Fókuszban Kritika

A tűz és jég dalol – Jégvarázs 2.

A Jégvarázs 2.-vel kapcsolatban az a legnagyobb meglepetés, hogy előbb véget ér, minthogy igazán elkezdődne.

Bár az Aranyhaj és a nagy gubanc masszívan sikeres és elismert animációs film volt, a Disney-nek mégis inkább 2013-ban sikerült újra átütően népszerűvé tenni a hercegnős meséket. A Jégvarázs jött, látott és győzött – a mai napig az egyik legnagyobb bevételt termelő Disney animációs alkotás. Képes volt elhozni egy új generációnak azt az élményt, amit az ’50-es években Hamupipőke, a ’90-es években pedig A szépség és a szörnyeteg jelentett a kicsiknek.

A musical és tündérmese újabb keveréke azonban akkora sláger lett, hogy szinte már jogos volt utálni (legalább egy kicsit).

A Let It Go betétdallal tele volt a rádió, a kisgyermekes szülők pedig kénytelenek voltak a Villám McQueen-témájú holmik után Jégvarázs-cuccokra költeni a gyerekekre szánt lóvét. A Disney az elkerülhetetlen folytatás előtt még két pofátlan rövidfilmet is kiadott Party láz és Olaf karácsonyi kalandja címen – amik kizárólag az első sikeréből éltek, sorozatosan utalgattak is rá. Egy valódi, számozott folytatás viszont több lehetőséget rejt a Disney sokadik aranytojást tojó tyúkja előtt.

Népszerű filmek folytatásaival eleve nehéz dolog mit kezdeni. Két kezünkön meg tudjuk számolni, melyik nagyszerű első film után tudták a készítők minimum hozni a szintet, ha nem überelni. A Jégvarázs azonban nem olyan világban játszódik, amit szigorúan le lehetne határolni. Andersen eredetijéhez hasonló észak-európai, fjordok közti meseföldön járunk, ahol a varázslat, a vidék és a karakterek interperszonális viszonya még rejt felfedezni valót.

Első blikkre a Jégvarázs 2. motiváltnak tűnik abban, hogy elszakadjon elődjétől.

Arendelle királyságában béke honol, az emberek szeretik egymást, még az uralkodót is, akinek csak a szíve nincs jégből. Húga, Anna továbbra is cserfes és bolondos lány, aki eljegyzés előtt áll, már amennyiben Kristoff képes lesz mit kezdeni pucabeli vérbőséghiányával, és megtalálja a megfelelő szavakat a lánykéréshez. Helyzetüket azonban ismeretlen természeti erők kavarják fel, akik veszélyeztetik a kicsiny birodalmat. Elzáék útnak is indulnak, hogy megfejtsék, mi okozza a bajt: egy mágiával elzárt erdőhöz vezetnek a nyomok.

A Jégvarázs 2. narratívájának elsődleges eszköze a felfedezés. Az elzárt vidék vörös levelekkel dúsított őszi esztétikája már eleve friss érzetet ad. Az új területek, ismeretlen karakterek, veszélyek és a nagyobb összefüggések pedig olyan helyzetekbe hozhatják hőseinket, amikben még nem láthattuk őket. De valahogy ez mégis elmarad:

a Jégvarázs karakterei nagyjából ugyanott tartanak a film végén, mint az elején, köszönhetően annak, hogy a forgatókönyvből kispórolták a konfliktusokat.

Emberi szinten Elza továbbra is egy függetlenedni vágyó, hideg figura, Anna pedig már-már túltolja az idegesítő kishúg sztereotípiát. Szándékozik is a film változást eszközölni a karakterekben, viszont nem építettek érzelmi csúcspontokat a sztoriba. Így pedig lehetetlen azonosulni Elza problémáival – amiket nehéz is lenne megfogalmazni –, Anna ragaszkodása pedig egy idő után már zavaróvá válik.

A Jégvarázs 2. alapjáraton döcög el a légvégéig, majd úgy marad abba, hogy szinte hiányzik belőle a harmadik felvonás: amikor kulminálódnak az események és eljön a hősök nagy megmérettetése, amire a film addig épült.

jégvarázs 2

Az érzelmileg megkapó események és a katarzis hiányát annak lehet betudni, hogy a szereplőknek nincs ellenpontja, akivel szemben felléphetnének. Nem egy rajzfilmes gonosz hiányzott a sztoriból, de hogy semmiféle antagonisztikus erő ne jelenjen meg a mesében, az már szinte bátor lépés. És jelen esetben teljesen súlytalanná teszi a történetet.

Pedig volt itt egy rejtély, amit az elején feldobtak. Egy sokkoló felfedezés lehetősége, valami, ami mindvégig hazugság volt. És mikor lehull a lepel, az szereplőinket esetleg összeugraszthatná, vagy megadhatná a történet tétjét. De sajnos egyik sem történik meg:

ami Elzáék számára kiderül, az szinte a legegyértelműbb, fordulatnak nem nevezhető reveláció egy olyan karakterrel kapcsolatban, akit nem is ismerünk, így fedezete sincs az eseménynek.

A több esetben arcot öltő természeti elemekkel (tűz, víz, levegő, föld) terhelt mágikus világ szabályrendszere annyira megtekert és absztrakt, hogy egy kisgyermek biztosan nem fogja érteni. És, ha már az alapkonfliktus sem átlátható, akkor csak annyit tehetünk, hogy végigkövetjük a kalandokon a lánytesókat, a nemes szívű suta fickót, annak szarvasát és a szüntelenül vidám beszélő hóembert. Inkább a karakterinterakciók lehetnek maradandók ebben az összességében elég felejthető moziban. Kristoff lánykérési próbálkozásai mókásak, Olaf poénjainak nagyjából fele még működik, és persze cuki állatos szegmensek is vannak, akkora kék szemű lényekkel, amekkorát a fókuszcsoportos felmérések visszaigazoltak.

A Jégvarázs 2.-t ugyanazok készítették, mint az elsőt, és azon kívül, hogy több ízben is visszautalnak a korábban történtekre, tényleg próbálnak valami mást hozni. Próbálkozásaik azonban megmaradnak szimpla igyekezetnek, hiszen filmjük egy ártatlan, és az első részhez képest kevésbé harsány alkotás, de üres, így nem tartalmaz olyat, ami legitimálná a létezését. Még igazán emlékezetes musicalbetétet sem, pedig két dalt is próbálnak a Let It Go sikerének megismétlésére pozicionálni.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..