Eran Creevy első rendezésével – Shifty – még szorosan kötődött a brit realista-minimalista és szociálisan érzékeny bűnfilmek hagyományához, amivel az év felfedezettje jelölésig jutott a BAFTA-díjátadón, és több elismerést kapott független filmes fesztiválokon is. Második munkája is a brit alvilág sötétjébe kalauzolja a nézőket, de talán pont az amerikai koprodukciós munkának köszönhető, hogy jóval közhelyesebb és kiszámíthatóbb történettel állt elő a rendező.
A film
A zsáner újraértelmezése persze nemcsak az amerikai közreműködés eredménye. A brit bűnfilmekre általánosan jellemző egyfajta új hullámos magatartás, amit talán a főváros agglomerációs fejlesztései, a nemzeti öntudat újraértelmezése és az új évezred változó, zavart személyiségképe sugall. (lásd.: Varró Attila: A világ tetején, Filmvilág, 06. Szám, június, 14-15. oldal)
Az Üdv a mocsokban hőseit képtelenek vagyunk belepasszírozni antagonista és protagonista szerepekbe. A bűn feloldódik a kettős személyiség zűrzavarában, aminek evidens következménye lesz, hogy a bosszúszomjas rendőrhősök hatáskörüket átlépve üldözik a csúcsbőnözőt, akit szintén a bosszúvágy hajt a korrupt rendőrök ellen. A szocreált leváltja az amerikai tipusú grandiózus látványvilág. A konstans kék szűrő használata, pedig nemcsak a látványt határozza meg, hanem a jó és rossz egyértelmű szétválasztását is elmossa.
A film egy ígéretes rablással indul, ahol percek alatt megismerjük a két főhőst: Jacob Sternwood (Mark Strong) egy profi, zökkenőmentes rablást hajt végre, ám a számításaiban nem szerepelt az ifjú Max Lewinsky (James McAvoy) nyomozó, aki önfeláldozóan és bátran ugyan, de meggondolatlanul és ostobán, egymaga ered a hírhedt rabló nyomába. A gázálarcos banditák végül elszelelnek, Max pedig egy golyót kap a térdébe ajándékul, hogy sose felejtse el Sternwood arcát.
A felütés látványos és sokatsejtető, a műfaj azonban a továbbiakban eltávolodik az akciótól és a thriller feszültségkeltő elemeivel operál tovább. Sternwood fiát golyóval a gyomrában tartoztatják le egy reptéren, ami az apukát kimozdítja a nyugodt, vidéki hétköznapokból és nyomozni kezd a tettesek után. Max úgy érzi végre lezárhatja a szörnyű múltat, de Sternwood démoni alakjánál sötétebb árnyakkal találkozik a saját portáján. A rövid szinopszis reményteljes, a film képileg is rendben van, a történet mégis elsikkad, mert kissé közhelyes fordulatokkal rombolja az összképet. McAvoy és Strong alakítása kifinomult, egy mellékszerepben még Peter Mullen is feltűnik, ám mindez kevésnek bizonyul, ahhoz, hogy egy igazán ütős politikai thriller rajzolódjon ki belőle.
A lemez
A ProVideo kiadványa nem tartalmaz extrákat.