Fókuszban Moziban

Néha rossz, ha a halott halott marad – Kedvencek temetője

Forrás: letterboxd.com

Erős túlzás volna, hogy minden hétre jut egy újabb Stephen King-adaptációról szóló hír, de tény, hogy a kultikus író rajongóit nem hagyja magára Hollywood. Most éppen a Kedvencek temetőjét porolta le.

A legutóbbi két, nagyvásznon bemutatott King-történet, az Az és A Setét Torony a tekintélyes számú listának két, egymástól tetemes távolságra elhelyezkedő pólusa. A hét lúzer kölyök és a halált hozó Pennywise vérfagyasztó, mégis szeretnivaló párbaja a toplistákba repítette az Azt. Ellenben A Setét Torony lelketlen tipikussága messze alulmúlta az elvárásokat, és az igazán egyedi regényfolyamot egy fantáziátlan tucat-fantáziafilmmé degradálta.

Egy könyv képi megjelenítése persze eleve nem egyszerű mutatvány, hiszen az olvasók kielégítése az egyik legfontosabb feladatuk a filmeseknek. Ha ráadásul mindez egy világhírű bestseller-író többmilliós rajongótáborát érintő projekt, aminek nem mellesleg már van egy viszonylag sikeres feldolgozásra, akkor az adaptáló jobban teszi, ha felkészül a verbális meghurcoltatásra is. A Kedvencek temetőjével a Tiszta tekintet rendezőpárosa, Kevin Kölsch és Dennis Widmyer már-már lehetetlen küldetésre vállalkoztak.

Forrás: youtube.com

Louise (Jason Clarke) és Rachel Creed (Amy Seimetz) két gyermekükkel a bostoni nyüzsgést maguk mögött hagyva próbálnak új életet kezdeni Ludlow kicsiny városában. Sorvezetőjük az ismeretlen erdőségben szomszédjuk, Jud (John Lithgow), aki beavatja őket a telkük határán elterülő kisállattemető történetébe. Az idős férfi egyre közelebb kerül a családhoz, kiváltképp Ellie-hez (Jeté Laurence), így, miután a kislány cicáját elüti egy kamion, a kézenfekvő megoldás, a Kedvencek temetője helyett a telekhatáron túl, a vészjósló hegytetőn kísértetiesen terpeszkedő, egykori indián temetkezési helyet javasolja Louise-nak. Az őrület akkor kezdődik, amikor Church visszatér halottaiból. Csakhogy már nem ugyanolyan.

A Kedvencek temetőjéről írva elkerülhetetlen az összehasonlítás a mára klasszikussá érett, Mary Lambert-féle feldolgozással. Azonban hiba lenne ízekre szedni a duót, hiszen amennyire hasonlóak, annyira el is térnek egymástól. Teljesen más kor szellemét vizualizálják, és a különbség már a látványvilágból is szembeötlő. Az 1989-es film tónusa világos, egyszerű, hétköznapi, míg az ideit javarészt a sötétség uralja, a kezelhetetlen, baljós árnyak. Egészen másképp merítenek az alapműből, Kölschék kifejezetten kerülnek bizonyos mellékszálakat, amivel több időt engednek a cselekmény fősodrának.

Noha a Kedvencek temetője nemcsak az első filmtől, hanem az alapműtől is rengeteg alkalommal eltér – amitől az elvakult King-rajongók fintoroghatnak – a cél mégis szentesíti az eszközt.

A cél pedig a hangsúly megfelelő elhelyezése, az Állattemető eszméjéhez hűen. Creedék haláltusája majd’ 40 év távlatából is az elmúlás feldolgozhatatlanságáról, a gyász leküzdhetetlenségéről mesél, ami most a remek színészi alakítások és a szorongató atmoszféra miatt még jobban fáj. Clarke (Terminator: Genysis) kétségbeesett könnycseppjei, Seimetz (Feltörő színek)  bűntudata az elhunyt nővére felé és Lithgow (Csillagok között) rossz tanácsai miatt keletkezett lelkiismeret-furdalása mintha valóban a sajátjaik volnának. Ezek az emberek a saját hibájuk miatt szenvednek, a maguk kreálta helyzet szorongatja őket. Éppúgy, ahogy a nézőt az atmoszféra. A ködös temetőbe szektaként masírozó állatmaszkos gyerekek, vagy a testének csavarodását tétlenül végignéző Rachel látványa egyaránt méltók a King-örökségre.

Az esetek döntő többségében sajnos mégis inkább az egyszerűbb megoldás mellett döntöttek a készítők. Az agyonhasznált horror-klisévé avanzsált jump scare-eket nem voltak hajlandóak feláldozni, és bár akadnak ötletes darabok, egy ilyen mélységű és félelemforrásban gazdag történetet nem volna szabad eltékozolni kiszámítható trükkökkel.

Forrás: empireonline.com

Matt Greenberg (A hetedik fiú) és Jeff Buhler (A csodagyerek) forgatókönyvírók azonban meglépték azt, amire senki sem számított. Egy olyan csavart eszközölt a klasszikus történet leglényegesebb pillanatában, ami egy plusz jelentéstöbblettel vértezte fel, az eddigieknél is komolyabb kérdéseket felvetve egy meglepő logikai rendszerbe helyezte. A Kedvencek temetője akkor rúgott először kapufát, amikor e csavar köré építették a film előzetesét, ezzel sokakat megfosztva a sokkoló élménytől. Másodszor pedig akkor, amikor az erős felütés után a felmerülő kérdésekkel csak elvétve foglalkozva rohamtempóra kapcsolt, a játékidő utolsó harmadát vérgőzös bosszúhadjárattá redukálta.

Ennek ellenére az elpuskázott helyzetek nem elegendőek ahhoz, hogy porba tiporják a Kedvencek temetője erényeit; a kiváló színészeket, a hátborzongató hangulatot és az innovatív alkotói hozzáállást. Kölschék elhantolták Lambert filmjét az indiántemetőben, ami visszatért. Csak nem ugyanúgy.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..