Kritika

Keleti tükör – Persepolis

Ausztriában idegennek nézik, Iránban idegennek látja saját magát. A nyugati kultúra, a punkok világa, amiért egész fiatalkorában lelkesedett már nem elég, hazája, ahová kitaszítottan is visszavágyott még nem  szabad.

Végtelen, üres térben találja magát Marjane Satrapi, a tizenhárom éves iráni kamaszlány, amikor  a politikai változások miatt el kellett hagynia saját országát, Iránt, szüleit, barátait s elkerül Ausztriába a fura szüreti dalok, a karácsonykor giccsbe öltöztetett főváros és a pedánsan falusi osztrákok országába. Ez az űr akkor válik elviselhetetlenné, amikor végül hazaérve sem találja saját magát.

Európát mindig is izgatta hogyan mutathat kívülről. Gondoljunk csak Montesqieu Perzsa leveleire, amelyben a francia író két perzsa utazó szemével láttatja a korabeli Franciaországot. A képen azonban, amit magáról ismer, amiről értelmisége a bennfentesek biztonságával elmélkedik, visszájára fordítva azonnal feltűnnek a varrások. Marjane Satrapi animációs filmje lehetőséget nyújt számunkra, hogy újragondoljuk Európa és a világ viszonyát.

Az ezredforduló teli s teli van olyan filmekkel, amelyek saját filmidejükbe sűrítve próbálják elmesélni, mi is történt a huszadik században. Elég csupán felidéznünk Szabó István filmes családregényét vagy Fekete Ibolya Chicoját. Egyiknek sem sikerült azonban ez a kísérlet olyan tisztán és elegánsan, mint az iráni születésű képzőművésznőnek, Marjane Satrapinak, pedig ő csak a saját élettörténetéről rajzolt képregényből készített filmet. Gondolhatnánk egyetlen élet nem elég arra, hogy egész korszakot képviseljen, ám ezúttal mégis sikerült. Erre nemcsak Marjane kalandosan sűrű élete garancia, hanem kivételes rajztehetsége is.

Marjane Satrapi figurái csupán kivonatok a világból, a keleti formavilágot éppencsak kibővíti, hogy a hagyományos terek és öltözékek mellé odaférjen a nyugati világ s a huszadik század is,  lényegesen nem változtat rajtuk. Marjane Satrapi rajzai Európát – akár csak a mohácsi vész török miniatúrái Magyarországot – saját világának hagyományos motívumait használva építik fel. Tükrében – mivel mindvégig hű marad saját kultúrájához – élesebben kirajzolódik Európa, mint bármilyen pontos szociográfiában.

Ám ez a film mégsem a huszadik századról szól, mégsem a nyugati világról, s nem is Iránról, hanem arról a lányról, aki figyeli, aki számára sem a fanatizált Iránban, sem a nemtörődöm Európában nincsen hely. Marjane Satrapi helyzeténél fogva tükröt tarthat mind Európának, mind Iránnak.

Avatar

Szentpály Miklós

Szentpály Miklós a Filmtekercs egyik alapító tagja. Magyartanárként és újságíróként végzett a PPKE bölcsészkarán, doktori címet szerzett. Több folyóiratnak ír irodalomkritikákat, magyar mint idegen nyelvet tanít. Specializációja a filmtörténet, a filmnyelv lehetőségei, a szépirodalmi adaptációk, a sci fik, képregényfilmek és szerzői filmek.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..