Kritika

Jövőnk a csillagokban – Csillagok között

Ha a jó sci-fi az emberről beszél, akkor a Csillagok között a műfaj csúcsa. Nolan hátrahagyta a hűvös logikát és emberközpontú sci-fi drámát készített. (Spoilermentes kritika.)

„A legjobb film eddigi életemben”, mondta kolléganőm: a Csillagok között hatalmas mű. Christopher Nolan (Eredet, Batman-trilógia) új alkotása intellektuális teljesítmény: kiáltás a szellemi sötétség ellen. Monumentális dráma: az emberség próbája szélsőséges körülmények között. Vizuális élmény. És műfaji ritkaság: egy optimista, humanista sci-fi.

Érzelmileg könnyen túltölthet. Nehéz átélni még a vászon előtt is mindazt a hullámvölgyet és hullámhegyet, amin átvisz. És mivel gondolatébresztő is – ebben ambíciózus, hasonlít a nagy klasszikusokra –, még csak el sem révedhetsz fölötte büntetlenül. Többször megnézendő, három óráját sűrűn kitöltő film. Új Űrodüsszeia, valóban.

A Csillagok között elsősorban az ember természetéről szól, az erejéről és esendőségéről, képességeiről hallatlan helyzetekben. Nem kalandfilm: dráma. Christopher (és Jonathan) Nolan olyan, mint Asimov, írtam az Eredet után: „hideg logikával épít világokat, de a szereplői kidolgozatlanok.” A Csillagok között viszont megmutatja, hogy a két Nolan fivér igenis képes a karakterépítésre.

interstellar_csillagok_kozott_2

Muszáj is nekik. Mert az igazi varázslat az, hogy a két Nolan a maga realitásában képes megmutatni mind a mélységet, mind a magasságokat az ember lelkében. Hogy a hős nem fehér lovag, a bukott jellem nem gonosz, a gyönge nem omlik össze teljesen, és az erős sem örök-rendületlen: mindenki esendő, ritka a racionalitás, és mégis megvívják azt a harcot! A csillagok közé nem képregény-hősök mentek, hanem valóságos homo sapiensek. Valóságosabbak a Gravitáció vagy az Apollo 13 hőseinél is.

„az utazás: az maga az optimizmus”

És ezzel együtt a Csillagok között visszahozza az optimizmust a science fictionbe. Kétfajta métely is terjed a világban, és a film mindkettővel csatába száll. Az egyik a borús jövő képzete. A túl népszerű disztópia. Szó se róla, a Csillagok között is egy pusztuló Földről való menekvésről szól, de ez a menekvés csoda, a bátorság diadala, a korai felfedezők szelleme a csillagok között újjászületve. A hit, hogy van tovább!

A másik a sötét babonaság. Hogy nem volt holdraszállás. Hogy semmi dolgunk a csillagok között. A földhözragadtság. Nolan egész filmje kiáltás a szellemi posvány ellen.

A film illúziók nélkül mesél ebben is. A krioszoba padlója úgy néz ki, mint egy gimnáziumi uszoda zuhanyzója, a hajó zsúfolt, durva. „Mint egy tengeralattjáró az űrben” – mondta a rendező. De az utazás: az maga az optimizmus.

interstellar_csillagok_kozott_1

A Csillagok között egyébként impresszív szellemi munka eredménye. A szoftver, ami a filmbéli fekete lyuk látványát tervezte, végül asztrofizikai kutatóeszközzé vált, mert kiderült: matematikája a jelenleg létező legfejlettebb szimuláció ezen a téren. A forgatókönyvön négy évig dolgozott Jonathan Nolan (először még Spielberg számára). A legtöbb díszletet megépítették, Christopher Nolan igyekezett a minimumon tartani a vizuális effekteket. És például Hans Zimmernek egészen új zenei stílust kellett kidolgoznia a rendező kedvéért, eldobva a játékos vonósokat és a dobokat (szó se róla, Zimmer a szakrális választásban, az orgonán is remekel).

Nyilván nem hibátlan a film. Néhány párbeszéd giccses. Sok benne a technikai következetlenség, néhány történetbeli is akad – ezekről, hogy elkerüljem a spoilert, nem beszélek (de aki tud történetet írni egy fekete lyukkal következetlenségek nélkül, jelentkezzen bátran). És a legnagyobb fájdalmam, hogy maga a sci-fi sztori kissé túl egyszerű, az irodalomban rég lerágott csontnak számítana: éppen a spekulatív fikció rajongóinak nem tud újat mondani a film.

interstellar_csillagok_kozott_5

Mutatni igen. Lelkesíteni is. „Óda az emberi űrrepüléshez” – mondta Nolan; ott is fénylik benne a NASA emblémája, és minden rakéta, robot, űrruha, minden megviselt folyosó, minden lélegzetelállító, messzi táj, a fagyott felhőktől a fekete lyukig, és legfőképpen minden emberi áldozat arra akar serkenteni: nézz föl! Sic itur ad astra, mondta Apolló Ascaniusnak: hőstettekkel lehet eljutni a csillagokig! Minden film, ami serkenti a fölfelé tekintés vágyát, maga is hőstett. Nolan a távoli jövőnket építi.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya