Kritika

Boxoffiszaurusz klónozva – Jurassic World: Világuralom

Behemót, de jellegtelen produkció: a Jurassic World: Világuralom se a szabadon kóborló dinoszauruszokkal, se a Sattler-Grant-Malcolm csapattal nem tud mit kezdeni.

Megérkezett a Jurassic World sorozat harmadik része: a Világuralom (Dominion) történetében a dinoszauruszok az egész világon elterjedek, és az őket begyűjtő gonosz nagyvállalat ellen az eredeti Jurassic Park főszereplői, Ellie Sattler, Allan Grant és Ian Malcolm is harcba szállnak.

Amilyen kiváló ötlet, oly gyenge kivitelezés. A film alig kezd valamit a világot benépesítő dinoszauruszokkal, és a derekas játékidő dacára a nagy színészhármas is haszontalan. Az ok a fantáziahiány: a Világuralom derivatív, ötlettelen mozifilm, a korábbi részek elemeiből összetákolva.

Ahogy a folytatások távolodnak Spielberg Jurassic Parkjától, úgy válnak egyre közönségesebb kalandfilmekké” – pedig az öt film után végre kiszabaduló dinoszauruszok ígérete csábító. Már a harmadik rész végén is izgalmas volt látni a repülőgéppel együtt szálló pteranodonokat, no és a Jurassic Park univerzumának mindig is központi filozófiai kérdése volt, hogy mi lesz, ha „az élet utat tör”. Spielberg második része már beeresztett egy Rexet egy amerikai városba; gyorsan befogták, ám ez a félóra így is az első három Jurassic Park film egyik legelgondolkodtatóbb (és legizgalmasabb) epizódja maradt.

Most, hogy az egész bolygó a dínók játszótere lett, Colin Trevorrow rendező alig ad nekik teret.

Néhány vágókép a szabadban futkározó és embereket rémisztgető dinoszauruszokról, pár raptor egy követhetetlen városi üldözésben megfuttatva: Steven Spielberg fantáziája a félóra alatt sokkal gazdagabb eredményt hozott, mint a Világuralom két és fél órája. Ahol dínó feltűnik, az másolat: a befogási jelenetek a második rész dinoszaurusz-hajtását idézik fel; az olasz Dolomitok éppen olyan sűrű erdővé jellegtelenednek, mint a korábbi részek esőerdői; a laboratóriumok és a föld alatti vasutak a régi parkokra hajaznak.

A Világuralom másik nagy dobása, hogy visszahozza az 1993-as eredeti film néhány főszereplőjét. Laura Dern mint Ellie Sattler, a paleantológus; Sam Neill mint Alan Grant, a régész; és Jeff Goldblum mint az ikonikus Ian Malcolm, rocksztár matematikus: őket valóban jó látni. Dern, Neill és Goldblum élvezik a szerepet, újrateremtik klasszikus figuráik megjelenését, és az ember elérzékenyül az eltelt évtizedeken… úgy öt percig. Aztán valahová haladniuk is kellene – és ezalatt nem azt értem, hogy a sorozatban hatodik olyan zárt folyosóra vagy bányába, ami videojáték-pályára emlékeztet, hanem, mondjuk, régvolt kapcsolatukban…?

De menekülésük a folyosókon át, botladozásuk a dinoszauruszlábak között; a Kapcsoló, Amit Meg Kell Nyomni a Park Működéshez – mindet láttuk már.

Ahogy személyközi viszonyaikat és karaktereik jellegzetességeit is. (És még így is látványos a kontraszt Bryce Dallas Howard és Chris Pratt jóval unalmasabb új karaktereihez képest.)

Ami a sztorit illeti, a dinoszauruszok és a régi színészgárda voltaképpen csak kellékek benne (a film főgonosz lényei génmódosított óriássáskák – komolyan, mintha egy dinoszauruszos filmben nem lenne jobb jelölt), és a film kb. harmadától már folyamatosan zajló akció a tempót is megöli, mert olyan, mint a folyamatos ordítás: zajjá redukálja minden elemét. A látvány pragmatikus; technikai profizmusa ellenére a film messze elmarad – például – a Monsterverse (a Godzilla– és King Kong-filmek) új darabjaitól, megint csak a fantáziahiány miatt.

A Világuralom így minden ígérete ellenére furcsán szűk látókörű film.

Nem ébreszti fel bennünk a világot átfogó kaland érzését, sem az évtizedeket átfogó történetét, és végképp nem ébred fel a szívünkben a rácsodálkozás sem – az a gyermeki öröm, ami az első Jurassic Park filmeket örökké teszi (és még az első Jurassic Worldben is működött). Nem válik be a film sem az új trilógia, sem (különösen) az eddigi hat rész lezárásaként sem, bármit is nyilatkoztak e szándékról korábban – még önmagában is lezáratlan, mert nem mer vállalni semmilyen konstruktív megoldást.

Miért alakulhatott így? Az első Jurassic World film (szintén Trevorrowé) főhajtás volt a régi Jurassic Park előtt: miközben alaposan kitágította annak univerzumát, néha meghatóan felidézte Spielberg eredetijét; izgalmas, bár butuska akcióval is szolgált; és a működő park bemutatása a képzeletnek is teret adott. A második, a Jurassic World: Bukott birodalom (J. A. Bayona rendezésében) már jócskán elmaradt ettől a színvonaltól: arctalan, erőszakos, a rácsodálkozás érzését félrehajító tucat-kalandfilm lett belőle. A harmadik Jurassic World előtt tehát két nyilvánvaló út állt: vagy visszatér ahhoz a karakteresebb, egyediségét vállaló stílushoz, amit Spielberg nyitott meg oly régen, vagy tovább halad a személytelenedés és kockázatkerülés felé (amely trend oly sok francise leszálló ágát okozza).

Trevorrow és a stúdió megpróbált valamiféle középúton haladni.

A rendező azt nyilatkozta, hogy a film tónusát „tudományos thrillerként képzeli el, hogy jobban illeszkedjen Michael Crichton regényeihez, amelyekre a Jurassic Park franchise eredetileg épült”. Az eredeti színészek visszahívása is azt a célt szolgálja, hogy a filmet minél jobban összekapcsolja az eredeti trilógiával (a nosztalgia-faktoron túl). Érezhetőek a próbálkozás nyomai – a Világuralom még unalmával együtt is határozottan jobb és „jurassicparkabb” alkotás, mint a frusztrált és néha egyenesen gonosz Bukott birodalom volt. De azért a próbálkozás mégiscsak elbukik a Világuralom laposságán. A Jurassic World: Világuralom „valamivel zsánerátlag fölötti minőségű, de azért generikus kalandfilm, történetesen dinoszauruszokkal” – ugyanúgy, ahogy a második részről kellett írnom.

Nagyobb bátorság, több fantázia kell ahhoz, hogy egy harmincéves filmsorozatot nagyköltségvetésű mai filmmel zárjanak le (vagy folytassanak) – és az önreflexió sem árt. Talán minden folytatást a Wachowskiknak kellene rendezniük.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!