Kritika

A kurtizán és a francia király – Jeanne du Barry: A szerető

johnny-depp-jeanne-du-barry-1

Maiwenn Jeanne du Barry: A szerető című új játékfilmjével egy mára talán kevésbé ismert, ám valós eseményeken és történelmi figurákon alapuló szerelmi történet felélesztésére vállalkozott. A kísérlet sikerességét pedig garantálhatja a XV. Lajos szerepével visszatérő Johnny Depp.

Jeanne (Maiwenn), az egyszerű sorban született, ám páratlan intelligenciával és szépséggel megáldott lány számára már egészen fiatalon világossá válik, hogy származásbeli hiányosságai okán csupán egy módon emelkedhet ki és kerülheti el szakácsnő édesanyjának sorsát: hivatásos kurtizánnak áll. Vonzerejének köszönhetően hamar talál pártfogót du Barry grófjának (Melvil Poupaud) személyében, aki bevezeti Jeanne-t belső köreibe és saját családjának életébe is. Egy arisztokratákkal töltött mulatság során főhősnőnk megismerkedik Richelieu hercegével (Pierre Richard), kinek közbenjárásának köszönhetően Jeanne elképzelhetetlennek tűnő magasságokba tör: a francia király, XV. Lajos (Johnny Depp) szeretőjévé válik. Az uralkodó hamar beleszeret a vonzó kurtizánba, a kényszerből du Barry gróffal megházasodó és immár nemessé avanzsáló Jeanne-nak szembe kell néznie az udvar megvetésével, miközben a király kegyeitől függ felemelkedésének záloga.

Jeanne du Barry

A film női főszereplője és rendezője egy személyben Maiwenn (eredeti nevén Maiwenn Le Besco). Eddigi mozgóképes alkotásait összeköti a női főhős/főhősök jelenléte, valamint, hogy egy kivétellel (Az én szerelmem/Mon Roi) feltűnik ő maga is szereplőként. A szerető kapcsán egy szembetűnőbb különbségre lehetünk figyelmesek. Az olyan filmjei, mint a Pardonnez-moi vagy a Polisse erősen sérült női sorsokat reprezentálnak: míg az előbb említett alkotás főhősnője a családon belüli erőszak traumáját próbálja feldolgozni, addig a Polisse szélesebb társadalmi spektrumon keresztül vizsgálja az abúzus kérdéskörét, pontosabban rendőrnők tapasztalatain keresztül érzékelteti a gyermekvédelem és gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények kapcsán felmerülő problémákat. Ezen két filmjével ellentétben

a Jeanne du Barry ábrázolásmódja kevésbé impulzív,

a társadalmi problémák és a főhősnő származásbeli hiányosságaiból eredő konfliktusok éle elveszik a központi románccal és korhű háttérrel szemben.

A film marketingjénak fő irányvonala Maiwenn partnerének, Johnny Depp nagy visszatérésének története, mely narratívába tökéletesen beleillik a királyi szerep. Depp kellő karizmával, méltósággal, és kifogásolhatatlan franciasággal (többek között Franciaországban is élt) képes megjeleníteni XV. Lajos karakterét, miközben nem szorítja háttérbe a címszereplő Maiwenn lehengerlő, nyughatatlan és törtető Jeanne-ját.

A központi szerelmes pár, de javarészt Jeanne küzdelme az udvar intrikáival romantikus viszonyuk és a kurtizán elkerülhetetlen bukásához vezet. Egyéb, a melodrámára jellemző teátrális pillanatok szintén az újdonsült du Barry grófnő nevéhez köthetőek: Jeanne megjelenése a vadászaton férfi öltözékben és zabolátlan hajkoronával, a mennyasszonyokhoz köthető, szűzies fehér ruha viselése mind az udvarban való debütálása, mind a trónörökös (Diego Le Fur)  újdonsült feleségének, Marie Antoniette (Pauline Pollmann) tiszteletére tartott lakoma alkalmával.

jeanne-du-barry-johhny-depp-1

Az elmúlt két évtized kosztümös filmjei a hagyományos történelmi filmek narratíváját modern elemekkel tarkították, elég csak csak az elmúlt pár évben hatalmas nézőszámot produkáló Nagy Katalin: A kezdetek, vagy a kétezres, kétezertízes évek elejéről származó Tudorok és Borgiák című sorozatokra gondolni. Ezen úttörőnek mondható irányváltás többek között Sofia Coppola 2006-os Marie Antoinette című filmjének tulajdonítható, amely egyértelműen az ábrázolt történelmi időszak és személyek kapcsán köthető a Jeanne du Barry-hez. A két film mintha tükörképei lennének egymásnak: magát XV. Lajos és Jeanne du Barry kapcsolatát Marie Antoniette szemén keresztül egyenesen visszataszítónak ábrázolja, ezzel is igazolva az udvar befolyását az ifjú, jövőbeli királynéra. A befolyásolható osztrák hercegnő Maiwenn filmjében is megjelenik, azonban a fent említett műfaji újítások hiányoznak. Coppola filmje és a hozzá hasonlatos történelmi darabok legfőbb újítása a szexualitás explicit ábrázolása.

Maiwenn filmjében a szexualitást, mint eszközt, és egyben a női nem döntőképességének szimbólumaként alkalmazza.

Jeanne bakfisként nem hajlandó a festő előtt levetkőzni, ám a társadalmi előrejutás érdekében beveti szexuális csáberejét. Ennek okán csupán a film első negyedében láthatunk explicitnek mondható képsorokat: a bordélyházban játszódó jelenetek, valamint Richelieu hercege és Jeanne között történő aktus során. A király és a lány között alakuló szexuális és egyben szerelmi viszony  csupán az érzékeltetés szintjén marad.

Jeanne és Lajos kapcsolatának története bővelkedik a tündérmesei toposzokban.

A társadalom szemében megvetett foglalkozást űző, de tagadhatatlan erényekkel rendelkező lány elnyeri a király szerelmét és megbecsülését. Felemelkedése során segítőkre talál La Borde, a király szolgálójának (Benjamin Lavernhe), valamint a szinte egy hangot se hallató trónörökös, a jövőbeli XVI. Lajos személyében. A kurtizán útját a király intrikus lányai (India Hair, Suzanne de Baecque), valamint a mögéjük sorakozó udvartartás nehezíti meg, míg a háttérben megbújó mesélő követi és egészíti ki számunkra az eseményeket.

Többek között ezen motívumok gátolják szereplőink és a köztük kialakult szerelemi viszony több dimenziós ábrázolását, valamint a film társadalmi üzenetének elmélyítését. XV. Lajos alakjából kimarad az a király, aki csatlakozva elődjeihez, intézkedéseivel csak tovább feszített a francia társadalomban fennálló feszültséget. A hősszerelmes Lajos szerető apaként való ábrázolása tovább növeli a néző szimpátiáját: púpos, ám jámbor és istenfélő lányának (Capucine Valmary) zárdába vonulásakor a király magába roskad. Jeanne-t hasonlóan idealizálja a film, még az anyai szerepkört is ráruházza: du Barry grófnő sajátjaként neveli fel névleges férjének fiát, valamint a királytól ajándékba kapott bennszülött  kisfiút, akit a nemesi körök megvetése ellenére személyes szolgálójává nevez ki.

A Jeanne du Barry: A szerető mellőzve a kortárs történelmi drámák újító eszközeit, a mai néző számára talán ismeretlen, de felszínesen ábrázolt szerelmi tragédiát tár elénk. Az archetípusok szintjén ragadt hősökkel való azonosulás elmarad, így a végkifejlettel sem tudunk eljutni a katarzis szintjéig. Mindezek ellenére a kiváló színészi játéknak és az illusztris miliőnek hála két óra erejéig belefeledkezhetünk egy letűnt korszak valós és egyben valótlan világába.

A Jeanne du Barry: A szerető október 12-től látható a magyar mozikban.

Padányi Júlia

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!