Kritika

Kék fátyol – Üdv a mocsokban

Üdv a mocsokban_James McAvoyEran Creevy első rendezésével – Shifty – még szorosan kötődött a brit realista-minimalista és szociálisan érzékeny bűnfilmek hagyományához, amivel az év felfedezettje jelölésig jutott a BAFTA-díjátadón, és több elismerést kapott független filmes fesztiválokon is. Második munkája is a brit alvilág sötétjébe kalauzolja a nézőket, de talán pont az amerikai koprodukciós munkának köszönhető, hogy jóval közhelyesebb és kiszámíthatóbb történettel állt elő a rendező.

A film

A zsáner újraértelmezése persze nemcsak az amerikai közreműködés eredménye. A brit bűnfilmekre általánosan jellemző egyfajta új hullámos magatartás, amit talán a főváros agglomerációs fejlesztései, a nemzeti öntudat újraértelmezése és az új évezred változó, zavart személyiségképe sugall. (lásd.: Varró Attila: A világ tetején, Filmvilág, 06. Szám, június, 14-15. oldal)

Üdv a mocsokban_ Mark Strong

Az Üdv a mocsokban hőseit képtelenek vagyunk belepasszírozni antagonista és protagonista szerepekbe. A bűn feloldódik a kettős személyiség zűrzavarában, aminek evidens következménye lesz, hogy a bosszúszomjas rendőrhősök hatáskörüket átlépve üldözik a csúcsbőnözőt, akit szintén a bosszúvágy hajt a korrupt rendőrök ellen. A szocreált leváltja az amerikai tipusú grandiózus látványvilág. A konstans kék szűrő használata, pedig nemcsak a látványt határozza meg, hanem a jó és rossz egyértelmű szétválasztását is elmossa.

A film egy ígéretes rablással indul, ahol percek alatt megismerjük a két főhőst: Jacob Sternwood (Mark Strong) egy profi, zökkenőmentes rablást hajt végre, ám a számításaiban nem szerepelt az ifjú Max Lewinsky (James McAvoy) nyomozó, aki önfeláldozóan és bátran ugyan, de meggondolatlanul és ostobán, egymaga ered a hírhedt rabló nyomába. A gázálarcos banditák végül elszelelnek, Max pedig egy golyót kap a térdébe ajándékul, hogy sose felejtse el Sternwood arcát.

Üdv a mocsokban_Peter Mullen_Ruth Sheen

A felütés látványos és sokatsejtető, a műfaj azonban a továbbiakban eltávolodik az akciótól és a thriller feszültségkeltő elemeivel operál tovább. Sternwood fiát golyóval a gyomrában tartoztatják le egy reptéren, ami az apukát kimozdítja a nyugodt, vidéki hétköznapokból és nyomozni kezd a tettesek után. Max úgy érzi végre lezárhatja a szörnyű múltat, de Sternwood démoni alakjánál sötétebb árnyakkal találkozik a saját portáján. A rövid szinopszis reményteljes, a film képileg is rendben van, a történet mégis elsikkad, mert kissé közhelyes fordulatokkal rombolja az összképet. McAvoy és Strong alakítása kifinomult, egy mellékszerepben még Peter Mullen is feltűnik, ám mindez kevésnek bizonyul, ahhoz, hogy egy igazán ütős politikai thriller rajzolódjon ki belőle.

A lemez

A ProVideo kiadványa nem tartalmaz extrákat.

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com