Fókuszban Kritika

Kincsvadászok, suttyó edisön – Jó srácok

Mindenből az első a legemlékezetesebb élmény, különösen a felnőtté válás során. A Jó srácok kölykeinek saját bőrükön kell megtapasztalni a „Nagyok” csókkal, merevedési zavarokkal és szexszel fűszerezett, pajzán világát.

A szexuális érés régóta kedvelt témája a tinifilmeknek, amely az Amerikai pitével a 2000-es évek óta még nagyobb népszerűségnek örvend. Azonban minden sikerre vitt formula szépen lassan elavulttá válik, míg nem jön egy újabb kihívó. A Superbadben Jonah Hill és Michael Cera húzott egy váratlant, és ezt a tematikán belüli hangsúlyváltást kísérli meg a Jó srácok is. 

Max (Jacob Tremblay), Lucas (Keith L. Williams) és Thor (Brady Noon) kritikus ponthoz értek: hatodikosok lesznek, vagyis a pubertáskor rémálmaival néznek farkasszemet. Egy olyan buliba hívták őket, ami köztudottan a nagyfiúvá válás kapuja, hiszen üvegezni fognak. Ez pont kapóra jön mindhármuknak: Max szerelmi vallomásra készül, Lucas szülei válását emésztené, Thor pedig végre felvállalhatná énekhangját. Persze, csak ha jól teljesítenek, de mivel fogalmuk sincs hogyan kell smacizni, korrigálni szeretnék ebbéli hiányosságukat. 

Seth Rogen sosem az entellektüel vagy elegáns, sokkal inkább a megbotránkoztató és gyerekes humoráról volt híres. Az olyan alkotásokról, mint a Virsliparti és a Rossz szomszédság, amelyeket valószínűleg egy csipetnyi marihuána társaságában agyalt ki. A fenemód dilettáns A kezdet kezdete és a Rossz tanár íróiban odaadó társakra lelt. Gene Stupnitsky és Lee Eisenberg egy olyan komédiát hozott tető alá, amely hűen tükrözi a két fenegyerek filmográfiáját:

ostoba és kőbunkó. 

Pedig ígéretesen kezdődött. A film első előzetese előtt egy kedvcsináló videóban a három gyerekszínésszel maga Seth Rogen, mint a Jó srácok producere közli a rossz hírt: a korhatár besorolás miatt nem nézhetik meg a filmet, amelyben főszereplők. Ezt a fajta intrikát sikerült helyenként becsempészni a filmbe, a működő poénok java része emiatt működik. Lucas, mint a legjobb gyerek széles e világon, őszinte és szófogadó, édesanyja legjobb barátjaként pedig teljesen kikel magából, amikor feminizmussal vádolják. Ő az, aki torkaszakadtából üvölt két tinivel (Molly Gordon és Midori Francis), amiért „drogot hozattak egy kibaszott játszótérre”. 

A Jó srácok legjobb pillanatait a gyermeki naivitás és a média által agyonhasznált fogalmak, illetve társadalmi jelenségek síkján történő félreértések szolgáltatják. Rácsodálkozásuk a különös világra átélhető és végtelenül szerethető, hiszen mi magunk is voltunk kicsik, és

mi is hasonlóképp vártuk az első csókot, és legalább ekkora érdeklődéssel gondolkoztunk az análintrúder lényegén és funkcióján. 

Triumvirátusuk a film legnagyobb erénye, egytől egyig hitelesek ebben az ismeretlen világban, arról nem is beszélve, hogy a casting tökéletesen eltalált. Tremblay karrierje A szoba óta meredeken ível felfelé, A Goldberg családból ismerős Williams a stand-up új csillagává avanzsálhat, de még az elsőfilmes Noon is remek belépőt produkált.

Sajnos épp ők sínylik meg az alkotók és a producerek belső „harcát”. Minduntalan az az érzés ragadott magával, hogy az eredeti elképzelés, – a „csináljunk egy filmet, amelyet a szereplői meg sem nézhetnének” című alapötlet – két ellentétes történetként elevenedett volna meg. A rendező maga is az Állj mellém! és a South Park hibridének tartja a Jó srácokat. Ötvözni a ’80-as évek coming-of-age kalandfilmjeit a modern televíziózás felnőtteknek szóló animációk megbotránkoztató hangvételével, önmagában potens feltevés. Ennek megfelelően kapunk is drámát jószerivel, főleg a film legfrankóbb karaktere, Lucas által. Ám amint teret kapna a lelkizés, Thor megalomán ripacskodása révén azonnal a nyakunkba szakad egy raklapnyi péniszvicc, amelyet az összes létező permutációban elsütnek. Van gatyába tömött sörösüveg, példabeszéd közben bekövetkező erekció és persze a guminő, amelyet megcsókol egy 12 éves, aki nem érti, miért ragad és miért szorul a foga közé egy hosszú fanszőr. 

Értem én a humorforrást:

kisgyerek és szex, szex és kisgyerek, de attól, hogy ez ciklikusan ismétlődik másfél órán keresztül, még nem lesz tartalmas filmélmény.

Csupán egy obszcén próbálkozás, hogy felérjenek a rendező által ihletforrásként megjelölt klasszikusokhoz. Azonban az Állj mellém!-hez képest túlságosan felszínes a bajtársiasságot és az önmegvalósítást hirdető dráma, a South Park viszonylatában pedig túlságosan primitív és öncélú a botránykeltés. Átlépi, majd rá is vizel a jóízlés határára, és közben elhiteti, hogy magvas gondolatiságot tartalmaz. Keresem, de nem lelem. Hacsak nem az, hogy olyan rusnya világban élünk, amiben a szülők nyugodt szívvel mondanak áment egy felkérésre, miszerint volna egy film, amelyben egy tizenéves ráharap egy szájlabdára miután egy méretes dildóval feltartóztat egy rendőrt, és az ön csemetéjével képzeltük el.

A Jó srácok eleinte még aranyos és modern felfogása a felnőtté válás témájának, azonban villámsebesen kiüresedik, gátlástalan és ötlettelen vulgaritássá degradálva egy érdekes alapötletet. Ha úgy tetszik, Thor anális kéjeszközt minősítő megjegyzésével élve, „szarszagú”.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..