Kritika

Kelj fel és járj! – Katie Says Goodbye

Az amerikai függetlenfilm kisajátítja magának a kisemberek gondjait – hiszen a fősodor már rég csak hősökben gondolkodik. Pedig Katie hős. A Mannheim Filmfesztiválon vetített Katie Says Goodbye torz, mégis érzékeny és inspiráló film.

Katie búcsút mond – megragadó címet választott első filmjének Wayne Roberts rendező. A címszereplő, Katie (Olivia Cooke) egy tizenéves lány a leszakadó Arizona egyik világvégi településén. A főhős sorsa kegyetlenül nehéz: pincérnőként fizeti tespedő anyja (Mireille Enos) helyett a lelakott lakóautó bérleti díját, a keresetét pedig alkalmi prostitúcióval egészíti ki az útszéli kávézó kamionosaival, köztük Bearrel (Jim Belushi). Katie mégis boldog: fillérenként teszi félre a pénzt, hogy egyszer elvándoroljon nyugatra. Álma olyan erősen lebeg a szeme előtt, hogy még a kereset-kiegészítését sem éli meg rosszul.

[mks_pullquote align=”left” width=”300″ size=”18″ bg_color=”#609492″ txt_color=”#ffffff”]A Mannheim Nemzetközi Filmfesztivál Németország második legrégebbi filmfesztiválja: idén 66. alkalommal rendezték meg. A korábban a kelet- és nyugatnémet filmesek fő találkozóhelyeként működő esemény fénye megkopott, mára inkább regionális jelentőségűvé vált. Ennek ellenére még mindig élvezetes filmeket kínál – mint például az amerikai Katie Says Goodbye ­–, és nem kis büszkeségünkre az idei fesztivál retrospektív tiszteletét tette Szabó István munkássága előtt. A rendezvény nem ismeretlen a magyarok előtt: 2009-ben a zsűri nagydíjával méltatták Moldoványi Ferenc Másik bolygó c. filmjét.[/mks_pullquote]

Katie élete akkor billen meg, amikor megismerkedik a börtönből frissen szabadult autószerelővel, Brunóval (Christopher Abbot). A szótlan, látszólag sérült fiú nehezen nyílik meg. Kapcsolatuk mozgatórugója a lány akaratereje, a domináns fél mégis a fiú marad. Katie még boldogabb. Kérdés, hogy mit szól ehhez a kies környezet.

Ízig-vérig amerikai függetlenfilm a Katie Says Goodbye több szempontból is.

A leszakadó Amerika hiteles ábrázolása teljes erővel megjelenik benne – épp idén szedtük össze a legfontosabb alkotásokat a témában. A kisvárosi légkör szintén visszatérő elem – legutóbb a Cinefesten vetített Columbus kapcsán merengtem azon, hogy mennyire összeforrt a műfajjal ez a közeg. A függetlenfilmekben gyakorta feltörekvő vagy pusztán csak tehetséges színészek nyújtanak kiváló alakítást (kiemelendő az Én, Earl és a lány, aki meg fog halni c. filmben megismert Olivia Cooke, aki hamarosan Steven Spielberg megafilmjében, a Ready Player One-ban lesz főszereplő). De jellemző jegynek számít a párbeszéd-központúság, a tömegjelenetek hiánya, a szűk közösség, mint feszültség- vagy konfliktusforrás. Ez a kedvenc amerikai műfajom – ugyanis szerintem ez a kategória nem pusztán gyártástörténeti képződmény, hanem egy teljesértékű, érett, kifejlett zsáner. És ezt a filmet annak ellenére szerettem, hogy kétségtelenül nem a legjobb változat ugyanarra a témára.

Katie Says Goodbye megroppan üzenetének súlya alatt. A történet íveként Katie örvénylő spirálba kerül, egyre mélyebbre süllyed a leszakadt közegben, látszatboldogságát – vagy épp a lesújtó környezet boldog látszatát – mégis csak nehezen tudják kikezdeni. De végül sikerül. Csakhogy a tetőpontig vezető út dramaturgiai fordulatai egy ponton túl hiteltelenné válnak, ami talán a legnagyobb hiba egy hangsúlyozottan szociográfiai megközelítésű történet esetében. A film kulcsa az utolsó jelenet, amelyben Katie talpra áll: azon áll vagy bukik a nézői megítélés, hogy a motiváló lezárást magunkévá tudjuk-e tenni, vagy a kétkedés győzelmeként elutasítjuk a végkifejletet. Én az előbbit éltem át, ezért maradt meg pozitív élményként az alkotás.

Wayne Roberts rendezői koncepciója világosan kidomborodott előttem, akárcsak annak hiányosságai. A nagy kérdés számomra, hogy a műfaji jegyek erős dominanciája mekkora keretet szabott az alkotónak. Vajon nem lehetett volna például egy lágyabb közegbe illeszteni a cselekményt? A filmben ugyanis a műfaji hagyományokhoz híven ütközik a társadalmi dráma az egyén lelki válságával (lásd még: Holdfény, Winter’s Bone – A hallgatás törvénye), csakhogy Katie személyisége egyszerűen jobban felépített, mint a vele történő események. A rendező mindenesetre nem hagyja lezáratlanul a kérdésemet: következő filmjének címe az lesz, hogy Richard Says Goodbye, a címszereplőt pedig Johnny Depp alakítja majd. Kíváncsian várom, a gondolatiság milyen irányba fejlődik majd.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com