Kritika

Játék határok nélkül – Apa ég!

A tabutörések morbid halmozásában rejtőzhet fantázia: az Apa ég! például úgy figurázná ki az esküvői forgatagban zajló komédiák kliséit, hogy közben azok nyálfaktorát egy érzelmi töltettel rendelkező tanár-diák párkapcsolattal ellenpontozná. Adam Sandler azonban – egy biztos kezű direktor híján – továbbra sem rendelkezik a polgárpukkasztás határainak beható ismeretével, így legújabb „rétegfilmjét” is csak jó szándékú kudarcként érdemes elkönyvelni.

Az Apa ég! hajmeresztő felütése a kamaszkor egyik legáltalánosabb vágyálmát váltja valóra. A kisdiákok ifjonti hévvel nem restellnek gyengéd érzelmeket táplálni a szimpatikus tanár néni, illetve bácsi iránt, ám az adott komédiában – a mindenkori normákra gondosan (például a gyerekszereplő szemszögének kizárólagosságával vagy közismert mémek alkalmazásával) ügyelve – a vonzalom kölcsönössé válik. A tiltott légyott(ok)ból ráadásul nem várt gyümölcs fogantatik, s miközben a pedofil pedagógusnő már a börtönben csücsül, az ifjú botrányhős a gyermekneveléssel bajlódik. A csemete felnőttként (Andy Samberg) azonban megtagadja múltját, így amikor az adóhatóság látóterébe került, lecsúszott apja (Adam Sandler) beállít az esküvői előkészületekre, igencsak meglepődik.

A tabutörés titka akár meg is zabolázhatná az ismerős bonyodalmat, a rendezői székben ülő Sean Anders azonban képtelen szorosan fogni a komikushad gyeplőjét. A különc főhős természetesen felszínre hozza a násznép elfojtott ösztöneit, ám tevékenysége jószerivel csak bemelegítő gyakorlatként funkcionál, amelynek keretében Sandler önfeledten ökörködhet aktuális pajtásaival. Vanilla Ice önmaga paródiájaként tetszeleg, az exhibicionista Luenell előszeretettel mutat be rúdtáncot, a bolondozásban szakavatottabbnak számító Nick Swardson (Kellékfeleség, 30 perc vagy annyi se) pedig szolidarítva trógerkedik; s még sorolhatnánk. Az őrültségben ráadásul nem ismernek határt, így aztán hamarjában sokasodnak a testnedves gagek, a szexuális, valamint a faji túlkapások. Néhány megosztó poén kedvéért az alkotók elsiklanak a motivációk mellett, ráadásul az apa-fia kapcsolat érzelmi faktora még gyengélkedik is.

A karakterhálózat lefixálását követően azonban varázsütésre alkotói koncepciók rajzolódnak ki. A korábbi gagek visszafogottabb darabjaiból (pl. sörbontás a legelképesztőbb helyzetekben) több vissza is tér, s jellemformáló tulajdonsággá „nemesedik”. A faji előítéletekre alapuló humor áldozatai visszavághatnak, s a katonafigura (Milo Ventimiglia) titkának kitudódásával az alkotók még a kiparodizált hadseregnek is békejobbot nyújtanak. S hogy az időnként elharapódzó testnedves poénokról sem felejtkezzünk meg: mintha kizárólag a házasság szentségének megbecstelenítésére hívatnának, szervesen kapcsolódva a romantikus komédiák esküvő-jeleneteit megidéző azon klisékhez, melyeket Adam Sandler bizarr különítménye – hol újabb tabutörésekkel, hol a lecsúszott sztároknak szánt retro mázzal – egytől-egyig porig gyaláz.

Nem véletlen tehát, hogy a háttérben egy merőben szokatlan tanulság is körvonalazódik a szerelem kifürkészhetetlenségéről. Míg a hollywoodi látszatromantika lelepleződik, addig a tanár-diák párkapcsolat – melyet a 65 évesen is szexis Susan Sarandon bevállalós cameójával vérteztek fel – legyőzhetetlen románcként sejlik fel. Emiatt a jóravaló célkitűzés menyegzői romhalmazáról – ha nem is emelt fővel, de – csekélyke siker birtokában távozhat a nagyközönséget megosztó komikus és az elfeledett fehér rapper.

Értékelés: 4/10

 

 

Apa ég! (That’s My Boy)
színes, amerikai vígjáték, 114 perc, 2012

rendező: John Morris, Sean Anders
forgatókönyvíró: David Caspe, Ken Marino, David Wain
zeneszerző: Rupert Gregson-Williams
operatőr: Brandon Trost
producer: Jack Giarraputo, Heather Parry, Adam Sandler

szereplők:
Adam Sandler (Donny Berger)
Eva Amurri Martino (a fiatal Mary McGarricle)
Andy Samberg (Todd Berger)
Leighton Meester (Christina)
Milo Ventimiglia (Jack)
Susan Sarandon (Mary McGarricle)
James Caan (McNally atya)
Vanilla Ice (saját maga)
Blake Clark (Gerald)

IMDb

Avatar

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya