Kritika

Játék határok nélkül – Éjszakai játék

John Frances Daley és Jonathan Goldstein, a Förtelmes főnökök készítői az Éjszakai játékban megmutatták, milyen lett volna a Játsz/Ma, ha David Finchernek volna humorérzéke.

A kiindulópont ugyanis hasonló, mint a Michael Douglas nevével fémjelzett thrilleré. A különbség azonban ott húzódik, hogy míg Fincher munkájában a véresen komolynak álcázott játszma apropóján egy zavaros apaképpel küzdő testvérpáros lélekrajza tárult elénk, addig az Éjszakai játék csupán nevettetni akar. Ennél fogva a komédia cselekményét sem érdemes például a Mementó kesze-kusza sztorijához szükséges odaadással és szőrszálhasogató alapossággal nyomon követni. Arra azonban mindenki ügyeljen, hogy félre ne nyelje a popcornt két rekeszizomszaggató poén között.

Az Éjszakai játékban ugyanis váratlanul jó arányban ülnek a poének. A Förtelmes főnökökhöz hasonlóan itt is percenként zúdítanak a nyakunkba popkulturális referenciákat, melyek egy idő után kissé kellemetlen módon könyökölnek ki a vászonból, mégis csak egy hangyányit hatottak erőltetettnek. Az abszurd koncepció szerencsére inkább hajaz a rendezőpáros főnök vadászó komédiáira, mint előző munkájához, az arcpirítóan alpári Vakáció remake-hez.

Ezúttal egy társasjáték-őrült baráti társaság folyik bele az alvilág berkekbe, amikor a Jason Bateman játszotta férj sikeres üzletember bátyja (Kyle Chandler) visszatér a városba és egy való életben zajló játékra invitálja a deviáns csapatot, melynek keretében a résztvevők egyikét elrabolják. A játszma persze balul sül el, hiszen idővel felbukkannak az igazi nehézfiúk és az ártalmatlan játék túszdrámába torkollik.

Ám egy suspense-ben gazdag thriller helyett újabb lendületet vesz a film és csak úgy záporoznak a parádés helyzetkomikumra épülő jelenetek.

A film végig felnőtt humorra támaszkodik, de egyszer sem lépi át a jóízlés határát: jó arányérzékkel oszlanak el (és építenek egymásra) a végletekig kinyújtott kínos szituációk, valamint az abszurdba hajló, fish out water komikumra hagyatkozó poénok. A Förtelmes főnökökhöz hasonlóan néhány átlagember akaratuk ellenére kerül a gengszterek világába. A végeredmény pedig legalább annyira szórakoztató.

A korona azonban a hanyagul összecsapott forgatókönyv végett nem kerül fel a filmre. A felnőtt vígjátékok nonpluszultrája, a Másnaposok nagyon pontosan átgondolt forgatókönyvírói koncepciót vitt véghez, amit jelöléssel is honorált a BAFTA. Todd Philips lassan kultstátuszba emelkedő vígjátékával szemben azonban az Éjszakai játék cselekménye mindent a mulattatásnak rendel alá. Így annak ellenére, hogy a történetet nyilvánvalóan nem érdemes túlságosan komolyan venni, a többszörösen és feleslegesen megcsavart sztori végére a film szövetén tátongó lyukak azért szemet szúrnak.

Az átlagos, tavasz eleji vígjátékok sorából még így is jócskán kiemelkedik az Éjszakai játék színvonala, de idegesítően kevés hiányzott ahhoz, hogy igazán emlékezetes vígjátékká váljon.

Papp Atilla

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..