Kritika

Boxoffiszaurusz – Jurassic World: Bukott birodalom

Jó kis kalandfilm, dinoszauruszokkal. A Jurassic World: Bukott birodalom szép ipari munka, de csöppet sem Jurassic mozi.

Ahogy a folytatások távolodnak Spielberg Jurassic Parkjától, úgy válnak egyre közönségesebb és emiatt megbízhatóbb kalandfilmekké.

Hol is tartunk? Húsz évvel az első Jurapark pusztulása után a parkot újjáépítették, ám a hübrisz ismét vesztét okozta: az élet a 2015-ös Jurassic Worldben is utat tört magának, látványosan és véresen.

Most szabad dinoszauruszok kóborolnak a Nublar szigeten. És a plakát ismét azt hirdeti, hogy „az élet utat tör”, és bizonyos kutatók már megint visszatérnek dinót menekíteni a szigetre (nem Ian Malcolm, ő csak cameo szerepet kapott), és hátuk mögött egy gonosz csapat szerveződik, élén egy kapzsi fővadásszal, és… visszaviszik a dinókat a szárazföldre, és… nem láttuk mi már ezt a filmet egyszer?

De bizony. Ahogy a Jurassic World lemásolta a Jurassic Park történetét, úgy a Bukott birodalom is lemásolta az Elveszett világét.

Ám a párhuzam véget ér a narratíva alapjainál. A Jurassic World: Bukott birodalom valójában nem annyira Jurassic film, mint amennyire egy

valamivel zsánerátlag fölötti minőségű, de azért generikus kalandfilm,

történetesen dinoszauruszokkal.

Az első három Jurassic film karaktervezérelt sztori volt: szereplőinek erősségeire és gyöngéire épült a meglehetősen egyedi történet. Az ellenfél nem egy csapat mook volt, hanem – Crichtonhoz és Spielberghez méltóan – filozófiaibb jellegű: leginkább a természet ereje, karmokkal és fogakkal persze, és mellette az emberi önzésben testet öltő káosz. Most azonban a karakterek egydimenziós zsánersztenderdek. A cselekmény nem őket követi, hanem csupán körülöttük bonyolódik egy formulaszerű forgatókönyv szerint. És az ellenség immár tisztán emberi: a természet erejének semmi köze az eseményekhez.

Valóban; amiben új a Bukott birodalom – és ezt egy csöppet sem szeretem –, az a közönséges erőszak. Oké, az eddigi filmekben is embereket zabáltak a dinoszauruszok. Ez a dolguk. De az ember ember elleni harca, az egymásra lövöldözés, a gyilkosság eddig nem volt része a Jurassic világnak. A Bukott birodalom bizony messze távolodott Spielberg eredendően jószívű világlátásától és ejtette a morális univerzumot.

Érdekes azonban, hogy

mint zsáner kalandfilm mennyire hatékony alkotás.

Műfaján belül jobb munka, mint a harmadik rész, amellyel Joe Johnston rendező ugyan hű szeretett volna maradni a spielbergi szellemiséghez, de amibe nem szorult elég mesterségbeli tudás. És lesznek majd, akik szerint jobb a kissé túl random második résznél, az Elveszett világnál is (én ugyan nem vagyok közöttük; imádom azt a filmet). Továbbá kétségtelenül kalandosabb, mint a 2015-ös Jurassic World, amelynek első felét bizony igenis a gyermeki rácsodálkozás tette ki. A Bukott birodalomból teljesen hiányzik „a hű és ha”. Bezzeg az elejétől fogva ott „a futás meg a sikoltozás!” (Félelmetes, hogy Ian Malcolm egysorosai sok esetben hogy ráillenek magára a franchise-ra is.)

Igaz ugyan, hogy kalandfilmként semmit nem ad hozzá a már ezerszer látottakhoz; ugyanúgy, mint a rémes Solo: Egy Star Wars történet, ez a film is bejáratott kalandsablonokból áll – némelyik egyenesen a korábbi Jurassic filmek jeleneteinek másolata, esetleg más kameraállásból. Mégis hatásos: kiválóan építi fel és vezeti az izgalmat. Látvány terén megelégszik a sziget szabad terein szaladgáló, aztán egy kastély szűk folyosóira szoruló dinókkal; mindkét terep – a tágas természet és a klausztrofób belső – is szerepelt már sokkal érzékletesebben is a franchise során (a szabad tér nagyságát a Jurassic World érzékeltette szépen, az épületbelsőben való menekülést és bujkálást természetesen az első film). De mindettől még tátott szájjal figyel az ember: a Bukott birodalom a hollywoodi ipari tudás egyik kiváló terméke.

Miért történt így? Miért kellett kiirtani a Jurassic Parkból a szerzői minőséget?

Hollywood gőzerővel kutatja azokat a témákat, amelyek bármilyen szociokulturális háttér nélkül az alapvető emberi kíváncsiságra játszanak rá. Innen jönnek a legnagyobb globális sikerek” – írta a Jurassic Worldről készült elemzésünk három évvel ezelőtt. –  „Akiknek pedig már eddig is gondjuk volt a papírmasé karakterekkel, azok kerüljék el messze az ilyen filmeket, hiszen a jövő nagy sikereiben kizárólag archetípusok (…) szerepelnek majd.

És lám, a filmet idehaza június 7-én láthatjuk, és a világ nagy részén már mozikba is kerül a következő hetek során, azonban hazájában, az Egyesült Államokban csak június 22-én érkezik. Ezt a filmet generikus kaland jellegével, a nyugati moralitás ejtésével, a könnyen azonosulható egydimenziós karakterekkel, a sablonok szerint felhúzott háromíves forgatókönyvvel együtt egy globális közönségmasszának szánják.

Ha Ian Malcolm három éve nekünk dolgozott volna, most azt mondaná: „Utálom, hogy mindig igazam van.

Ami a legjobban jellemzi a Bukott birodalom elboxoffiszauruszosodását, az az, hogy látványosan eltűnt belőle az a gyermeki rácsodálkozás – ami Spielberg első filmjétől kezdve mindegyik Jurassic epizódban jelen volt. Még a 2015-ös alkotás is erre épített: erénye az volt, ahogy elérte, hogy a nézőben összekeveredjék a fiktív és a valóságos nézőpont; ahogyan a gyerkőc álmélkodott a park egyre csodásabb látványosságain, úgy álmélkodott a közönség a filmén.

Ebből a Bukott birodalomban semmi sem maradt. Ezért a Bukott birodalom legszebb, legszívfacsaróbb és érzelmileg egyetlen igazán hatásos jelenete az, amelyikben a brachiosaurust elnyeli a sziget végzete. Ő volt az első dinoszaurusz, amelyikre – akire! – a Jurassic széria hősei és a mozinézők együtt rácsodálkoztak. Most ő búcsúztatja a sorozat lelkét. Innentől csak az akció marad.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya