Fókuszban Kritika

Batman nem ment meg minket – Joker

Todd Phillips eredetmozija, a Joker igazi reveláció, melyben a címszereplő, Joaquin Phoenix az őrült bohóc máza alatt annyi érzelmet facsar ki belőlünk, amennyit a kultikus gonosz szerepében előtte senki: nyugtalanságot, szánalmat és együttérzést.

Az első Oscarjáért sokszorosan túlteljesítő színész lassan húsz éve ringben van a szoborért (első jelölését a Gladiátorért szerezte), és a mai napig azon kevés aktorok sorát gazdagítja, akik többé-kevésbé haknizás nélkül, tudatosan építik karrierjüket. Így amikor Joaquin Phoenix áldását adja egy szerepre, arra érdemes is odafigyelni. Amikor úgy döntött, Batman nemezisévé változik egy önálló eredetmoziban, okkal kezdhettünk bizakodni, hogy valami különös van készülőben. Phoenix idáig látványosan vonakodott felülni a szuperhősfilm hullámra, ráadásul saját bevallása szerint nem is igazán kedveli őket. Azonban Jokernek maszkírozva immár a hollywoodi örök hipszter is átesett a tűzkeresztségen, mellyel kapásból egy gazdag és színes örökséget vett a vállára.

Míg Jack Nicholson vagy Jared Leto verziója egy nem túl nyugtalanító, kattant maffiavezérre emlékeztetett, addig Heath Ledger Oscar-díjas performansza már a filmtörténelem kitörölhetetlen része. A mítosz persze tagadhatatlanul táplálkozik a valóságból, ám a színész váratlan halála nem az egyetlen magyarázat, amiért Nolan A sötét lovagjának főgonosza átlépett az örökkévalóságba. Heath Ledger Jokerének koncepciója egyszerre üt el homlokegyenest ettől a mostanitól és állja meg rendkívül jól a párhuzamot.

Míg Nolan stílusteremtő trilógiájában Joker a személytelen félelemet, az ismeretlen tombolását jelenítette meg, addig Todd Phillips eredettörténetét a karakter elliptikus misztifikálása nyilvánvalóan nem hívhatta életre.

Jokerhez ezúttal személyes életútjának, pszichés előéletének felrajzolásával kerülünk közel,

melyhez az alkotók nem hívták segítségül a „szakirodalmat”, és a képregények eseményeit figyelmem kívül hagyva vitték vászonra a gothami gonosztevő háttérsztoriját (sok filmbéli döntés nyomán fixen blaszfémiát kiáltanak majd a Batman-fanatikusok). Azonban a két koncepció mégis rokonítható a zavarba ejtő aktuálpolitikai klímára és a jelen társadalmát nyomasztó felvetésekre adott határozott válaszokban.

A ’80-as évek Gotham Cityje a szakadék szélén egyensúlyozik: a szociális ellátórendszer recseg-ropog, a bűncselekmények a hétköznapok realitását képezik. A döcögő szemétszállítás miatt a Detroit vagy Chicago-szerű kikötő- és iparváros utcáit méretes „szuperpatkányok” szállják meg, hogy a budapesti nézők is könnyedén megtalálhassák az azonosulási pontokat. Ebben a városban tengődik az elfeledett munkásosztály tagjaként a mentálisan súlyosan sérült Arthur Fleck, aki alkalmi bohócműsorokból igyekszik eltartani beteg édesanyját, miközben a polgármester aspiráns oligarcha, Thomas Wayne és a Robert De Niro által megformált talk-show házigazda, Murray Franklin gondtalanul élnek az elit kényelmében és nyugalmában.

A rendező, Todd Phillips és Scott Silver forgatókönyve igényt tart a figyelmünkre: lassan, ráérősen fejti ki Arthur átlényegülését Jokerré. Viszont ez a metamorfózis a film teljes játékidejére ráterpeszkedik,

nem egyetlen pillanat alatt telik be a pohár és ömlik felszínre a tudattalan, hanem az őrület két órára lassított kattanását halljuk.

Arthur bizarr viselkedése kezdetekben kimerül a váratlan pillanatokban feltörő, kontrollálatlan nevetésekben, de ez a karakter nem az antiszociális személyiségzavarral küzdő lelketlen, sötét entitás. Ez a Joker saját álmokkal, vágyakkal és érzésekkel viszonyul a világhoz. Nem valamilyen felfoghatatlan túlvilági gonoszságot cipel magával a szíve helyén, csak egyszerűen fájdalmat.

A film hibátlanul beteljesíti az eredettörténet ígéretét, hiszen kis túlzással olyan beállítás sem nagyon van, amiben ne Jokerrel baktatnánk lefelé az őrület dohos pincéibe. Joaquin Phoenix pedig aligha meglepő módon a szíve és a lelke az egész sztorinak. Kivételes alakítással kelti életre ezt a komplex, rétegelt figurát, hajmeresztő fizikai játékával (a színész 23 kilót fogyott a szerepért) vadul pengeti a befogadó érzelmi húrjait, hiszen folyamatosan korrigálni kényszerülünk a viszonyulást a karakterhez.

Phoenix a döbbenettől kezdve a megvetésen át az empátiáig mindenféle reakciót kisajtol belőlünk.

A kegyelemdöfést a film apokaliptikus, pesszimista társadalomképe veszi be. A Jokerré válás a film valóságában egy elkerülhető folyamat, de a társadalom megfeledkezik gondoskodni Arthurhoz hasonló elesettjeiről. Ahogy a sztori antihőse kétségbeesetten próbál kapaszkodókat találni az életben – egyre romló mentálhigiénés állapotával küszködve – a szociális háló, megtagadva a megfelelő ellátást és méltóságot, lassan elengedi a kezét, hogy megalázva, kiszolgáltatottan, reményvesztetten merüljön alá az őrület bugyraiba. Todd Phillips az Összeomláshoz hasonlóan a külvilág közönyével és az elidegenedéssel magyarázza a filmbéli átváltozást, a kollektív felelősséget keresve az összeomló tudat hideg tombolása mögött.

Christopher Nolan a Bush-adminisztráció idején megélt félelmekből alkotta meg A sötét lovagot. A terrorizmus célja a zavarkeltés, egy hadászatilag kétségbeesett lépés, melynek célja, hogy káoszt teremtsen és elhatalmasodjon a kontrollvesztettség érzése a társadalmon, ezzel kierőszakolva, hogy az ellenség megfontolatlanul cselekedjen és hibát kövessen el. Nolan Jokere ebben utazott, a karakter legfrissebb inkarnációjának viszont nincsenek ilyen jól artikulált elképzelései, sem rendezett gondolatai a világról. Ezt a Jokert mi teremtettük.

Habár a cselekmény a DC univerzumában vagy 30-40 évvel ezelőtt játszódik, félreérthetetlenül a mának lett címezve. A nyugati jóléti államokban szélesre nyílt az olló a ritkás levegőjű elit és a leszakadó, alsó társadalmi csoportok között, ami elvágta a kommunikációt. Kívülről szemlélve alig értjük a világszerte egyre több regnáló vezetőt számláló populista ideológia térnyerését: Duterte, Trump vagy Bolsonaro diadalát, a Brexitet. A világszerte cserben hagyott, elfelejtett munkásosztály tömegei megunták, hogy pár évente mindig felbukkan egy tűzoltó az elitből (esetünkben Bruce Wayne apja), aki azt ígéri, megmenti az égő házat a pusztulástól. Ezek a tömegek elkezdtek a lángoknak szurkolni. Az új Joker ennek a sértett elégedetlenségnek válik a szimbólumává Gothamben.

A filmbéli megmozdulások vészjósló, apokaliptikus képsorai a demokrácia egyre drámaibb válságának apropóján kongatják a vészharangot.

A helyi establishment tagjai továbbra is a szolidaritás, a humánum és az egyenlő bánásmód jegyében igyekeznek beállítani a morális iránytűt anélkül, hogy bármilyen viszonyuk lenne a nyomorgó tömeg valóságához. Robert De Niro, aki A komédia királyához hasonló szerepben brillírozik, ezt a közeget reprezentálja. A late night show-k képmutató világa egy ürügy arra, hogy az elit hátba veregesse saját magát. A cselekmény során periodikusan felbukkanó Murray-show hazug csillogása, valamint a nyirkos hétköznapokkal és az elhatalmasodó őrületével küzdő Arthur valósága két teljesen különböző Gotham Cityt fest le, melyek nem létezhetnek sokáig párhuzamosan egymás mellett anélkül, hogy egymásba érnének.

A készítők ígéretéhez híven a Jokert valóban több szál fűzi egy megdöbbentő karaktertanulmányhoz, mint a szuperhősfilmek zsáneréhez, bár az őrült bohóc eredettörténete valószínűleg a köpenyes igazságosztók hollywoodi dominanciája nélkül aligha készülhetett volna el. Todd Phillips filmje azonban sokkal több rétegen diadalmaskodik: kellemetlen társadalomkritikát borít a nézőkre, miközben fanyar hangon beszél a média (és az új média) jellemdeformáló erejéről és a boldogságkultusz hazugságáról. Ilyen mélyre még nem ástak a képregényfilmek világában.

Papp Atilla

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..