Kritika

Jöttünk, láttunk, elképedtünk – Szerelmem, New York

Szerelmem, New York

Szerelmem, New YorkA Géraldine Nakache-Hervé Mimran rendezőpáros Szerelmem, New York című vígjátékában öt kultúrsokkos állapotban vergődő francia fiatal kálváriáján keresztül ismerhetjük meg (ha eddig nem ismertük volna) az amerikai way-of-life és a vele való találkozás legnagyobb kliséit.

A film

Három agyalágyult francia srác, Michael, Nabil és Sylvain New Yorkba repül, hogy meglátogassák gyermekkori barátaikat, Gabrielle-t és Samiát. A Nagy Alma eleinte lenyűgözi őket, idiótán botladoznak a felhőkarcolók között, mindenre tátott szájjal rácsodálkoznak, Obama arcképével a pólójukon kiabálják az elnök nevét, és ha bárkivel beszédbe kell elegyedniük, rögtön kínosan leblokkolnak. Annyira élvezik a kalandot, hogy úgy döntenek, maradnak. A két New Yorkban élő lány – akik közül az egyik egy idősök otthonában dolgozik, a másik egy híres színésznő asszisztense – igyekszik segíteni nekik eligazodni az ismeretlen világban. Később azonban kiderül, hogy ők maguk sem mozognak benne éppen otthonosan.

A fiatal színészek bájos arca, ismerősnek ható mosolya és tanácstalan grimaszai mögött súlyos ellentmondások bujkálnak. Miért viselkedik úgy a három srác, mintha ők nem multikulturális környezetben nevelkedtek volna? Szülővárosuk, Párizs tudomásom szerint egy bevándorlóktól és turistáktól hemzsegő, ezerarcú világváros. Nem kellene a fogyasztói társadalom látványos visszásságain, New York kulturális sokféleségén, vagy az egymásnak gyakran ellentmondó hagyományok, szokások színességén megbotránkozniuk. Ezt alátámasztja többek közt az is, hogy a két gyermekkori barátnőt – bár mindkettő franciának vallja magát – vonásaik egyértelműen arab ősök leszármazottjaként azonosítják. A Samiat alakító Leila Bekhti és a filmet rendező páros egyik tagja, a Gabrielle szerepét játszó Géraldine Nakache – aki egyébként az Életrevalókat jegyző sikeres rendező, Olivier Nakache kishúga – algériai zsidó családból származik. A filmben ez egy mindenki számára természetes, kérdésként fel sem merülő helyzet – amivel nincs is semmi gond.Szerelmem, New YorkA fiúk színpadias reakciói az „olvasztótégely” felemás világára azonban teljesen értelmüket vesztik. Hiába mondják egymásnak, hogy „Hülye francia vagy!”, miközben saját bénázásukon viccelődnek; valójában szimplán hülyeként viselkednek (például amikor gereblyének nézik a zsidó menórát), vagy, ha már sztereotípiákban gondolkodunk, egyenesen hülye kelet-európaiként. Nyilvánvaló, hogy New York a világ metropolisai között is különlegesnek számít, de az a káosz, amit a francia nagyvárosi fiúk fejében látszólag előidéz, számomra értelmezhetetlen és kliséktől terhes – amin a képeslap- és reklámfilm-esztétikát vegyítő filmstílus sem segít.

A humoros szituációk előidézésére ürügyként használt, túlzott megdöbbenések közepette nem marad idő az igazán lényeges kérdések kivesézésére és az összetettebb karakterek kibontására. A három srác közül Sylvainnek nyílik fel a szeme legelőször: ő figyelmezteti Samiat, hogy törődnie kellene az otthon egyedül betegeskedő édesanyjával. A gyermeki kötelesség- és bűntudat kérdésének beemelése érdekes dinamikát indíthatna, ha tanúi lehetnénk Samia vívódásának, de a forgatókönyv ezt a kérdést egy-két gyors jelenettel végleg elintézi. Hasonlóképpen a levegőben lóg Gabrielle egyik idős ápoltjának, a csípős nyelvű francia néninek, Madame Hazannak (Marthe Villalonga) a karaktere, aki ugyanennek a problémának a másik oldalát mutathatná meg, hiszen a gyermekei őt is magára hagyták. Történeteik kifejtetlenek maradnak, pedig sokkal mélyebb tartalmat hordoznak, mint az őket megillető képernyőidőt jogtalanul bitorló hisztérikus, abszurditásba hajló túlzásokkal ábrázolt színésznő (Sienna Miller) alakja.Szerelmem, New YorkA film eredeti címe tükörfordításban: A Mi New Yorkunk. De az öt fiatal közül kinek sikerül valóban meghódítani, vagyis a magáévá tenni a várost? Miközben mindannyian nagy beleéléssel éneklik a Frank Sinatra-féle New York, New Yorkot, és vihogva szelfiznek a város kultikus épületei előtt, a néző elbizonytalanodik rajongásuk hitelességében. És vajon lehet-e a mások javára történő lemondásnak valódi katarzisa, ha az áldozathozatal nem döntés, hanem kényszer?

A lemez

Az ADS Service kiadványa nem tartalmaz extrákat.

 

Avatar

Magyar Vivien

Ez a szerző még nem töltött fel információt. Ígérjük, hamarosan pótolja!

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya