Kritika

A versenyló halála – Judy

Judy Garland sikeres gyerekszínészből vált hamisítatlan musicaldívává, miközben magánélete meglehetősen kuszán és tragikusan alakult. A Renée Zellweger főszereplésével készült Judy szerencsére nem éri be annyival, hogy csak tisztelegjen hősnője előtt.

Joggal csömörlöttünk meg az utóbbi években a showbiznisz szereplőiről szóló életrajzi filmek emelkedés-bukás-újjászületés narratíváitól, a filmesek mégsem állnak le, újabb és újabb zenészek/színészek életét citálják a vászonra. Így kerülhetett sorra a huszadik század egyik legikonikusabb és legtragikusabb sorsú énekes- és színésznője, Judy Garland is, akiről Peter Quilter Brodaway-t és West Endet megjárt darabja alapján forgattak filmet. A Judy azonban kilóg az egy kaptafára készülő zenész biopicek közül (Rocketman): egyedi történetívével és tragikus hangoltságával mélyebb konklúziókig jut el.

A Judy szomorú különlegessége, hogy nem egy ismeretlenségből a világhírig tartó, botlásokkal teli életutat mutat be, hiszen Judy Garland mindig is híres volt és mindig is szenvedett. Mint a film is utal rá, kétéves korában szerepelt először színpadon mutatványos szülei „jóvoltából”, hogy aztán sikerre éhes anyja az MGM stúdióba szerződtesse. A harmincas években ő volt a stúdió legragyogóbb üdvöskéje – épp ezért változatos kínzásoknak és megaláztatásoknak (a film a szexuális zaklatást is meglebegteti) tették ki a rendkívüli hangú kamaszlányt, hogy a munkabírását és a külsejét egy gyereksztárhoz illőre alakítsák. A Judy azonban csak három-négy jól elhelyezett flashback-kel idézi meg ezt az Ózzal tetőző időszakot; helyette az események végpontját, Judy életének

kevésbé ismert, hanyatló korszakát dolgozza fel a film

az utolsó nagy siker, egy londoni koncertsorozat révén.

Eme két idősíkból annak ellenére bontakozik ki egy teljes élet, hogy kulcsfontosságú események maradnak ki teljesen – a film célja nem Judy Garland karrierjének lexikonszerű végigkövetése, hanem ennél céltudatosabban, fókuszáltabban azon ugrás feltárása, ami a félbetört, megmérgezett gyerekkortól egyenesen a drog- és alkoholfüggőségig, az anyagi nehézségekig, a gyerekeitől való elszakadásig és az általános boldogsághajszolásig vezetett. A Judy fő, 1968-as történetszála magába olvasztja a korábbi évtizedek minden keserűségét és sikerét, néhány hónapnyi cselekménye kellően tartalmas ahhoz, hogy a színésznő egész sorsának mutasson tükröt.

A film alapján a kis Judy Garlandból Louis B. Mayer és csapata sikerrel nevelt olyan versenylovat, aki egyvalamit tud: futni. Arra idomították gyógyszerekkel, manipulációval és lelki terrorral, hogy mennie kell, akármit is gondol, akárhogy is érzi magát. Ez a belevert profizmus pedig még felnőttként is legyőzi az összes testi-lelki nyavalyáját, ahogy kilép (vagy kilökik) a reflektorfénybe – csak közben egymás után hoz rossz döntéseket és megállíthatatlanul épül le az egészsége. A kisujjában van a szakmája, játszva kezeli a munkát érintő kihívásokat, ám a magánéletében tehetetlen, hiszen senki nem tanította meg neki, hogy itt hogyan kellene boldogulnia. Éppen ellenkezőleg, azon voltak, hogy

eltöröljék a civil Frances Gummot a bájos Judy Garland javára.

Judy Garland küzdelme reménytelen küzdelem, hiszen minden ellene szól, mégis nagyon lehet izgulni érte, hogy ezúttal ne rontsa el: visszatérhessen a gyerekeihez, sikerüljön az ötödik házassága, szeresse a közönség vagy egyszerűen kialhassa magát. A film elsősorban az emberi kapcsolatain keresztül festi meg Garland portréját: ahogy az új férjével, régi férjével, nagylányával, kisgyerekeivel, menedzserével vagy egy hétköznapi meleg párral viselkedik, az öniróniával ellensúlyozott fájdalma (ami remek humorral fűszerezi a filmet) számtalan arcát mutatja meg. Garland egzisztenciális erőfeszítéseit még szomorúbbá teszik ezek a lopott boldog órákat tartogató kötelékek, amiket a könnyfakasztó finálé koronáz meg. Aki pedig nem tudja betéve Garland életrajzát, annak sokkoló lehet a végső felirat, ami egyértelműsíti, hogy a tartalmas karrier pontosan mely szakaszát dolgozta fel a film.

A Judy működőképessége nagyban múlik Renée Zellweger átlényegült, Golden Globe-jelölést érő játékán, nem mellesleg lenyűgöző hangján, én mégis a színházi berkekből érkező Rupert Goold célorientált rendezését hangsúlyoznám. Bár nyilvánvaló elvárásnak tűnik, hogy egy életrajzi film a címszereplő és a tárgyi környezet tökéletes lemásolásán túl állítson is valamit a hőséről, neadjisten általa közvetítsen valamifajta általános érvényű üzenetet, az elmúlt évek gyakorlata többnyire csak felszínes vállalásokat (Bohém rapszódia) mutatott e téren. A Judy viszont kiköszörüli az életrajzi filmes csorbát, hiszen nem csupán tragikus, de plasztikus és életszerű figurának mutatja be elképesztően tehetséges főszereplőjét, miközben a showbizniszről, a hollywoodi stúdiórendszerről is erős ecsetvonásokkal mond ítéletet.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya