Kritika

Boxoffiszaurusz klónozva – Jurassic World: Világuralom

Behemót, de jellegtelen produkció: a Jurassic World: Világuralom se a szabadon kóborló dinoszauruszokkal, se a Sattler-Grant-Malcolm csapattal nem tud mit kezdeni.

Megérkezett a Jurassic World sorozat harmadik része: a Világuralom (Dominion) történetében a dinoszauruszok az egész világon elterjedek, és az őket begyűjtő gonosz nagyvállalat ellen az eredeti Jurassic Park főszereplői, Ellie Sattler, Allan Grant és Ian Malcolm is harcba szállnak.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Amilyen kiváló ötlet, oly gyenge kivitelezés. A film alig kezd valamit a világot benépesítő dinoszauruszokkal, és a derekas játékidő dacára a nagy színészhármas is haszontalan. Az ok a fantáziahiány: a Világuralom derivatív, ötlettelen mozifilm, a korábbi részek elemeiből összetákolva.

Ahogy a folytatások távolodnak Spielberg Jurassic Parkjától, úgy válnak egyre közönségesebb kalandfilmekké” – pedig az öt film után végre kiszabaduló dinoszauruszok ígérete csábító. Már a harmadik rész végén is izgalmas volt látni a repülőgéppel együtt szálló pteranodonokat, no és a Jurassic Park univerzumának mindig is központi filozófiai kérdése volt, hogy mi lesz, ha „az élet utat tör”. Spielberg második része már beeresztett egy Rexet egy amerikai városba; gyorsan befogták, ám ez a félóra így is az első három Jurassic Park film egyik legelgondolkodtatóbb (és legizgalmasabb) epizódja maradt.

Most, hogy az egész bolygó a dínók játszótere lett, Colin Trevorrow rendező alig ad nekik teret.

Néhány vágókép a szabadban futkározó és embereket rémisztgető dinoszauruszokról, pár raptor egy követhetetlen városi üldözésben megfuttatva: Steven Spielberg fantáziája a félóra alatt sokkal gazdagabb eredményt hozott, mint a Világuralom két és fél órája. Ahol dínó feltűnik, az másolat: a befogási jelenetek a második rész dinoszaurusz-hajtását idézik fel; az olasz Dolomitok éppen olyan sűrű erdővé jellegtelenednek, mint a korábbi részek esőerdői; a laboratóriumok és a föld alatti vasutak a régi parkokra hajaznak.

A Világuralom másik nagy dobása, hogy visszahozza az 1993-as eredeti film néhány főszereplőjét. Laura Dern mint Ellie Sattler, a paleantológus; Sam Neill mint Alan Grant, a régész; és Jeff Goldblum mint az ikonikus Ian Malcolm, rocksztár matematikus: őket valóban jó látni. Dern, Neill és Goldblum élvezik a szerepet, újrateremtik klasszikus figuráik megjelenését, és az ember elérzékenyül az eltelt évtizedeken… úgy öt percig. Aztán valahová haladniuk is kellene – és ezalatt nem azt értem, hogy a sorozatban hatodik olyan zárt folyosóra vagy bányába, ami videojáték-pályára emlékeztet, hanem, mondjuk, régvolt kapcsolatukban…?

De menekülésük a folyosókon át, botladozásuk a dinoszauruszlábak között; a Kapcsoló, Amit Meg Kell Nyomni a Park Működéshez – mindet láttuk már.

Ahogy személyközi viszonyaikat és karaktereik jellegzetességeit is. (És még így is látványos a kontraszt Bryce Dallas Howard és Chris Pratt jóval unalmasabb új karaktereihez képest.)

Ami a sztorit illeti, a dinoszauruszok és a régi színészgárda voltaképpen csak kellékek benne (a film főgonosz lényei génmódosított óriássáskák – komolyan, mintha egy dinoszauruszos filmben nem lenne jobb jelölt), és a film kb. harmadától már folyamatosan zajló akció a tempót is megöli, mert olyan, mint a folyamatos ordítás: zajjá redukálja minden elemét. A látvány pragmatikus; technikai profizmusa ellenére a film messze elmarad – például – a Monsterverse (a Godzilla– és King Kong-filmek) új darabjaitól, megint csak a fantáziahiány miatt.

A Világuralom így minden ígérete ellenére furcsán szűk látókörű film.

Nem ébreszti fel bennünk a világot átfogó kaland érzését, sem az évtizedeket átfogó történetét, és végképp nem ébred fel a szívünkben a rácsodálkozás sem – az a gyermeki öröm, ami az első Jurassic Park filmeket örökké teszi (és még az első Jurassic Worldben is működött). Nem válik be a film sem az új trilógia, sem (különösen) az eddigi hat rész lezárásaként sem, bármit is nyilatkoztak e szándékról korábban – még önmagában is lezáratlan, mert nem mer vállalni semmilyen konstruktív megoldást.

Miért alakulhatott így? Az első Jurassic World film (szintén Trevorrowé) főhajtás volt a régi Jurassic Park előtt: miközben alaposan kitágította annak univerzumát, néha meghatóan felidézte Spielberg eredetijét; izgalmas, bár butuska akcióval is szolgált; és a működő park bemutatása a képzeletnek is teret adott. A második, a Jurassic World: Bukott birodalom (J. A. Bayona rendezésében) már jócskán elmaradt ettől a színvonaltól: arctalan, erőszakos, a rácsodálkozás érzését félrehajító tucat-kalandfilm lett belőle. A harmadik Jurassic World előtt tehát két nyilvánvaló út állt: vagy visszatér ahhoz a karakteresebb, egyediségét vállaló stílushoz, amit Spielberg nyitott meg oly régen, vagy tovább halad a személytelenedés és kockázatkerülés felé (amely trend oly sok francise leszálló ágát okozza).

Trevorrow és a stúdió megpróbált valamiféle középúton haladni.

A rendező azt nyilatkozta, hogy a film tónusát „tudományos thrillerként képzeli el, hogy jobban illeszkedjen Michael Crichton regényeihez, amelyekre a Jurassic Park franchise eredetileg épült”. Az eredeti színészek visszahívása is azt a célt szolgálja, hogy a filmet minél jobban összekapcsolja az eredeti trilógiával (a nosztalgia-faktoron túl). Érezhetőek a próbálkozás nyomai – a Világuralom még unalmával együtt is határozottan jobb és „jurassicparkabb” alkotás, mint a frusztrált és néha egyenesen gonosz Bukott birodalom volt. De azért a próbálkozás mégiscsak elbukik a Világuralom laposságán. A Jurassic World: Világuralom „valamivel zsánerátlag fölötti minőségű, de azért generikus kalandfilm, történetesen dinoszauruszokkal” – ugyanúgy, ahogy a második részről kellett írnom.

Nagyobb bátorság, több fantázia kell ahhoz, hogy egy harmincéves filmsorozatot nagyköltségvetésű mai filmmel zárjanak le (vagy folytassanak) – és az önreflexió sem árt. Talán minden folytatást a Wachowskiknak kellene rendezniük.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés