Kritika

Jobbára ártalmatlan – Sárkányvarázs

A sárkány megvan, de hol a varázs? A gyerek a legtöbb népmesétől többet kap, mint a Sárkányvarázstól.

A maga nem túl nagyra törő módján voltaképpen élvezhető mese a Sárkányvarázs. Csak az a kérdés, miért érnénk be a „C” kategóriával, amíg az „A” ligában például az Így neveld a sárkányodat tanyázik, a „B” szinten pedig, mondjuk, Süsü (ha már sárkányos animációs film a téma).

A Sárkányvarázs legnagyobb problémája, hogy nincs önálló karaktere – stílusa, humora, mesefelfogása, népi egyedisége vagy bármije –; olyan átlagos, mintha géppel tervezték volna. Az egyetlen kivétel a sidekick karakter, a mágikus denevér; ő emlékezetes jellem és állandó sikertelen varázslási kísérletei az egész film metaforájaként felfoghatók.

Az Így neveld a sárkányodat egy percében is több az ötlet, a személyiség, a humor és izgalom és látvány. A Sárkányvarázsban még azt a jelenetet, amit kimondottan varázslatosnak, gyereket lenyűgözőnek szántak – bizarr trip háromszarvú csigákon repülőcsúszkálva –, azt is elrontják a filmtől durván elütő, kilencvenes évekbeli diszkózenés aláfestéssel.

Túlzás összehasonlítani? Igaz, az Így neveld a sárkányodat világklasszis írók, rendező és látványtechnikusok műve, és a büdzséje negyvenszeresen múlta felül a kijevi Panama Grand Prix Animation Studio lehetőségeit ($165m vs. $4m). Merthogy a Sárkányvarázs ukrán film (Mykyta Kozhumiaka; rendezte: Depoyan Manuk): a kijevi stúdió első próbálkozása a nemzetközi sikerre. Működik is: a filmet 60 országban tervezik vetíteni, otthon szép siker lett és úgy írnak róla, mint „a valaha dicsőséges ukrán rajzfilmipar újraindításáról”.

Ebben a fényben minden jót, sok sikert kívánhatunk neki, és a hazai Vuk 2 és Macskafogó 2 után még irigykedhetünk is rá.

Node sárkány. Abból van a filmben egy különösen rusnya példány. Ez a röpgyík nem cuki és/vagy nemes, hanem ősi európai módra egy gyilkos szörnyeteg (illetve szeretne lenni, mert a mese persze nemigen engedi neki). Eredettörténete az ószláv „Cirill és a sárkány” történet egy variánsa; eszerint (tömören összefoglalva) Cirill egy husánggal lebunkózza a sárkányt és aztán az ószláv történetben csellel vízbe fojtja, a mostaniban… kiakasztja száradni, míg a lelke megszáll egy boszorkányt. Komolyan, a rajzfilm első percéből még horror is kerekedhetne.

Ugyanezekben az első percekben van csak jele animációs művészetnek. Az eredettörténetet rajzos stílussal, egyedi motívumokkal mintázták meg, valahogy úgy, ahogy a Kung Fu Panda tette. Aztán megelevenedik a film és oda a művészet: a 3D animáció ismét a kilencvenes éveket idézi; funkcionális, néhol aranyos, de az egyediségtől fényévekre van. A technikai színvonal első ránézésre az 1995-ös Toy Story, tehát körülbelül a húsz évvel ezelőtti csúcstechnika.

Már amikor kivehető, hogy mi is zajlik a vásznon. Jó hazai szokás szerint a sajtóvetítést tartó mozi kicserélte a vetítőgép izzóját egy bizonyára utolsókat pislákoló gyertyára a költségek csökkentése végett, és aztán ráerőltetett a nézőkre egy-egy rondán összekarcolt lencséjű, sötét 3D szemüveget. Az eredmény az, hogy míg a film előzetesei és plakátjai ezt a színes világot hirdetik…

… addig a moziban így nézett ki a film (a szerencsésebb percekben, ha épp nem barlangban játszódik a történet):

A gyerekkorombeli diafilm-vetítésnek jobb színei voltak. De ha megszerzed a filmet otthonra és este megnézitek a tévén, az is garantáltan nagyobb élmény lesz.

Történetében a Sárkányvarázs jobbára ártalmatlan:

vállalható, mert olyan egyszerű és általános mese,

és ha hunyorítunk, némi tanulság is kivehető az önbizalom és a leleményesség értékeiről. Két problémával küzd azonban. Az egyik a sztori alapvető egyszerűsége; hiányzik belőle minden olyan mélyebb motívum, ami pl. a nagyszerű Kubót, vagy a szintén „C” kategóriás, de legalább világos mondandójú, frissen bemutatott Ricsi, a gólyát értékessé teszi.

A másik, hogy részleteiben néha túl bonyolult ahhoz, hogy egy kisebb gyerek élvezze. Egyszerre több, olykor szétváló történetszálon halad, véletlenszerűen váltogat közöttük, gyakori párbeszédes magyarázatokat igényel a követése, és végül „a sárkánylélek megszállja a boszorkányt” szál miatt a gyereknek két nagyon eltérő karakter különböző manifesztációit is helyén kell kezelnie. A film indokolatlan zsúfoltsága azt a benyomást kelti, hogy eleinte valami hosszabbat és epikusabbat szerettek volna elbeszélni vele.

Bármennyire is elfogadható próbálkozás tehát a Sárkányvarázs, nem érdemes moziba menni érte. Az a gyerkőc, amelyik már hallott néhány népmesét, újat nem kap tőle. Amelyik még nem, az túl kicsi hozzá. Úgy pedig végképp nem érdemes moziba menni érte, hogy alig látni a vásznon – bár a filmet a cikk írásakor egy másik mozi 2D-ben játssza; ott akár még élvezhető is lehet.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.