Kritika

Kedv, remények, lillák – Poligamy

“Kedv, remények, Lillák, Isten véletek”  írja Csokonai a Reményhez című versében, s tapintat rá velünk a lényegre ma is ama bizonyos női szeszélyről. Párkapcsolati társasjáték, amely nem is annyira a szabályokról, mint az emberi viszonyok sokszínűségének lehetőségéről szól. Elsőfilmesként meglehetősen jól.

De ne itt kezdjük! Kezdjük ott, hogy tele van az ország egy elbaltázott, semmit mondó poszterrel, olyannal, ami félrevezeti a naiv mozilátogatót. Látunk rajta egy „A Valami Amerika alkotóitól” feliratot, amit még a marketing szöveg számlájára írunk. A bonviván Csányi Sándor és a jelentéktelennek tűnő Tompos Kátya azonban kifejezetten irritáló. Mert Csányi Sándor tényleg alamuszi, olyan kis jólfésült papucsférj, Tompos Kátya pedig semmiképpen sem jelentéktelen rivnya.

És éppen ettől jó a film. Csányit igenis más szerepben látjuk. Hiába hörgünk föl elsőre kajánul, na persze, „ilyen mázlija” is csak a forgatókönyvíró Andrásnak lehet; hamar rájössz, ahogy a film is említi: hiába, senkinek se könnyű. Hamar más lesz a téma: Lilla eltűnt, helyette más-más lillák jönnek. Egyik nap hisztis, másik nap barna bús szemű és melankólikus, harmadnap borsófőzelékes családanya, sztriptíztáncos vagy hipergazdag szőke ciklon. András pedig rájön: neki az első Lilla kell.

Csányi egyébként nagy súlyt kap a vállára. Az állandóan változó nők miatt nincs igazán női főszereplő. Tompos Kátyát sincs időnk igazán megszeretni. Csányinak kell tehát egyedül elvinnie a filmet. A Kontroll óta nem volt ennyire egyedül a vásznon. Hiába a sok nő.

Orosz Dénes elsőfilmes rendező az apró kis szösszenetekben zseni. Az egyetemen forgatókönyvíróként végzett fiatal szemmel láthatóan a pár másodperc alatt megragadható és leírható viszonyok feltárására képes leginkább. Megragadni egy-egy jelenetben azt, ami mindenkiben és mindig benne van; magamra ismertetni Andrásban vagy Lillában meg Lillában meg Lillában. Apró, ellesett pillantások, félszavak, életérzés meg mifene, no meg persze minden előző szerelem abban, aki a végén – spoiler, marha nagy spoiler, ki ne gondolná – ismét visszatér, önmaga lesz. Férfiúi szabadságvágy és az otthon melege és biztonsága – ez itt a kérdés.

Az előzetesen a „magyar Hugh Grant filmet” beharangozóknak szerencsére nem lett igazuk. Az igazi érzelmeket nem valótlan módon, hanem barátságosan megjelenítő film magyar romkom. Mint ilyen, eddig ritka volt jó minőségben idehaza. Az új generáció talán ezt is meghozza.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, felelős szerkesztő. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés