Így készült a Dunkirk-film! Na, nem az a Dunkirk, hanem egy brit propagandamozi, és nem is Nolan műhelyében, hanem Lone Scherfig legújabb filmjében, a Their Finestben.
Szándékosan vagy sem, az ex-dogmás (Olasz nyelv kezdőknek), majd a nemzetközi produkciókkal párhuzamosan érzékeny romantikus filmekre váltó (Egy lányról, Egy nap) dán Lone Scherfig legújabb filmje nagyjából egyszerre készült el Christopher Nolan várva várt háborús eposzával, a Dunkirkkel. A Their Finest ezért akaratlanul is meglovagolja a Dunkirk körüli felhajtást:
Scherfig filmje ugyanis olyan, mintha a Nolan-mű kulisszái mögé vezetne.
A történet szerint ugyanis 1940-ben a brit propagandagépezet ifjú üdvöskéje, Catrin Cole (Gemma Arterton) egy dunkirki „hőstettben” látja meg az ideális filmtémát. Bár a sztoriról (egy női ikerpár a nagybátyja csónakjával részt vett az evakuációban) hamarosan kiderül, hogy nem egészen úgy történt, ahogy az újságban megírták, Catrin addig csűri-csavarja a szálakat, amíg összeáll a szívmelengető, nemzeti büszkeséget dagasztó romantikus-hősies-kutyás kalandfilm. Amilyen maga a Their Finest is.
A Karlovy Vary-i filmfesztivál törekszik rá, hogy minél több világpremiert tűzzön műsorra – ugyanakkor természetesen sok fesztiválkedvencet is bemutat (így láthattuk többek közt Cannes után a How To Talk To Girls At Parties-t vagy a Csábítást). Számomra érthetetlen módon ide sorolható a Their Finest is, ami viszont inkább egy álmos vasárnapi mozi, mint egy merész fesztiválfilm – mégis megjárta Torontót, Londont és Sundance-et.
A Their Finestet a humor és az önreflexió mellett a női nézőpont emelhetné ki a társai közül (legutóbb például: Menedék). Miközben mókás képet kapunk a brit Információs Minisztérium működéséről, természetesen Catrin életébe, rajta keresztül pedig a nők háborús életlehetőségeibe is bepillantást nyerünk. Az első pont megbízhatóan működik: a Catrin és kollégája, Tom Buckley (Sam Clafin) közti párbeszédek frappánsak, miközben Bill Nighy kedvére parádézhat a piperkőc és önhitt filmsztár szerepében.
A második két vonás viszont nem elég erőteljes és konzekvens ahhoz, hogy igazán karakteressé vagy újszerűvé tegye a filmet. Catrin ugyan élő karakter, a női filmek készítésének gondolata pedig előremutató gondolat, mégsem viszik el a hátukon a filmet: a nőiség hullámzóan van jelen a filmben.
Az önreflexió pedig egyszerűen nem elég merész vagy pimasz ahhoz, hogy néhány mosolynál többet váltson ki a nézőből.
Ami a sokféleségben állandóságot teremt a Their Finestben, azok a kiváló brit színészek, és a „kötelező”, bár furcsán megcsavart romantikus szál. Ugyan az első pillanattól egyértelmű, hogy Catrin és Buckley vonzódik egymáshoz, és a fordulatok többsége is kiszámítható, a románc szépen építkezik – majd váratlan befejezés kap. Ami talán akkor válna elfogadhatóbbá, egyszersmind többé egy felesleges melodramatikus fordulatnál, ha a fentebb vázolt nőiség kidolgozottabb és hangsúlyosabb lenne, azaz Catrin újabb életszakasza kellően megalapozottnak tűnne. Így viszont a film nem több egy kedves, olykor szellemes, mégis feledhető darabnál, melyben a legemlékezetesebb vonás éppen egy cseppnyi kellemetlenség.
