora és furcsán deformálódott kezei miatt. Tokue egy kis kóstolóval győzi meg a Főnök Urat, akinél hamar fel is fut az üzlet, ahová Wakana (Kirin Kiki unokája, Kyara Uchida), a középiskolás lány is jár.

Hármójuk egy éven át alakuló kapcsolatát mutatja be a rendezőnő; azt a folyamatot, hogyan köt három tökéletesen ismeretlen ember véd- és dacszövetséget, és hogyan változtatják meg szinte észrevétlenül egymás életét. Egy ilyen történet akaratlanul is magában hordozza az érzelgés veszélyét, de Kawase, aki számos dokumentumfilmet is készített, a hatáskeltés manipulatív eszközei nélkül képes közel hozni szereplőit a nézőhöz. Kellő távolságtartással, de rendkívül pontos színészvezetéssel ábrázolja a ki nem mondott szavakból építkező viszonyokat. A remény receptje nem véletlenül nyert a São Pauló-i filmfesztiválon közönségdíjat és kapta a Valladolid filmfesztiválon a legjobb rendező díját: ez egy jó értelemben vett szentimentális alkotás, melyet talán csak egy picit rövidebbre fogott végjátékkal lehetett volna még jobban kiegyensúlyozni.

94532-A-remeny-receptje-2015-kep-2

A Cannes-i Un Certain Regard–ban bemutatkozott filmet nemzetközileg bírálták egyszerűsége miatt – én azonban ezt inkább erénynek látom. Kawase sok kérdést érint – a múltból cipelt terhek, az elégtelen szülői háttér, a társadalmi nyomás – de azokat inkább csak felveti, mintsem hosszasan kifejtené, teljes egészében a három főszereplő kapcsolatára koncentrál. Egyetlen olyan téma van, ami még így érintőlegesen is komoly gondolatokat ébreszt, ezt pedig a kórokozó azonosítója után elnevezett Hansen-kór vagy közismertebb nevén, a lepra kérdése. És itt jön be a művészet felelőssége. A filmbéli Tokue egész életében megbélyegzett volt betegsége miatt, egy olyan kór miatt, melyről eszméletlenül sok tévképzet él az emberek fejében. Kawase filmjének természetesen nem feladata, és így sajnos nem is fordít rá figyelmet, hogy küzdjön ezek ellene a hibás nézetek ellen, annyit azonban megtesz, hogy rávilágít, Tokue és a lepra mennyire nem jelent veszélyt környezete számára – és ezzel azt gondolom, komoly társadalmi munkát is végez. Ez azonban csak hab a tortán – A remény receptje ilyesfajta pluszok nélkül is érdemes alkotás.

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]