Kritika

Egy művészmozi a zsarnokságról – Kedves elvtársak

dear comrades

A kommunizmus és az elnyomó rendszerek bűneiről nehéz a mai generációk számára is átélhető filmet készíteni. Andrej Koncsalovszkij Kedves elvtársak (Dear Comrades) című drámája könyörtelen szembesítés a múlttal, de vajon mennyire hozza testközelbe a 60 évvel ezelőtt történt tragédiát?

Összehasonlítva a nemzeti szocializmusról és a kommunizmusról készült filmek számát, a mérleg egyértelműen az előbbi kategória felé billen. Ennek oka, hogy míg a nácizmus és a fasizmus a II. világháborúban történelmi vereséget szenvedett és legnagyobb felelőseit számon kérték, addig a szélsőbaloldali rendszerek évtizedekig igyekeztek eltussolni az általuk elkövetett bűnöket. A nyugati filmgyártásban elsősorban a nemzeti szocialista bűnök, illetve a holokauszt ábrázolása kapott nagyobb teret, s bár Hollywood a szovjet rendszert is negatív előjellel ábrázolta, ennek fajsúlya és komolysága elmarad a szélsőjobbos diktatúrák prezentációjától.

Bár az utóbbi időben már a kapitalista országokból is akadtak olyan darabok, melyek markánsabban mutatták be a szovjet terrort (pl. A 44. gyermek vagy a Sztálin halála), ennek feltárása elsősorban az egykori béketábor országainak filmeseire maradt. Ilyen alkotásnak számít magyar részről Bacsó Péter A tanúja, Kovács András A ménesgazdája, de a német filmgyártás egyik igazi remeke, a Florian Henckkel rendezte az A mások élete is. Oroszországban már lényegesen problematikusabb egy hasonló mozi elkészítése, mivel a kommunista rendszer iránt mai napig óriási nosztalgia él, és sokan most is az ország történelmének legdicsőbb fejezeteként tartják számon a Szovjetunió fennállását.

Andrej Koncsalovszkij viszont pontosan arra vállalkozott, hogy megtörje a hallgatást a Kedves elvtársakkal.

Koncsalovszkij mondhatni génjeiben hordozza a filmkészítést. Az orosz direktor Szergej Mihalkov gyermeke, Nyikita Mihalkov bátyja, és számos orosz és angol nyelvű klasszikust köszönhetünk neki, mint például a Tango és Cash vagy Az oroszlán télen 2003-as feldolgozása. A film egy 1962-es megtörtént eseményen, a novocserkaszki sztrájk leverésén és azt követő mészárláson alapszik. Ljudmilla elkötelezett kommunista, a helyi pártbizottság oszlopos tagja. A város vasúti járműgépgyárában sztrájk tör ki, melyet a rendszer minden eszközzel igyekszik eltitkolni a szovjet közvélemény előtt. Amikor a helyzet már tarthatatlan a vezetés számára, kegyetlen vérfürdőt rendeznek a munkát megtagadó proletárok között. Az események során Ljudmilla lánya eltűnik. Az egész életében meggyőződéses elvtársnő kénytelen átgondolni mindazt, amit eddig a szovjet rendszerről gondolt és lánya felkutatásáért hajlandó a végsőkig is elmenni.

Koncsalovszkij mozija egyértelműen pozitív kritikákat kapott és a közelmúltban a legjobb nemzetközi filmek kategóriájában az Oscar-shortlistre is felkerült. A Kedves elvtársak azonban nem egy könnyen fogyasztható darab. Monokróm fényképezése és 4:3-as képaránya egyaránt a 60-as évek szovjet modernista filmezését idézi. A cselekmény kifejezetten lassú folyású, és meglehetősen gazdag háttérismeretet feltételez a potenciális nézőjétől. Külön érdekesség, hogy a filmben egy ponton az 1956-os magyar forradalmi események is előkerülnek egy párbeszédben, mint egy olyan esemény, melynek újbóli bekövetkezését a Szovjet Kommunista Pártnak mindenképpen meg kell  akadályoznia. Több ponton merülnek fel a hruscsovi rendszert megelőző sztálini vezetés bűnei, de az orosz néplélekben rejlő pátoszosság és hősiesség motívuma is.

A film zárása megható és elgondolkodtató,

bár sajátosan szatirikus és kevésbé drámai. A színészi játék alázatos és jól szemlélteti a feszültséget az ortodox kommunista anyuka és az életkoránál fogva is lázadó lánygyermek között. A film legmegrázóbb pontja viszont valószínűleg a már említett mészárlás aprólékos bemutatása, melyben helyenként már a Schindler listájának gettójelenete köszön vissza.

Bármilyen alaposság is rejlik a Kedves elvtársakban, sajnos kénytelen beváltani legfontosabb küldetését: átélhető formában közvetíteni a mai generációnak mindazt, amit szüleik, nagyszüleik vagy dédszüleik megszenvedtek. Koncsalovszkij filmje igazi nehéz művészmozi és talán abból sem a legeredetibb. Leginkább azoknak szól, akiknek egyébként is van fogalma arról, mit jelentett egy zsarnoki rendszerben élni és felnőni. A fiatal nemzedékek bevonzására viszont képi megjelenítése és túlzott háttérismeretet követelő mivolta miatt sem alkalmas. Ez még kevésbé tetten érhető a rendszerváltás környékén született Y-generációnál, viszont az ezredfordulós Z-generáció már történelmi távolságként érzékeli a keleti blokk egykori fennállását. Egy mai tizen-, huszonévesnek már nem biztos, hogy evidencia

a kettéosztott Németország, a vasfüggöny, a hidegháborús légkör és a szovjet típusú terror.

Meg merem kockáztatni, hogy mindez már egy mai orosz fiatalnak sem egyértelmű tudás, ráadásul az ottani emlékezetkultúra még mindig nem vetkőzte le az évtizedes propaganda hatásait és hazugságait. Az újabb nemzedékek megszólítására sokkal jobban alkalmas egy olyan film, mint pl. a Sztálin halála, de akár A tanú is. A Kedves elvtársak viszont már csak ezek megtekintése és értelmezése után javasolt. Ez leginkább annak tükrében meglepő, hogy korábban Koncsalovszkij abszolút közönségfilmes rendezőként is megállta a helyét.

A Kedves elvtársak tehát magas színvonalú, érett mozgóképes alkotás és rendkívül pontos lenyomata a szovjet rendszernek az orosz filmezés történelmében mindenképpen cezúrát jelent a kommunista bűnök feltárásában. Bízzunk benne, hogy a film esetleges sikere utat törhet a könnyebben befogadható darabok előtt is, melyek gondoskodhatnak arról, hogy a felnövő új generációk se feledjék el elődeik hibáit és bűneit!

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés