Kritika

Kamarakamera – Amnézia

Before+I+Go+To+Sleep+New+Picture+(2)Amikor három klasszis színész, egy neurotikus helyzet és egy tehetséges rendező-forgatókönyvíró találkoznak, a néző joggal bízhat benne, hogy a végeredmény izgalmas lesz. Az Amnézia be is váltja a hozzáfűzött reményeket, Rowan Joffe parás, érzelemgazdag, bár néhol némileg manipulatív mozit pakolt össze.

Ha valamit, ezt a filmet nyugodt szívvel nevezhetjük jutalomjátéknak. Nicole Kidman az elveszett, amnéziás feleség, és Colin Firth a helyzetet hullámzóan kezelő férj szerepében egyaránt kimagaslóan teljesítenek – Joffe kellően tág játékteret adott sztárjainak, akik éltek is a felkínálkozó lehetőséggel. A trió harmadik tagja, Mark Strong húzta a rövidebbet, neki ezúttal nem jutott nagyságához méltó szerep – amit ráosztottak, azt viszont kifogástalanul hozza. Amint látjuk, a színészekben nincs hiba, sőt, Nicole Kidman alakítása önmagában megéri a mozijegy árát.

Joffe (…) hétköznapi helyzetekből komponál vérfagyasztó pillanatokat

Szerencsére azonban Rowan Joffe ennél jóval többet kínál nekünk: egy csavaros sztorit, ami pont akkor hozza a fordulatot, amikor már tökéletesen elaltatta a nézőt. A S.J. Watson Mielőtt elalszom című regényében vázolt alaphelyzetet számtalanszor láttuk már: az amnéziában szenvedő Christine (Nicole Kidman) próbálja felidézni balesete körülményeit, miközben minden éjszaka elfelejti az előző napon történteket is. Nem tudja, kiben bízzon, a férjében (Colin Firth) vagy orvosában (Mark Strong ), aki arra bíztatja, ne számoljon be házastársának a kezelésről. Ő sem tudja, mi sem tudjuk. Joffe jól adagolja a feszültséget, hol az egyik, hol a másik férfi malmára hajtva a vizet. Amikor pedig már éppen letennénk a voksunkat, akkor teker egyet a történeten.beforebanner

Az amnézia hálás téma, nem egy rendezőt ihletett már meg, gondoljunk csak Nolan Mementójára, Soderberg Mellékhatásokára vagy a könnyedebb műfajból Az 50 első randira. Az emlékezetvesztés remek eszköz a mozaik kockákból való építkezéshez, a félelemkeltéshez vagy a váratlan fordulatokhoz – nincs ez másként most sem. Joffe Christine kiszolgáltatott és rémült állapotát illusztrálva hétköznapi helyzetekből komponál vérfagyasztó pillanatokat így segítve elő a teljes azonosulást. A feszültséget még tovább fokozza, hogy főhősnőjét teljesen elszeparálja a világtól – még ha az a valóságban nem is elérhetetlen a számára. A kamaradrámai helyzet teszi fel a pontot az i-re, ami miatt a teljes játékidő alatt fogjuk a karfát – jobban mondva az utolsó 3 percet leszámítva, ahol Joffe egy nagy adag sziruppal nyakon öntött happy enddel csapja agyon a mindvégig tökéletes egyensúlyban lévő filmet. De ez legyen a legnagyobb bajunk.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya