Kritika

Pár nap boldogság – Falling

A Falling egy generációs szerelmi történet az orosz-ukrán háború árnyékában.

A fiatal ukrán író-rendező, Marina Stepanska első nagyjátékfilmjével rögtön a közép-európai térség legnevesebb fesztiválján, Karlovy Varyban mutatkozott be: a Falling (eredeti címmel: Strimgolov, azaz hanyatt-homlok) a „második legfontosabb” szekcióban, az East of the Westben versenyzik. A film egy rövid életű, de mély kapcsolat története, amely egy véletlen találkozásból bontakozik ki, és hirtelen nagyon komolyra fordul. A problémás múltú és jelenű fiatalok esélyeit a környezetük (bizalmatlan, elhidegült családi kapcsolatok) és a világpolitika (háború) is rontja. A Falling talán legnagyobb leleménye, hogy sikerrel csőbe húzza a nézőt: a számos veszélyforrás megismertetése után végül meglepő helyről érkezik meg a fiatal Anton végzete.

A Falling Stepanska bevallása szerint nagyon személyes történet, konfliktusait és karaktereit a saját környezetéből, a forradalom utáni Ukrajna mindennapjaiból merítette. Éppen ezért nagyon fiatalos, nagyon harcos-szenvedélyes és nagyon ukrán filmet láthatott a közönség a fesztiválvetítésen, ahol az alkotók is megjelentek (és Stepanska nem mulasztotta el az alkalmat, hogy politikai üzenetet fogalmazzon meg egy Oroszországban bebörtönzött honfitársáért kiállva).

Ugyanekkor a Falling látványos elsőfilm: mindent akar, és persze mindent nem ér el (a törekvések kudarcát jól példázza, hogy interjúnk közben Stepanska a film egy olyan rétegét emelte ki, amely felett én könnyedén elsiklottam volna). A film összetett, ezért kissé széttartó célkitűzésekkel operál: nehéz eldönteni, hogy inkább szerelmi történetet, vagy politikai-társadalmi kirohanást látunk.

A rendező viszont amellett érvel, hogy ezeket a rétegeket nem is lehet szétszálazni a filmben, ahogyan a mai Ukrajnában sem.

És valóban: az elsősorban generációs filmként értelmezhető mozi elválaszthatatlan Ukrajnától, de kérdésfelvetései külföldi szemmel is átélhetőek. A háború egyszerre távoli, mégis mindennapos fenyegetése, a fiatalok céltalansága, a fatolvajok, a drog- és alkoholfüggőség, a bűnözés és a szegénység talán kissé túl sűrűen is bukkan fel Anton és Kátya történetében. A körülmények súlya nemcsak a főszereplőkre, hanem a filmre is ránehezedik, pedig a legtisztább történetszál kettejük szerelme, amely a német Victoriát idézi (a fiatalok ugyanúgy egy buliban találkoznak, majd a sorsuk összefonódik, és az alkalmi kapcsolat kényszerűségből azonnal komoly megpróbáltatások elé néz).

Ám míg a Victoria legnagyobb erénye (a bravúros technikai kivitelezés mellett) a sodró lendülete volt, a Falling a terhes mellékszálak miatt néhol vontatottá válik. Máskor viszont remekül működik a figurák titkaiból fakadó suspense, magába szippant a rohanásuk a végzetük felé, a kettejük közti ellenállhatatlan vonzalom pedig egyenesen a Kifulladásig legendás ágyjelenetének szenvedélyét idézi. Csak remélhetjük, hogy mind Marina Stepanskáról, mind a két fiatal színészről, Dasha Plahtiyról és Andriy Seletskiyről hallunk még.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com