Kritika

Keleti tükör – Persepolis

Ausztriában idegennek nézik, Iránban idegennek látja saját magát. A nyugati kultúra, a punkok világa, amiért egész fiatalkorában lelkesedett már nem elég, hazája, ahová kitaszítottan is visszavágyott még nem  szabad.

Végtelen, üres térben találja magát Marjane Satrapi, a tizenhárom éves iráni kamaszlány, amikor  a politikai változások miatt el kellett hagynia saját országát, Iránt, szüleit, barátait s elkerül Ausztriába a fura szüreti dalok, a karácsonykor giccsbe öltöztetett főváros és a pedánsan falusi osztrákok országába. Ez az űr akkor válik elviselhetetlenné, amikor végül hazaérve sem találja saját magát.

Európát mindig is izgatta hogyan mutathat kívülről. Gondoljunk csak Montesqieu Perzsa leveleire, amelyben a francia író két perzsa utazó szemével láttatja a korabeli Franciaországot. A képen azonban, amit magáról ismer, amiről értelmisége a bennfentesek biztonságával elmélkedik, visszájára fordítva azonnal feltűnnek a varrások. Marjane Satrapi animációs filmje lehetőséget nyújt számunkra, hogy újragondoljuk Európa és a világ viszonyát.

Az ezredforduló teli s teli van olyan filmekkel, amelyek saját filmidejükbe sűrítve próbálják elmesélni, mi is történt a huszadik században. Elég csupán felidéznünk Szabó István filmes családregényét vagy Fekete Ibolya Chicoját. Egyiknek sem sikerült azonban ez a kísérlet olyan tisztán és elegánsan, mint az iráni születésű képzőművésznőnek, Marjane Satrapinak, pedig ő csak a saját élettörténetéről rajzolt képregényből készített filmet. Gondolhatnánk egyetlen élet nem elég arra, hogy egész korszakot képviseljen, ám ezúttal mégis sikerült. Erre nemcsak Marjane kalandosan sűrű élete garancia, hanem kivételes rajztehetsége is.

Marjane Satrapi figurái csupán kivonatok a világból, a keleti formavilágot éppencsak kibővíti, hogy a hagyományos terek és öltözékek mellé odaférjen a nyugati világ s a huszadik század is,  lényegesen nem változtat rajtuk. Marjane Satrapi rajzai Európát – akár csak a mohácsi vész török miniatúrái Magyarországot – saját világának hagyományos motívumait használva építik fel. Tükrében – mivel mindvégig hű marad saját kultúrájához – élesebben kirajzolódik Európa, mint bármilyen pontos szociográfiában.

Ám ez a film mégsem a huszadik századról szól, mégsem a nyugati világról, s nem is Iránról, hanem arról a lányról, aki figyeli, aki számára sem a fanatizált Iránban, sem a nemtörődöm Európában nincsen hely. Marjane Satrapi helyzeténél fogva tükröt tarthat mind Európának, mind Iránnak.

Avatar

Szentpály Miklós

Szentpály Miklós a Filmtekercs egyik alapító tagja. Magyartanárként és újságíróként végzett a PPKE bölcsészkarán, doktori címet szerzett. Több folyóiratnak ír irodalomkritikákat, magyar mint idegen nyelvet tanít. Specializációja a filmtörténet, a filmnyelv lehetőségei, a szépirodalmi adaptációk, a sci fik, képregényfilmek és szerzői filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya