Kritika

Jelbeszéddel énekelni – A Belier-család

A Bélier család (La famille Belier)

belier csaladTörténet egy olyan családról, ahol a legidősebb lány ráébred, hogy teljesen normális élete lehet, és közben a szeretteivel sem kell feladnia a kapcsolatát. A Bélier-család egy hagyományos, klasszikus, szeretetteljes és egy leheletnyit giccses francia film. 

Egy francia kisvárosban a polgármester elhatározza, hogy ipari parkot létesít a város szélén lévő mezőgazdasági területeken. A sajtkészítő Rodolph Bélier (François Damiens) felháborodik a döntésen, és elhatározza, hogy indul a polgármester választáson. Eközben lánya, Paula (Louane Emera) a gimnáziumi kórusba jelentkezik, ahol a tanára felfedezi, hogy a lánynak gyönyörű, földöntúli hangja van. Paula nehéz helyzetbe kerül, mert szülei és öccse süketként soha nem fogják megélni tehetségét.

A történet talán ismerős lehet azok számára, akik a kilencvenes években élesen követték a filmek világát. Németország 1996-ban készült el A csenden túl című dráma, amelyben Lara helyzete erősen emlékeztet Pauláéra, hiszen beszélőképességgel megáldva él egy süket családban, mígnem nagynénjétől kap egy klarinétot, és ezzel feltárul előtte a zene világa. Ugyanebben az évben Indiában is készült egy musical (Khamoshi: The Musical), amelyben egy süketnéma család lánya lavírozik a muzsika és a családja között.

A Bélier család (La famille Belier)A Belier-famíliában mindenki süket a nagyobbik lányon kívül, ez azonban életük döntő részében semmiben nem akadályozza őket. Nyilván Paulára jóval több feladat hárul (sokszor egészen kínos dolgok is), ettől függetlenül azonban kifejezetten szeretetteljes családi légkört alakítottak ki, otthonukban a humor legalább olyan fontos szereplő, mint gazdaságukban a sajt. A film is ezen idilli helyzetből indul ki, a játékidő első negyedében egyértelműen a vígjátéki elemek dominálnak, később viszont ez teljesen megváltozik.

„A giccs ellenére olyan A Bélier-család, mint a karakterei: nem hibátlan, de végtelenül szerethető.”

Az általam eddig nem sokra becsült Eric Lartigau rendező (olyan pocsék ripacskodások fűződnek a nevéhez, mint A mesterlövészek vagy a Ki ölte meg Pamela Rose-t?) két fontos döntést hozott Paula történetének elmesélésekor: egyrészt a felhőtlenebb, de bárgyúbb humor helyett a drámai ívre helyezte a hangsúlyt, másrészt főhősének nem kizárólag a lányt tette meg, hanem annak egész családját. Különösen fontos, hogy a polgármester választáson történő indulási szándékkal a szülőket nem pusztán karakterrel, hanem célokkal és motivációval is felruházták. Ráadásul az apa nem az ezredforduló környékére jellemző politikai korrektség mintapéldánya, sokkal inkább mondanám rá, hogy egy bárdolatlan gazda, mint süket polihisztor (amilyen egy azonos műfajú amerikai filmben lenne). Az anya (Karin Viard) szintén esendő, nárcisztikus alkat, mégis szeretjük őket, mert ők is teljes szívükből szeretik egymást és a gyerekeiket.

A Bélier család (La famille Belier)Bár egy famíliáról szól A Bélier-család, nyilván a legérdekesebb történet a főszereplő Pauláé. A lány válságba kerül, korábbi meghitt biztonságot nyújtó családjából ki kell lépni egy olyan ismeretlen területre, ahová a szülei nem fogják tudni követni. Vívódása éppen ellentétes a XX. század nagy felnövési dilemmáival: nem ő a furcsa, hanem családja (és itt a furcsát tágabban értelmezzük). Klasszikusan ilyen történet volt A gyerekek jól vannak, ahol a leszbikus szülei helyett édesapját keresi a főhős kamaszfiú. Teljes más értelemben Paulához hasonló, rendhagyó felnövés-történet zajlik a Csillagainkban a hiba főszereplőjével, ahol Hazel a betegsége miatt nem tartozik korosztályához, a nyitás a világ felé számára tragikus véget jelent. Az első pillantásra talán furcsa párhuzamokat sokáig lehetne sorolni, az biztos, hogy a hasonló (felnövés)történetek – ha jó kezek között készülnek el – tömegesen vonzzák a nézőket. A Bélier-család például Franciaországban tavaly az év második legnézettebb filmje volt (a Bazi nagy francia lagzik után).

Minden erénye ellenére nem hibátlan a film, például a Paula kistestvére (akit a valós életben is süket Luca Gelberg alakít) szála meglehetősen elnagyolt, sőt kissé ostoba. Ráadásul az egészet belengi egyfajta tévés zenei tehetségkutató-hangulat, ami különösen az utolsó negyed órában válik irritálóvá. Nem is lepődtem meg, amikor megtudtam, hogy a főszereplőt alakító Louane Emerát a francia The Voice-ban fedezték fel, amelynek egyik évadában második lett. A giccs ellenére olyan A Bélier-család, mint a karakterei: nem hibátlan, de végtelenül szerethető.

A film előzetesét itt találjátok. 

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com